Szoboszlai történelmet írt, Kós leigázta a világot, a Fradinak és a Győrnek ezúttal sem volt párja

2025. április 27. – ez volt a nap, amikor az egész nemzet egy emberként tudott örülni a Liverpool bajnoki címének, klubszimpátiától függetlenül. Szoboszlai Dominik ugyanis rég várt fegyvertényt végrehajtva első magyarként jutott fel a csúcsra a világ legerősebb futball-ligájában. Ráadásul nem perememberként, hanem a vörösök abszolút kulcsjátékosaként, ez pedig csak tovább emelte a történelmi siker értékét. Válogatottunk csapatkapitánya azóta újabb magasságokat ostromol: az új Premier League-kiírásban a botladozó címvédő magasan legjobbjává nőtte ki magát, Arne Slot vezetőedző afféle kihagyhatatlan „jolly jokerévé”, aki bármely mezőnyposzton abszolút világklasszis teljesítményre képes konzisztensen, hétről hétre. 

Szintén áprilisban, szép eredményeket hozott a somorjai birkózó Európa-bajnokság, ahol a párizsi jótékonykodásával komoly népszerűségre szert tevő, nem mellesleg a szőnyegen is klasszis Losonczi Dávid (kötöttfogás, 87 kg), valamint a Lévai-dinasztia legifjabb tagja, Levente (kötött 72 kg) is aranyéremig menetelt – utóbbi nem mindennapi körülmények között. Rajtuk kívül még három karfiolfülűnk állhatott fel a dobogóra: a nehézsúlyú Vitek Dáriusnak, az olimpiai ötödik Szőke Alexnek, valamint a szabadfogású Végh Richárdnak (97 kg) egyaránt bronzérem került a nyakába. 

Szoboszlai után májusban jégen és vízen is történelmet írtunk

Ami 2023-ban egy hajszálon múlott, az 2025 tavaszán végre sikerült: a csupán 16 éves csodagyereket, az NHL előzetes draftlistájára is felkerülő Szongoth Dománt a soraiban tudó magyar férfi jégkorong-válogatott története egyik legnagyobb sikerét elérve először harcolta ki a bennmaradást a világelitnek számító A csoportban. A mieink a legfontosabb, sorsdöntő mérkőzésen hengereltek a szovjet iskolán felnőtt Kazahsztán ellen, s bár ezt követően a többi eredmény ideális alakulása is szükségeltetett a bennmaradáshoz, végre valahára mellénk szegődött a szerencse, hokisaink így 2026-ban is a legjobbakkal mérhetik majd össze erejüket a zürichi elit-világbajnokságon. 

A horvátországi Stari Gradban megrendezett nyílt vízi Európa-bajnokságon tette teljessé 10 kilométeres éremkollekcióját Rasovszky Kristóf. Olimpiai és világbajnok klasszisunk végre kontinensviadalon is aranyérmet tudott szerezni a férfiak fő számában, ez saját bevallása szerint is nagyon hiányzott eddig páratlan gyűjteményéből. A Ferencváros úszója emellett az új versenyszámban, a 3 km-es kieséses sprintversenyben is Európa legjobbja lett, az Eb megkoronázásaként pedig a vegyes váltó tagjaként is felállhatott a dobogó tetejére Mihályvári-Farkas Viktóriával, Fábián Bettinával és Betlehem Dáviddal együtt. Mihályvári élete első Eb-jén egyéniben is hozott egy aranyat, míg Betlehem ezüst-, Rasovszky bronzzal zárta az 5 km-t. 

És Szoboszlain kívül van még egy magyar bajnoklegény a vidéken: a Galatasaray-mindenes Sallai Roland szintén történelmet írt azzal, hogy a Török Kupa után májusban a bajnoki címet is behúzta az isztambuli kirakatcsapat oszlopos tagjaként, ezzel első magyarként tudott duplázni az erős török pontvadászatban. A patinás fővárosi klub egyik abszolút közönségkedvence ezt aztán emlékezetes módon, stílusosan egy magyar zászlóval a nyakában ünnepelte, a hatalmas győzelmi parádén alaposan feltüzelve az ünneplő fanatikusokat.

Megvédték bajnoki címüket

Júniusban a Ferencváros férfi vízilabdacsapata első magyar együttesként hihetetlen meneteléssel védte meg Bajnokok Ligája-címét. 

A spanyolokkal aztán a máltai négyes döntőben már nem kellett farkasszemet nézniük, mert az elődöntőben a Novi Beograd megtette azt a szívességet, hogy legyőzte őket, a Fradi pedig a június 1-jei fináléban a világklasszis Manhercz Krisztián vezérletével 13–11-re múlta felül a szerbeket, így megérdemelten ünnepelhetett 2024 után ismét. 

Elképesztő nap volt ez a magyar sportnaptárban, hiszen a Győri Audi ETO KC női kézilabdacsapata is megvédte címét a BL-ben. Tette mindezt ráadásul hazai közönség előtt, a budapesti négyes döntőben, két dán csapat „testén” át: a négy között az Esbjerget tavalyhoz hasonlóan egyetlen góllal gyűrte le, míg a fináléban az Odense ellen 29–27-re nyert húszezer néző előtt. A győri klubnak ez már a hetedik Bajnokok Ligája-sikere volt, norvég világklasszisuk, Kari Brattset Dale pedig a serleg mellé a négyes döntő legértékesebb játékosának járó MVP-címet is begyűjtötte.

A budapesti cselgáncs-világbajnokság előtt nem sokan tippeltek volna arra, hogy az egyetlen magyar érmet Gyertyás Róza szerzi. A BHSE 23 éves dzsudokája azonban rendkívül összeszedett versenyzéssel nagyon megérdemelten állhatott fel végül a dobogó harmadik fokára, élete legjobb eredményét elérve, egyúttal a magyar cselgáncssport 18. világbajnoki bronzérmét begyűjtve. 

A Szilágyi Áron, Szatmári András, Rabb Krisztián, Iliász Nikolász összeállítású férfi kardcsapatunk megvédte Európa-bajnoki címét a Genovában rendezett vívó kontinensviadalon, az Achilles-műtétje és hosszú rehabilitációja után visszatérő Szilágyi pedig egyéniben is ezüstérmet szerzett. Háromszoros olimpiai bajnok klasszisunk mellett még három honfitársunk állhatott fel a dobogóra egyéniben: Siklósi Gergely, Battai Sugár és Pásztor Flóra egyaránt bronzéremmel tértek haza Olaszországból.

A magyar küldöttség az éremtáblázat élén zárta a racicei kajak-kenu Európa-bajnokságot hét arany-, három ezüst- és öt bronzéremmel.

Szingarpúrban bizonyítottunk júliusban

A tőrvívó Szemes Gergő szenzációs teljesítménnyel 52 év után az első világbajnoki bronzérmünket nyerte tőrben a tbiliszi vb-n, egyéniben Kamuti Jenő óta nem volt világbajnoki dobogósunk a számban. Mellette a férfi tőrcsapat is ünnepelhetett, méghozzá bronzérmet: a Mihályi Andor, Dósa Dániel, Tóth Gergely, Szemes Gergő kvartett 38 év után állhatott ismét dobogóra a számban. Itt még nem volt vége, hiszen a mindig fantasztikus Siklósi Gergely, valamint férfi kardcsapatunk (Szilágyi Áron, Gémesi Csanád, Rabb Krisztián és Iliász Nikolász) ezüstérmesként, míg a női kardozók (Battai Sugár, Pusztai Liza, Szűcs Luca és Katona Renáta) a harmadik helyen zárták a viadalt.

Az év egyik legjobban várt sporteseménye volt a szingapúri vizes világbajnokság, jelentős magyar reményekkel. Ezek végül részben teljesültek is. 

így két aranyérem helyett két szépen csillogó, de mégis kicsit fájó ezüsttel zártuk a tornát. 

A nyílt vízi úszók versenye ezúttal nem az Eb-n remeklő Rasovszky Kristófról szólt, helyette Betlehem Dávid lopta el a show-t, aki 5 km-en világbajnoki ezüstérmet szerzett, míg párja, Fábián Bettina a nők 3 km-es versenyében lett bronzérmes – hasonlóan a vegyes váltóhoz. 

Az egyik legnagyobb bizodalmunk a határait mind jobban kitoló olimpiai bajnokunkban, Kós Hubertben volt a vb előtt, és a tengerentúlon tanuló, közben a legendás Bob Bowman kezei alatt abszolút világklasszissá érő közönségkedvencünk nem is okozott csalódást. A még mindig csak 22 éves kiválóság 200 háton Európa-csúccsal lett világbajnok – ami után egy médiatörténeti interjút is adott –, 200 vegyesen pedig bronzérmet szerzett, újfent bizonyítva szilárd helyét a világ közvetlen élmezőnyében. És akkor még hol volt az október…

Az öttusa Európa-bajnokság legkellemesebb meglepetése Koleszár Mihály egyéni ezüstérme volt a férfiversenyben – ráadásul utána Guzi Blankával kiegészülve vegyes váltóban is magabiztosan diadalmaskodtak –, Bauer Blanka a hölgyek között lett bronzérmes, és a magyar sikereknek itt még nem volt vége: sportági nagyhatalomként a férfi és a női csapatunk is felülhetett a kontinens képzeletbeli trónjára! 

Nyári eső magyar aranyakat ér

Úgy mentünk neki az augusztusi, tokiói atlétikai világbajnokságnak, hogy reális esély mutatkozott arra: magyar sporttörténelem születhet a japán fővárosban. Hogy egy képzavarral éljünk, a sportok királynője eddig még sosem adott magyar királyt, a kalapácsvető Halász Bencének viszont az idei eredményei alapján azt jósolta a szakma, hogy ő lehet az első atlétikai világbajnokunk. Az olimpiai ezüstérmes kalapácsvető ugyanis előtte a Gyulai Memorialon óriási egyéni csúccsal nyert, és ezzel együtt az éven kétszer is legyőzte a sokak által érinthetetlennek gondolt kanadai földönkívülit, Ethan Katzberget. Csakhogy az olimpiai bajnok hegyi ember ezúttal is a főversenyre hegyezte ki csúcsformáját, ellene semmi esélye sem volt a mezőnynek, ráadásul nem várt meglepetésre egy német srác,  is befurakodott közé és Halász közé, a Dobó SE atlétája így végül pályafutása harmadik vb-bronzérmével zárt Tokióban. Az érmek számát tekintve (7) azonban így is a legeredményesebb magyar atlétává lépett elő egy olimpiai ezüsttel, három vb-bronzzal, valamint két Európa-bajnoki ezüsttel és egy Eb-bronzzal a gyűjteményében.

Nagyszerű évet zárt Guzi Blanka is, a DVTK olimpiai negyedik öttusázója az Eb-váltóarany után a világbajnokságon is hengerelt, az egyéni versenyszámban ezüstérmet szerzett, így újabb biztató állomást pipált ki a 2028-as, Los Angeles-i játékokig tartó úton.

Megszokhattuk már, ha kajak-kenu világbajnokság, akkor magyar éremeső – nem volt ez másként az idei, milánói vb-n sem, amelyet 

Szorítkozzunk az olimpiai számokra: 

• Kopasz Bálint a királyszám (K1 1000 m) első magyar háromszoros világbajnoka lett, 
• az egy hónappal a vb előtt összeülő Kurucz Levente, Nádas Bence kettős K2 500 méteren szerzett fantasztikus aranyérmet,
• az Opavszky Márk, Fodor Bence, Balogh Gergely, Tamási Zsombor kajak négyes a győztes portugáloktól öt századmásodperccel elmaradva lett ezüstérmes,
• az Eb-bronzérmes Kollár Kristóf és Juhász István C-2 500 méteren, 
• Adolf Balázs a kenu egyesek között, 
• míg Csikós Zsóka a nők K-1 500-as távján szerzett bronzérmet. 

Villantott az új generáció szeptemberben

Honosított ökölvívónk, Akilov Pilip 16 éve nem látott bravúrt ért el a Liverpoolban megrendezett világbajnokságon. Legutóbb ugyanis még 2009-ben született magyar vb-érem a sportágban, akkor az azóta egyéb „tevékenységek” miatt a hírekbe kerülő Káté Gyula nyert bronzot Magyarország számára kisváltósúlyban. Ezt az eredményt ismételte most meg Akilov, aki a férfiak 80 kilogrammos súlycsoportjában állhatott fel a dobogó legalsó fokára. Érdekesség, 

Egy másik küzdősportban, a tradicionális magyar sikersportágnak számító birkózásban is villantott az új generáció. A kötöttfogásúak királykategóriájában, a nehézsúlyúak között Vitek Dárius tömte be a súlycsoport falán régóta tátongó hazai lyukat: a már az Eb-n is jól szereplő Honvéd-versenyző Deák-Bárdos Mihály 2005-ös vb-döntője után kerek húsz évvel verekedte be magát magyarként ismét a 130 kilósok fináléjába, s bár ott végül pontokkal alulmaradt, az idei év összességében kiváló visszaigazolás lehet számára, hogy jó úton jár. További pozitívum, hogy a fiatal magyar küldöttség még egy medált szerzett a zágrábi vb-n: a szintén kötöttfogású Fritsch Róbert a 77 kg-osok között örülhetett bronzéremnek. 

Az év vége megint az úszóké

Az év vége aztán megint csak az úszóké maradt. Kós Hubert az októberi torontói rövid pályás úszó világkupa-sorozatban két szenzációs világcsúcsot is úszott: 

Világklasszisunk a decemberi, lublini rövid pályás Európa-bajnokságra nem tudott hazajönni, a reflektorfénybe így a 800 méter gyorson aranyérmes Sárkány Zalán került. A magyar csapat Kós nélkül is a csapatverseny előkelő 4. helyén végzett, miután az egy arany mellé négy ezüstöt (Szabó Szebasztián, 50 pillangó; Sárkány Zalán, 1500 gyors; Ábrahám Minna, 200 gyors, ill. a 4x50-es vegyes váltó) és egy bronzot (Késely Ajna, 1500 gyors) is bezsákoltunk. Soha rosszabb évet!

Nyitókép: Instagram/szoboszlaidominik