„Mennyit vitatkoz(t)unk arról, hogy Nagy Feró érdemel-e Kossuth-díjat. Hát akkor most rakd oda Pataky Attila kitüntetése mellé Feró életművét. A popkulturális jelentősége mellett más dimenzióban is fontos Beatrice mellé, a két Bikini-album mellé, az István a király és a Hamlet, a Garázs mellé. Ami pedig a mostani kitüntetést illeti. Van a minden vitán felül nagyszerű első két Edda-nagylemez, aminek a főhőse a gitáros-dalszerző, Slamovits István. Az ő alakja lebeg leginkább a dalok fölött – Minden sarkon álltam már, Álmodtam egy világot, Elhagyom a várost, Kölyköd voltam, A hűtlen. Pataky Attila a fazon volt, a médiumfigura, aki frontemberként interpretálta a dalokat, az ő figurája ebben fogható meg, nem másban. A Slamovits utáni Edda a nyolcvanas évek közepén, a kilencvenes évek elején még összehozott pár emlékezetes dalt, amikből sláger lett – A kör, Éjjel érkezem, Gyere őrült, Szélvihar –, az sem túl sok, főleg nem a korábbiakhoz képest, azóta pedig nagyjából semmi. Szóval, ha van Kossuth-díj, amit nem indokol a művészi teljesítmény és a kulturális relevancia, akkor ez az – és nem Feróé, aki egyébként akkor is megérdemelte, ha tudjuk, milyen viszonyt ápol a politikával.”