Sikerült kihozni a bennünk rejlő potenciált, kimaxoltuk az idényt – Manhercz Krisztián a Mandinernek

Sikerült megünnepelni a történelmi Bajnokok Ligája- címvédést? 
Maradt még rá egy kis erőnk, bár rengeteg energiát kivett belőlünk a szezon, persze ez kellemes probléma. Az, hogy első magyar csapatként tudtunk BL-címet védeni, hatalmas fegyvertény, főleg annak fényében, hogy a magyar klubvízilabdázás a világ és a sportágtörténet legjobbjai közé tartozik. Szóval borzasztóan elfáradtunk, de azért jutott idő és energia az ünneplésre is. 

Előzetesen benne volt ez a fejükben? 
Nem volt egyszerű dolgunk, mert a csapattársak voltak olyan rendesek, hogy tavaly negyvenegy tétmeccsen egyetlenegyszer szenvedtek vereséget, és a BL-trófea mellett bezsákolták a magyar bajnokságot és kupát is. Vagyis nyáron azzal a tudattal igazoltunk a Fradihoz Vámos Marcival, hogy minden más eredmény visszalépést jelentene… A viccet félretéve, magasra volt téve a léc, így leginkább magunknak tűztünk ki célokat. Aztán amikor február elején a Barcelonetát nyolc góllal, erődemonstráló játékkal legyőztük itthon, már tudtuk, hogy a riválisainknak nehéz lesz megközelíteniük ezt a formát, ám éppen ezért minden csapatnak az lesz a célja, hogy valahogy elkapjon minket. Erre a legnagyobb esély az olyan egymeccses versenysorozatokon van, mint amilyen a Bajnokok Ligája négyes döntője – ezek voltak a legnehezebb mérkőzéseink. Nagy súlya volt ennek az idénynek, és ezt végig éreztük. 

Mit kell érteni az alatt, hogy saját maguknak tűztek ki új célokat? 
Nemcsak az járt a fejünkben, hogy első magyar csapatként védhetjük meg a címünket a BL-ben, hanem az is, hogy hatalmas kvalitás van bennünk, és nagy dolgokra lehetünk képesek, ha ki tudjuk hozni magunkból. És ez látszott is: mindenki bizonyítani akart minden egyes meccsen, akár egymásnak, akár Nyéki Balázs vezetőedzőnek, akár a szövetségi kapitányoknak a válogatottakban. A Bajnokok Ligája mellett a bajnokságot is domináns teljesítménnyel húztuk be, így azt gondolom, 

Meglepte, hogy a másik BL-elődöntőben a Novi Beograd elütötte a finálétól a Barcelonetát, így végül a szerbekkel kellett döntőzniük? 
Mint mondtam, az ilyen kuparendszerekben bárki legyőzhet bárkit, főleg a Bajnokok Ligája négyes döntőjében, ahová Európa topcsapatai jutnak be hónapokon át tartó jó teljesítményüknek köszönhetően. A Novi Beograd sok mindenkit meglepett, mert a közvélemény a szezon előtt azt várta, nagy nevű távozói miatt jelentősen gyengül majd, ehhez képest markánsan bizonyították a játékosok, hogy csapatszinten mennyire magas színvonalat képviselnek. Ez csúcsosodott ki végül a final fourban: az elődöntőben eksztázisban játszottak, és a fináléban még rá is tettek egy lapáttal. Várható volt, hogy nem lesz könnyű mérkőzés, de még annál is nehezebbre sikeredett, így még nagyobb fegyverténynek tartom, hogy sikerült legyűrnünk őket. 

Nehéz volt nyugodtnak maradni, amikor a szerbek belekezdtek a verekedős, provokálós stílusukba és a pszichológiai-fizikai hadviselésbe? 
Már a Vasas elleni bajnoki döntőn is láttuk, hogy a legtöbb csapatnak akkor van a legnagyobb esélye ellenünk, ha megpróbál kizökkenteni minket a fizikai hadviseléssel: verekednek, igyekeznek ütést kiprovokálni, hogy elveszítsük a fókuszt, és ne a vízilabdára koncentráljunk, mert abban mi vagyunk a jobbak. Megfelelően fel voltunk készítve, és összességében higgadtan, hideg fejjel tudtuk kezelni ezeket a szituációkat is. 

A csapategység leglátványosabb jele talán éppen előző klubja ellen mutatkozott meg az elődöntőben, amikor a Marseille 6-2-es rohanására és egyenlítésére nem összeestek, hanem meg tudtak újulni, és végül úgy húzták be a végjátékot, hogy tíz mezőnyjátékos szerzett gólt. 
Teljesen egyetértek azzal, hogy a csapategység leginkább a Marseille ellen jött ki, az utolsó negyedben, 10-10-nél. De több olyan meccsünk is volt az idényben, amikor a végjátékban a szív, az akarat, az egymásért küzdeni tudás lendített át minket. A Marseille elleni elődöntő után azt mondtam, ha nem nyertünk volna, akkor is büszke lennék rá, hogy ennek a csapatnak a tagja lehetek, mert csupa olyan játékos alkotja, aki nemcsak sportszakmailag képvisel magas szintet, hanem emberileg is, vérprofi hozzá- állással és szemléletmóddal. Elvégre van hét-nyolc olyan világklasszisunk, akitől más klubokban simán elvárhatnák, hogy legyen meg a meccsenkénti hat-nyolc lövés és abból négy-öt gól. Itt viszont mindenki képes háttérbe szorítani az egóját, ez az egyik legfőbb oka, hogy ennyire sikeresek tudunk lenni. Ezzel együtt amikor kell, bárki elő tud lépni vezéregyéniséggé. Minden meccsen megvoltak a vezéreink, legtöbbször más: volt, hogy Dušan Mandić húzott minket a négy-öt góljával, máskor Sztilianosz Arjiropulosz vagy Vámos Marci, és említhetném Vigvári Vendelt is a bajnokságban. 

A Bajnokok Ligája-döntőben pedig ön volt a vezér a hat góljával. Érezte, hogy kell valaki, aki ellensúlyozza a másik oldalon tarthatatlan, szintén hat találattal záró Nikola Lukićot? 
Rengeteg mérkőzésünk előtt gyakoroltuk, hogyan vegyünk ki adott játékosokat az ellenfelünk játékából. A döntő előtt is megvolt a tervünk, hogy kiket kellene semlegesítenünk, Nikola Lukić azonban nem volt köztük. Szerintem az ő ellenállhatatlan játéka és gólerőssége mindenkit meglepett, minket is. De pont ez a varázsa a sportnak, én legalábbis az ilyen váratlanul alakuló, izgalmas meccseket szeretem a legjobban, ezek éltetnek, az effajta nyomás alatt képes vagyok még jobban teljesíteni. 

A kapuban ismét világklasszis teljesítményt nyújtott Vogel Soma. 
Somának az utóbbi években szerzett rutinja miatt nehéz gólt lőni, emellett mentálisan is támogatja a csapatát. A kritikus pillanatokban kulcsfontosságú védéseket mutatott be – egy-egy jó belenyúlást, emberhátrányos bravúrt –, és mindig a legjobbkor Az ő személye megkerülhetetlen. 

Egy ilyen tökéletes szezon után mi tud motivációt adni a következőkre? 
Nem véletlenül szokták mondani, hogy a sportban a csúcson maradni a legnehezebb. Ez egyszer már sikerült, így azon leszünk, hogy még többször sikerüljön. Tavaly 42 meccsen elért 41 győzelem, a bajnoki és kupagyőzelem, BL-cím, szuperkupasiker együttesen sem volt elég ahhoz, hogy a Fradi legyen az év csapata. Hat meccset hozzátettünk a győzelmek számához, és idén is megnyertünk mindent, reméljük, ez már elég lesz.

Nyitókép: Fradi.hu