Amióta először rendeztünk vb-t, arra várok, hogy magyarok előtt nyerhessek érmet! – Kós Hubert a Mandinernek

Le sem vette a szemét a projektorról: úgy nézte a 200 méteres hátúszás döntőjét nemrég a BVSC­-Zugló sporttelepén, mintha először látta volna. 
Mindig jó visszanézni! És elég bosszantó, hogy az utolsó ötvenen megint meghaltam… Kár, hogy az ember egész évben dolgozik, és csak egy másodpercet tud vele javítani. A viccet félretéve: igazából könnyű dolgom van ilyen csapattal a hátam mögött, nekem csak az úszásra kell koncentrálnom. 

Akkor a szingapúri vb-n nem cipelte Magyar­ország súlyát a vállán? Előzetesen csak öntől várhattunk aranyat, majd utólag kiderült, érmet is… 
Nem szeretek arra gondolni, hogy terhet raknak rám. Mindig saját magamért próbálok úszni, és a saját céljaimat akarom elérni – így sokkal könnyebb feldolgozni ezeket a pillanatokat. Úgy mentem volna ki a kétszáz hát döntőjére, hogy mi lesz, ha nem nyerek? Mi lesz Magyarországon, ha nem hozok haza aranyérmet? Így nem is nyertem volna. Nem szabad ekkora terhet pakolnom magamra, szerintem soha nem is fogok. Ha nem sikerül, nem sikerül, ettől függetlenül próbálok mindig egyre jobb lenni. Érdekes módon nem is a 200 háton elért arany, hanem a 200 vegyesen megszerzett bronzérem volt a kedvenc pillanatom a világbajnokságon. Az egyetemi csapattársaimmal úszhattam, olyan volt az egész, mint egy játék, egy baráti találkozó, nem is izgultam. És amikor láttam, hogy mi hárman fordulunk az elején az utolsó 50 méterre, tudtam, hajráznom kell, nehogy én maradjak le közülünk a dobogóról. Fantasztikus pillanat volt, amikor mindhárman felállhattunk rá! 

Ha terhet nem cipelt is, azért mégiscsak megmentette a magyar úszósport becsületét, ezt még Kapu Tibor is elismerte egy ajándékkal a „világűrből”. 
Az igazán jólesett! Imádom Tibort, jóban vagyunk, találkoztunk korábban Texasban, közel voltunk egymáshoz. Kifejezetten jó ember, olyan pali, aki tényleg mindent tud mindenről, és emellett mintha a jóbarátod lenne. Szóval boldog voltam, hogy küldött nekem egy pólót, ki is tettem otthon, különleges ajándék. Szerintem ő sokkal nagyobb dolgot ért el a nyáron, mint én, hiszen én már korábban is nyertem világbajnokságot, az űrben viszont csak két magyar járt előtte. Boldoggá tesz, hogy jóban lehetek egy ilyen hőssel. Visszatérve arra, hogy megmentettem volna a magyarok becsületét: abban bízom, hogy lesznek még olyan úszóink, akikkel váltóban is odaérhetünk. Abban reménykedem, hogy lesz egy olyan vegyes váltónk, amely Európa-bajnokságot nyerhet, vagy egy világbajnokságon felállhat a dobogóra. 

Mitől függ ez? 
Attól, hogy négy ember összeszedje magát, és odaálljon. Magyarországon most nincs mell-­ úszó, én pedig már összeszedtem magam annyira mellen, hogy elindulhassunk, és legyen esélyünk. Építsünk fel egy váltót, amellyel két év múlva akár már ott lehetünk a budapesti vb-n, mert ez nagyon hiányzik nekünk! 

Állítólag a vb után rendesen kipihente magát. 
Igen, az edzőm, Bob kivételesen megengedte, hogy kicsivel többet pihenjek. Huszonhárom napot hagytam ki, ez tizenhárommal több, mint tavaly az olimpia után. Szükségem volt rá, mentálisan elfáradtam a világbajnokságon. De hiába pihentem sokat, bárhová mentem, mindig vízben voltam. Négy hete kezdtem újra az edzést itthon, de messze nem azon a szinten, mint kint. A technika és a gyorsaság megvolt, az állóképességem ment el kicsit. Már várom, hogy visszatérjek Texasba, és a csapattársaimmal belefogjak a kemény munkába. Rögtön részt is veszek majd egy mexikói versenyen, októberben pedig jön a világkupa. Egyébként amikor Léon Marchand visszajött a szörfözésből, és úszott egy rosszabb szettet, Bob mutatta neki a jól ismert szörfös mozdulatokat, hogy biztos amiatt nem megy. Én is biztosan megkapom majd a golfütést – készülök is rá. Azért remélem, nem lesznek rosszak a szettjeim. 

Hol golfozott? 
Írországban, ahol négy napot töltöttünk, egy bajnokságon indultunk apával – nem lettünk utolsók, maradjunk annyiban. Egyébként éppen akkor rendezték az ír–magyar focimeccset, de sajnos messze voltunk, nem tudtunk kimenni. A magyar–portugálra már igen, sajnáltam is a végén a fiúkat. 

A BVSC-t vezető Szatmáry Kristóf és az újságíró-kollégák is úgy jellemzik önt, hogy szerénységével, alázatával példamutató az egész magyar sportvilágban. Mennyire nehéz megmaradni ilyen embernek, amikor jönnek a sikerek? 
Nekem egyáltalán nem az, mert 

Láttam tőlük, sikeres úszóként hogyan kell megmaradni embernek. A jó példák mellett nyilván vannak rosszak is, de én próbálom az előbbieket követni. Mindig ilyen voltam, így nem nehéz ilyennek maradnom. 

Említette korábban a váltót és a 2027-es budapesti világbajnokságot. Az a következő nagy cél? 

 az olimpia utáni legfontosabb viadalon. Egy évvel később pedig jön az olimpia. Elvileg ez a kettő lesz életem versenye. Azt mondják, abban a két évben lehetek a legjobb korban, formában. Addig még sokat szeretnék fejlődni 100 méter háton, ebben a számban nem jött össze az érem Szingapúrban. 

Pedig nyert már világbajnoki aranyérmet itthon. A rövid pálya nagyon más? 
Még mindig azt mondom, az a vb-arany a második legfontosabb eredményem az olimpiai bajnoki cím után, de a rövid pálya miatt tényleg nem ugyanaz. Közelebb áll egy Eb-hez, mint egy hosszú pályás világbajnoksághoz. Ha 2027-ben vb-győztes lehetnék Budapesten, az majdnem felérne egy olimpiai bajnoki címmel. Főleg, ha a világrekord is összejönne a Duna Arénában… 

Két év múlva 200 háton világcsúcsdöntés Buda­pesten? 
Meglátjuk. Ha valaha megdönthetem, akkor leszek a legjobb korban hozzá. De ahogy azt már a beszélgetés elején is említettem: nem szeretnék terhet pakolni magamra. Ha sikerül a világcsúcs, sikerül, ha nem, nem. Abban viszont bízom, hogy ha nem döntöm meg, inkább legyek tőle messze, ne fájjon annyira.  Fontos célom, hogy ne csak egy számban legyek ott a csúcson, hanem legalább kettőben, és a mostani egy helyett két aranyat nyerjek – azok mellé pedig jöhet még egy harmadik helyezés is. Ehhez azonban kőkeményen kell dolgoznom addig.

Nyitókép: MTI/Szigetváry Zsolt