Ennél rosszabb hírt nem is kaphatott volna Magyar Péter: így áll most a Tisza Párt

A Tisza elnöke nem találja azt az eszközt, amivel pártja kitörhetne előző évi gödréből.

Több száz fotó mesél egy új kötetben azokról a kulturális beruházásokról, amelyek az utóbbi időben Budapestet szépítik, és – a politikai sárdobálás ellenére – osztatlan sikert élveznek.

December elején mutatták be a Budapest – Amire büszkék vagyunk című kötetet, amelynek szerzői Hegedűs Zoltán, Petri Lukács Ádám és Sal Endre, a fényképeket pedig Földházi Árpád, a Mandiner fotórovatának Magyar Sajtófotó-díjas vezetője, a Magyar Krónika főmunkatársa készítette.


A Hitel Kiadó gondozásában, a BP Városfejlesztési Műhely Nonprofit Kft. szakmai közreműködésével megjelenő kötetben több mint háromszáz felvétel és leírás mesél arról, mi történt az utóbbi évtizedekben fővárosunkban. A könyvben megszólalnak olyan ismert személyek is, akik részt vettek a város megújításában, vagy napi használóként élvezhetik a fejlesztéseket. Közöttük van Baán László, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója és a Liget Budapest projekt miniszteri biztosa, Balázs János Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zongoraművész, valamint Marco Rossi, a labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya.
„Budapest utóbbi másfél évtizedének fejlődése korszakos jelentőségű, aminek nagyszerű gyűjteménye ez a fotóalbum. Az fűzi egybe a fejlesztéseket, hogy nemcsak a város épített öröksége gyarapodott, de mi, magyarok is kaptunk valamit. Egyrészt bizonyítékot a saját teljesítőképességünkről, hiszen világszínvonalú a megújulás mind formájában, mind tartalmában, a Hauszmann-programtól kezdve a Városligeten át a Jedlik Ányos Gimnáziumig. Másrészt büszkék is lehetünk a városunkra, ezt ugyanis mi vittük véghez, s alakítjuk nap mint nap. A kormány úgy gyarapította Budapestet, ahogy egy évszázada senki, ennek eltagadása pedig nemcsak a valóság megcsúfolása, de erkölcsi felelőtlenség is. Az album egyfajta névjegy, és bárhol megállja a helyét” – fogalmaz a Mandinernek Szentkirályi Alexandra, a Fidesz budapesti frakcióvezetője.

A könyv által bemutatott, új és megújult helyek közös jellemzője, hogy megvalósításuk előtt és közben – jellemzően politikai – bírálatok érték őket, ma mégis közkedveltek. „Mindenkinek ajánlom ezt a kötetet, aki érdeklődik a város és fejlődése iránt, azoknak, akik szeretik Budapestet, és azoknak is, akik még jobban meg akarják ismerni. Akik pedig az elejétől fogva ellenezték egyik vagy másik beruházást, beleértve a Liget-projektet is, szintén arra biztatom, hogy nézzenek bele a könyvbe. Üljenek le egy karosszékbe, ahol senki nem látja őket, lapozzák végig, majd tegyék a szívükre a kezüket, és mondják ki nyugodtan, hogy ezek a fejlesztések végül is mind javára váltak Budapestnek” – fogalmaz a kritikák egyik fő célpontjának számító Liget Budapest program miniszteri biztosa.
Felidézi, hogy a több mint százéves múltra visszatekintő Városligetet mindig is előszeretettel keresték fel a sétálni, pihenni vágyók, és az itt lakók kikapcsolódását szolgálták a kulturális intézmények, illetve a szórakozásra csábító látványosságok is az éttermektől a vurstliig. Mint megjegyzi, a Városliget egy kincs, ám idővel egyre rosszabb állapotba került. A tizenöt éve elkezdett megújítását érő bírálatok kapcsán kijelenti:
„A projekt radikális, politikailag motivált ellenzői szörnyűséges jövőt, ma már nyilvánvaló hazugságokat vizionáltak a Liget tönkretételéről. Ezeknek pont az ellenkezője valósult meg. A felújított régi és az új kulturális intézményeket, sportpályákat, játszótereket, KRESZ-parkot egyaránt nagy örömmel vették és veszik birtokba nap mint nap a megújítás óta már több millióan – függetlenül a politikai meggyőződéstől, a korábbi aggodalmaktól. Mindenki láthatja, hogy a megújított részeken minden tekintetben jobbat és többet nyújtó Liget várja a kikapcsolódni vágyókat.”

Hozzáteszi,
az idelátogató külföldiek gyakran megjegyzik, hogy egész Európában nincs ehhez fogható park,
hiszen a kulturális tereket és sokrétű kikapcsolódási lehetőségeket gazdagon kínáló Liget unikális helyszín a múzeumaival, sportpályáival, állatkertjével, fürdőkomplexumával, műjégpályájával. „Ha elkészül az Új Nemzeti Galéria, és befejeződik a park megújítása, remélem, néhány éven belül, akkor egyértelműen kijelenthetjük: Magyarország fővárosában található a kontinens legkomplexebb kulturális és szabadidős negyede” – hangsúlyozza Baán László.
A Szépművészeti Múzeum főigazgatója rámutat, hogy az ország első számú települését egyedi kulturális metropolisszá teszi kétezer évre visszanyúló városszövete. Kevéssé ismert tény, hogy Pannonia Inferior provincia központja, Aquincum révén Budapest az egyetlen olyan főváros az Európai Unióban, amelynek a területén római tartományi főváros működött. „A kötet kiválóan rávilágít, hogy a mindenkori modernitásnak a régre visszanyúló gyökerek miatt kifejezetten értőn, óvatosan és tisztelettel kell hozzányúlnia a városhoz” – mondja Baán László.
A miniszteri biztos szerint Budapest éppen attól annyira gyönyörű, mert „főútjának”, a Dunának két oldalán számos korstílus építészete szövődik egymásba. Megjegyzi, a második világháború alatt elszenvedett szörnyű veszteségeket azonban csak részben sikerült helyrehozni. „A lengyelek Varsó porig rombolt történeti belvárosát a háború után visszaépítették – náluk nem volt kérdés, hogy nem hagyják veszni, nem engedik elvenni a történelmüket megtestesítő városmagot. Nálunk csak részben érvényesült ez a szemlélet, és nemegyszer felemás módon, különösképpen a Vár tekintetében. Ott az utóbbi években ezt az adósságot törlesztettük.” Hozzáteszi, hogy műemlékileg hitelesen, mai tartalommal épült vissza a Várnegyed számos fontos épülete, s bár előzetesen politikailag gerjesztett vita zajlott, az az épületek elkészülte óta megszűnt. „Az emberek örülnek e pompás épületek s általuk a történelmünk elveszettnek hitt részei visszaszerzésének. Akkor is, ha erre csak a lengyelek után hetven évvel került sor” – fogalmaz.

Baán László szerint a könyv azt is megmutatja, hogy miként szabad és érdemes kortárs módon új elemekkel kiegészíteni a város történeti szövetét. „Példákat mutat be az alapos műemléki felkészültséggel és gondossággal végrehajtott helyreállításokról, valamint az olyan új fejlesztésekről, mint a kiemelkedő nemzetközi elismertségű Magyar Zene Háza és Néprajzi Múzeum. Ezt a szellemiséget érzékletessé teszik Földházi Árpád fotói, aki maga is szerelmese Budapestnek, és nem csupán a kötet kedvéért fotózta le az épületeket.
Sokéves szenvedély legjobb képei kerültek az albumba”
– ismerteti.
A Mandiner fotóriportere a Néprajzi Múzeumban tartott könyvbemutatón arra a kérdésre, hogy milyen módszerrel sikerült hatásos felvételeket készítenie a kötetben szereplő épületektől, úgy felelt, hogy „a titok: mindig legyen nálam fényképezőgép”. Amikor járja a várost, és felfigyel egy jó pillanatra, szép fényjátékra, azonnal előveszi a kamerát. Így sem mindig egyszerű rögzíteni a pillanatot. Megesett, hogy vezetés közben annyira megfogta a kiadós esőzés után előbújó napsugarak látványa, hogy félrehúzódott az Erzsébet hídon, és fotózott. Akkor készült az egyik kedvence az albumba bekerülő képek közül.

Röviden megjegyzem
Sokan emlékeznek arra, hogy milyen állapotok uralkodtak a Városligetben, amikor a fejlesztések ellen tiltakozva megszállták a Ligetvédők Mozgalom tagjai.
A megmozdulás inkább hasonlított egy hajléktalanok lakta sátortáborhoz, mint politikai véleménynyilvánításhoz, a Városliget védelme nem igazán jutott az ember eszébe – főleg, miután a „ligetvédőknek” még egy öreg platánt is sikerült felgyújtaniuk egyik tábortüzezésük során. Földházi Árpád is visszaemlékezett a könyvbemutatón azokra az időkre, amikor fotóriporterként közvetlen közelről örökítette meg a demonstrációt.
A nyitóképen: Több mint háromszáz fotó mesél arról, ami az utóbbi évtizedekben a fővárosunkban történt
Fotó: Földházi Árpád