A meglehetősen negatív benyomás egyéb adatokból is visszaköszön. A TomTom nemzetközi felmérése szerint Budapest értékei jelentősen romlottak: a csúcsidőszakon kívüli órában megtett 8,5 kilométeres távolság a csúcsidőszakban átlagosan majdnem a felére, 4,3 kilométerre csökken. Tavaly pedig az év mind a 365 napján összesen 131 órát vesztegeltek az autók a forgalmi dugóban, ami Európában az egyik legrosszabbnak számít.
És ez még nem minden. Komoly problémát okoz a parkolóhelyek hiánya is. A parkolás kérdésében 42 százalék támogatná az utcai várakozás korlátozását, ha megfizethető parkolóházi vagy mélygarázs-lehetőség állna rendelkezésre. Utóbbinak a bővítése különösen fontos lenne: nyugat-európai városokban – például Bécsben – jóval, mintegy 10-szer nagyobb a P+R parkolók kapacitása fővárosunkhoz képest. Márpedig az ötszáz méteres gyaloglási szabály alapján, ha ezen belül az embereknek lenne lehetőségük letenni autóikat, hajlandók lennének akár közlekedési eszközt is váltani, legyen szó buszról, villamosról vagy metróról.
Ám a gyalogosan értelmezett közelség nemcsak a közlekedési csomópontok miatt fontos, hanem az alapfokú szolgáltatások elérése kérdésében is. Ezért is népszerű a közbeszédben sokat hangoztatott várostervezési elv, a 15 perces város koncepciója, amely szerint az adott településen a lakóhelytől számítva az élelmiszerbolt, az egészségügyi ellátás, az óvoda és az általános iskola negyedórán belüli gyaloglással legyen elérhető.
Ha ez megvalósulna, akkor a BP Index válaszadói 22 százaléka nyitott lenne gépjárműve elhagyására.
Ugyanakkor egy akkora nagyvárosban, mint Budapest, ez az elv teljeskörűen nehezen megvalósítható. Az emberek jelentős része továbbra is szeretne autót tartani, és a kettőt nem érdemes egymással szembeállítani. Persze léteznek érdekes külföldi szabályozások, például Japánban vagy Szingapúrban, ahol az autótulajdonlás erősen korlátozott, viszont a tömegközlekedés prémium minőségű. Ez alapfeltétel.