Hormuzi-szoros: ha ez igaz, a globális energiapiac példátlan sokk elé nézhet

A Hormuzi-szoros körüli helyzet azért vált az iráni háború egyik legfontosabb kérdésévé, mert az aknásítás puszta lehetősége is elég volt ahhoz, hogy a tengeri forgalom gyakorlatilag összeomoljon. Ha pedig igaz a hír, hogy Irán valóban aknákat telepített vagy kezdett telepíteni a szorosban, akkor az eddigi válság egy még veszélyesebb szakaszba léphet, ahol a katonai, energiapiaci és geopolitikai következmények egyszerre erősítik egymást.

Az amerikai hadsereg március 10-én közölte, hogy 16 iráni aknatelepítő hajót iktatott ki a Hormuzi-szoros közelében, Donald Trump pedig azt üzente, hogy ha Irán bármilyen aknát telepített a szorosba, azokat azonnal el kell távolítani. A háború az olajszállítás egyik kulcsútvonalát már most is lényegében lebénította.

A Council on Foreign Relations szakpolitikai kutatóintézet egyik összefoglalója szerint Irán még ott sem tartott, hogy biztosan aláaknázta volna a vízi utat, mégis elég volt a katonai fenyegetés és a hajók elleni támadások sorozata ahhoz, hogy az olajtanker-forgalom több mint 90 százalékkal essen vissza az előző héthez képest. 

Az intézet másik, március 10-i hírösszefoglalója szerint három hajót is támadás ért a szorosban külön incidensekben. Ez azért lényeges, mert innen nézve az aknásítás már nem elszigetelt cselekmény lenne, hanem egy olyan tengeri hadszíntér kiterjesztése, ahol a kereskedelmi forgalom önmagában is célponttá vált.

Trump egyszerre fenyeget és menekülőutat is keres

Az elemzések szerint Trump politikája kettős. A Council on Foreign Relations szerint az amerikai elnök egyrészt arról beszélt, hogy a háború akár hamar véget érhet, másrészt újabb eszkalációval fenyegetett, ha az iráni vezetés fenntartja a Hormuzi-szorosra vonatkozó korlátozásokat. Ez a kettősség arra utal, hogy Washington egyszerre akar katonai nyomást gyakorolni és politikai kijáratot találni.

A Fehér Ház szóvivője egyenesen azt mondta, hogy az Egyesült Államok még nem kísért át olajszállító tankereket a szoroson. Ez azt jelenti, hogy Washington egyelőre az erő felmutatása és a célzott támadások szintjén tart, de még nem jutott el odáig, hogy tartósan garantálni tudja a forgalom újraindítását. A Council on Foreign Relations elemzése szerint ez politikailag is kényes helyzet. Charles A. Kupchan úgy fogalmazott: 

Ez a kérdés a Hormuzi-szoros ügyében különösen élesen vetődik fel, mert itt nem elég ütni az iráni célpontokat, a tengeri kereskedelembe vetett bizalmat is helyre kell állítani.

Hormuzi-szoros: nem az a fő kérdés, megnyílik-e

Az egyik legfontosabb tanulság az, hogy a Hormuzi-szoros problémája nem pusztán katonai. Trump már arról is beszélt, hogy szükség esetén amerikai biztosítási háttérrel és haditengerészeti kísérettel kellene megpróbálni mozgásba hozni a hajókat. Ugyanakkor az is igaz, hogy aknák nélkül is satuféket húzott a forgalom.

Onnantól nem egyszerűen arról lesz szó, hogy Irán rakétákkal vagy drónokkal fenyegeti a hajókat, hanem arról is, hogy a vízi útvonal maga válhat bizonytalanná. Ilyenkor még akkor sem tér vissza gyorsan a forgalom, ha egyes aknákat felszednek, vagy ha az amerikai hadsereg újabb iráni tengeri célpontokat pusztít el.

A Mandiner korábbi összefoglalója már bemutatta, hogy a Hormuzi-szoroson áthaladó olaj 37,7 százaléka Kínába, 14,7 százaléka Indiába tart, az ázsiai országok pedig együtt az energiahordozók 89,2 százalékát kapják innen. Ezt a képet erősíti meg a Center for Strategic and International Studies szakpolitikai kutatóintézet elemzése is, amely szerint a szoroson átmenő olaj- és LNG-szállítmányok több mint 80 százaléka Ázsiába irányul.

A CSIS írása szerint a tengeri forgalom a háború kezdete óta szinte teljesen leállt. A szorosban a konfliktust megelőző hetekben napi 153 hajó haladt át, március 1. után azonban napi átlagban mindössze 13. Március 2-án pedig összesen 13 áthaladást észleltek, köztük csak egyetlen olajtankert. Ez azt jelenti, hogy a legnagyobb vesztes első körben nem Európa és nem az Egyesült Államok, hanem az ázsiai ipari központok lehetnek.

Ötvenöt kínai hajó a Perzsa-öbölben rekedt. Ez azért lényeges, mert jól mutatja: ha a Hormuzi-szoros tényleg aknamezővé válik, az nem szelektív válság lesz, hanem mindenkire kiterjedő sokk.

Az aláaknásítás után az amerikai válasz is keményedhet

Az amerikai hadsereg nemcsak hajókat támadott, hanem aknatároló létesítményeket is. Az Institute for the Study of War kutatóintézet március 10-i különjelentése ehhez azt tette hozzá, hogy a kombinált amerikai-izraeli erők egyszerre támadtak több teheráni célpontot, Bandar Abbász térségét és iráni katonai infrastruktúrát, miközben a CENTCOM szerint február 28. óta legalább ötven iráni hajót megrongáltak vagy megsemmisítettek.

Ha tehát a Hormuzi-szoros valóban aláaknásított vízi útvonallá válik, akkor az amerikai válasz nagy valószínűséggel nem korlátozódna aknamentesítésre vagy hajókísérésre, hanem újabb csapásokat hozna iráni tengeri, rakéta- és tárolókapacitások ellen. A Reuters által idézett iráni forradalmi gárdás nyilatkozat sem a gyors enyhülés felé mutat. Ali Mohammad Naini egyértelmű figyelmeztetést küldött Washingtonnak és szövetségeseinek. 

Ez arra utal, hogy a Hormuzi-szoros körüli helyzet már nem pusztán a hajózás biztonságáról szól, hanem nyílt katonai elrettentéssé vált.

A piac már most a háború hosszával számol

Az olaj ára a közel 120 dolláros szintről ugyan 90 dollár környékére esett vissza, de a magas energiaárak már most is komoly következményekkel járnak: 

• Bangladesben egyetemeket zártak be, 
• Pakisztán és a Fülöp-szigetek négynapos munkahetet jelentett be, 
• az IMF vezetője, Kristalina Georgieva pedig arról beszélt, hogy 2026-ban minden 10 százalékos energiaár-emelkedés közel fél százalékkal növelheti a globális inflációt.

Ez azért fontos, mert a Hormuzi-szoros aláaknásítása után a piac nem pusztán az aznapi katonai híreket fogja árazni, hanem azt is, hogy mennyire elhúzódó a válság. Ha a háború napok helyett hetekig vagy hónapokig tart, akkor a szállítások akadozása, a biztosítási költségek emelkedése és a regionális bizonytalanság nem átmeneti sokk, hanem tartós nyomás lesz. 

Irán a lezárással vagy az érdemi zavarokkal saját exportját is veszélybe sodorja. A Hormuzi-szoroson áthaladó teljes forgalomból ugyanis Irán is jelentős részesedéssel bír. Mégis úgy tűnik, Teherán rövid távon hajlandó vállalni ezt az önsorsrontó logikát, ha ezzel nagyobb nyomást gyakorolhat ellenfeleire. Egy névtelen iráni tisztségviselő úgy fogalmazott, hogy Irán kezében van „a globális olajár csavarja”, és addig folytatják a harcot, amíg Trump vereséget nem hirdet. 

Mi következhet, ha a hír igaz?

A legvalószínűbb forgatókönyv az, hogy ha a Hormuzi-szoros aláaknásításáról szóló hír igaz, akkor először nem a látványos nagy áttörés, hanem a bizonytalanság további mélyülése jön. A hajóforgalom még tovább eshet, az amerikaiak fokozhatják a tengeri és part menti csapásokat, a biztosítók és szállítmányozók pedig még óvatosabbá válhatnak.

Az látszik, hogy a jelenlegi helyzetben még a világ legerősebb haditengerészete sem tudja egyetlen bejelentéssel visszaadni a piac nyugalmát. A harmadik következmény az, hogy a válság súlypontja részben Ázsiába tevődik át. Kína, India, Japán és Dél-Korea nem azért kerül különösen nehéz helyzetbe, mert részt vesznek a háborúban, hanem azért, mert a Hormuzi-szoroson keresztül fut az energiaszükségletük jelentős része. 

A végső kérdés így nem pusztán az, hogy Irán képes-e aknákat telepíteni a Hormuzi-szorosba, hanem az, hogy az Egyesült Államok képes-e úgy visszanyitni a világ egyik legfontosabb energiaszorosát, hogy közben ne sodródjon bele egy még nagyobb és még drágább háborúba. 

Nyitókép: JULIEN DE ROSA / AFP