Ebben a helyzetben a vita már nem arról szól, hogy kell-e beavatkozni, hanem arról, hogy ki képes valódi megoldásokat adni. A kormány az elmúlt időszakban több olyan intézkedést indított el, amely közvetlenül csökkentheti a lakhatási terheket. A 35 év alatti munkavállalók esetében a munkáltató havi 150 ezer forintig, vagyis évi 1,8 millió forintig adhat lakhatási támogatást. Az Otthon Start Hitelprogram fix 3 százalékos kamattal, legfeljebb 50 millió forintos hitellel és akár 10 százalékos önerővel segítheti az első lakáshoz jutást. A CSOK Plusz 15, 30 vagy 50 millió forintos kedvezményes hitelt jelenthet, a Babaváró pedig legfeljebb 11 millió forint kamatmentes kölcsönt adhat a jogosult házaspároknak.
A kínálat bővítését szolgálja a lakhatási tőkeprogram is, amelyben 19 alapkezelő részesül összesen 300 milliárd forintos támogatásban. Ez önrésszel és további hitelekkel együtt 800–1000 milliárd forintos fejlesztést indíthat meg, és mintegy 30 ezer lakás építését alapozhatja meg, nagyrészt Budapesten. Közben a rövid távú lakáskiadásnál is szigorítás történt: Budapesten a magánszálláshelyek éves átalányadója lakószobánként 38 400 forintról 150 ezer forintra emelkedett.
A budapestiek üzenete egyértelmű: a lakhatás ma a főváros legsúlyosabb problémája. Budapestnek olyan fordulatra van szüksége, amely egyszerre fékezi a piacot torzító jelenségeket, bővíti a kínálatot, és a helyiek számára teszi újra élhetőbbé a várost. Mert a főváros nem lehet pusztán befektetési terep vagy turistadíszlet: mindenekelőtt otthonnak kell maradnia azok számára, akik itt élnek, dolgoznak és családot alapítanának.