Washington rendkívüli döntést hozott: Putyin olaja visszatérhet, de mit szól ehhez Kijev és Brüsszel?

Mint már megírtuk, rendkívüli fordulat történt az éjszaka: 

Az iráni háború következtében megrendült energiapiacok megnyugtatása érdekében Washington harminc napra feloldotta a tengeren rekedt, szankciók alatt álló orosz olaj és kőolajtermékek kereskedelmére vonatkozó tilalmat. Az amerikai kormányzat álláspontja szerint ekkora mennyiségű orosz olaj forgalmazása nem jelent olyan mértékű bevételt, amely számottevően gazdagítaná Vlagyimir Putyin rezsimjét. A Trump-adminisztráció emellett további piacélénkítő intézkedésekkel is igyekszik megakadályozni az olajárak túlzott emelkedését.

Bendarzsevszkij Anton, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány igazgatója a bejelentés kapcsán elsőként arra hívta fel a figyelmet, hogy Kijevből feltűnően hiányzik a reakció. 

A hallgatás véleménye szerint nem véletlen. „Véhetően azért, mert az amerikaiaktól jön, Donald Trumptól jön, és sokkal könnyebb bírálni vagy kritizálni az Európai Uniót, mint Donald Trumpot” – fogalmazott a szakértő. Kifejtette: az elmúlt év tapasztalatai egyértelművé tették, hogy Trump bírálatának súlyos következményei lehetnek, akár a katonai és pénzügyi támogatások felfüggesztése formájában is. Éppen ezért Bendarzsevszkij csodálkozna, ha a legmagasabb ukrán politikai szinteken bárki is nyilvánosan beleállna a döntés bírálatába. Lehetségesnek tart ugyan némi visszhangot alacsonyabb szinteken, de a legfelsőbb vezetés részéről szerinte nem várható konfrontáció.

A szakértő többször is hangsúlyozta, hogy az amerikai lépés ideiglenes jellegű, és csak szigorú feltételekkel érvényes. 

Ez a fajta „készenléti intézkedés” egy tágabb erőfeszítés része, amellyel a Trump-adminisztráció a piacokat próbálja megnyugtatni. A háttérben az áll, hogy az iráni konfliktus eszkalálódásával az olajár a 120 dolláros lélektani határ fölé ugrott. Bár Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök a háború kezdete óta adott első nagy interjújában és Trump is arról beszélt, hogy Irán gyakorlatilag véget ért és a stratégiai célokat elérték, ezek a nyilatkozatok elsősorban a piacok megnyugtatását szolgálták – mutatott rá Bendarzsevszkij. A nyilatkozatok hatására az olajár rövid időre 90 dollárra esett vissza, ám amint kiderült, hogy a háborúnak valójában nincs vége, ismét emelkedésnek indult, és a bejelentés reggelén 100 dollár körül mozgott. „Tehát valamit tenni kell, hogy a piacokat megnyugtassák, és ezért jött ez az enyhítés” – összegzett.

A szakértő szerint ugyanakkor alapvető hiba lenne ezt a döntést a szankciós politika feladásaként értelmezni, vagy abból hosszú távú következtetéseket levonni. „Szerintem ezért is fontos hangsúlyozni, hogy ideiglenes, nem azért, mert az Egyesült Államok amúgy nem fogja feloldani az Oroszországgal szembeni szankciókat. Szerintem ez előbb-utóbb meg fog történni, mert a tárgyalások dinamikájából következik” – magyarázta. Az orosz-ukrán háború lezárására irányuló tárgyalások egyik kulcseleme ugyanis éppen a szankciók kérdése. Amerika számára a korlátozások fenntartása a nyomásgyakorlás eszköze, míg azok feloldása a legnagyobb vonzerő, amit Oroszországnak kínálhat a békekötésért cserébe. Bendarzsevszkij szerint önmaga lábába lőne az amerikai kormányzat, ha már most, előre kimerítené ezt a lehetőséget. Éppen ezért kulcsfontosságú, hogy a döntéshozók következetesen kommunikálják: ez a lépés kivételes és ideiglenes, kizárólag a jelenlegi energiaválságnak szól.

A szakértő kitért arra is, hogy más lehetséges megoldások, például a venezuelai olaj piacra engedése, nem jelentenének azonnali megoldást. Bár bizonyos enyhítések már korábban is történtek 

Új befektetések, tőke és technológia híján a kitermelés növelése évekig tartó folyamat, így rövid távon nem lehet rá számítani a piaci problémák enyhítésében.

Bendarzsevszkij Anton részletesen ismertette a nyugati szankciós rendszer két pillérének működését, ami kulcsfontosságú a jelenlegi helyzet megértéséhez. Hangsúlyozta, hogy az Európai Unió és az Egyesült Államok nem párhuzamosan, hanem egymást kiegészítve alkalmazzák a korlátozásokat, és más-más okból fontosak.

• Az amerikai szankciók lényege nem abban áll, hogy az Egyesült Államok maga vásárolna orosz olajat, hanem abban, hogy ők „felfestik a célkeresztet”. 

Ez azt jelenti, hogy bármely vállalat vagy ország, amely orosz olajat vásárol, és a tranzakciókhoz a dollár alapú globális pénzügyi rendszert használja, automatikusan ki van téve a másodlagos amerikai szankcióknak. Az amerikai szankciók tehát toxikussá teszik az orosz olajat, és ellehetetlenítik a vele való szabad kereskedelmet.

• Ezzel szemben az európai, illetve a G7-országok által alkalmazott szankciós rendszer más logikán alapul. Ők egy úgynevezett árplafont vezettek be, amely korábban 60 dollár volt, de azóta dinamikusabbá tették, és jelenleg 44-48 dollár körül mozog hordónként. 

Ennek lényege, hogy ha egy orosz olajat szállító hajó rakományának értéke meghaladja ezt a plafont, akkor az Európai Uniós és brit cégek semmilyen szolgáltatást nem nyújthatnak neki. Nem finanszírozhatják a szállítmányt, nem biztosíthatják a hajót, és magát a szállítást sem végezhetik. Márpedig a globális energiapiac mintegy 90 százalékának biztosítását európai és brit társaságok végzik. Biztosítás nélkül pedig rendkívül kevés ország engedi be kikötőjébe a hajókat. 

„A kettő együtt tud hatékonyan működni, tehát hogyha már az egyik kiszállt, vagy átmenetileg felfüggeszti a rendszert, akkor sokkal könnyebb az oroszoknak kikerülni a szankciókat” – figyelmeztetett a szakértő. Amerika mostani döntése éppen ezt az egyensúlyt boríthatja meg, és rendkívül kényes helyzetbe hozza az Európai Uniót. 

vajon fenntartja-e a saját szigorú szabályozását, vagy a globális árak lenyomása és az egységes nyugati fellépés érdekében esetleg ő is hasonló lazításokra szánja el magát. Bár hivatalosan továbbra is a 2027-ig történő teljes orosz energiahordozó-leválás a cél, Bendarzsevszkij szerint elképzelhető egy olyan kompromisszumos forgatókönyv is, hogy Európa bent tartja a saját, közvetlen vásárlásait tiltó szankcióit, de a globális tiltásokat (például a szolgáltatásokra vonatkozókat) feloldja a világpiaci árak befolyásolása érdekében.

A globális stratégiai tartalékok felszabadításával kapcsolatban Bendarzsevszkij Antal elmondta: a Nemzetközi Energiaügynökség és egyes országok részéről az elmúlt napokban érkeztek bejelentések arról, hogy bizonyos készleteket felszabadítanak a piacok megnyugtatása érdekében. A szakértő szerint ez a lépés elsősorban kommunikációs eszköz, amelynek célja, hogy üzenjen a piacoknak és ezzel is próbálja leszorítani az árakat. 

Végül a szakértő a magyar ellátásbiztonság szempontjából is releváns kérdésről, a Barátság vezetéken keresztüli szállítások leállásáról is beszélt. Meglátása szerint az amerikai döntések és a mögöttük álló piacnyugtató szándék közvetve Magyarországot is érintik, hiszen a globális világpiaci árak mozgásától nem lehet elvonatkoztatni. A mostani amerikai enyhítés egyértelműen a magas árak letörését célozza, ami Magyarországnak is elemi érdeke.

Ugyanakkor a Barátság vezeték ukránok általi blokádja tovább növeli a bizonytalanságot. 

„Azt gondolom, hogy háttérben biztosan van valamilyen nyomás az ukránokon, de lehet, hogy aztán ez nyilvánosan is meg fog történni” – fogalmazott. Ennek oka, hogy a közép-európai olajellátás megindulása önmagában is egy fontos jelzés lenne a piacok felé, ami tovább enyhíthetné az árakat. 

Bendarzsevszkij szerint tehát az ukrán döntés a tranzit fenntartásáról vagy leállításáról mostantól nem csupán egy kétoldalú vagy regionális kérdés, hanem része annak a komplex nyomásgyakorlásnak, amely a globális energiapiacok stabilizálását célozza.

Nyitókép: JENS BUTTNER / AFP