Olyan erő írta felül Trianon gyalázatát, amire az egész világ felfigyel

106 év! Mennyi idő is valójában 106 év? A Föld jelenlegi országainak átlagéletkora 100 év körül van. 106 év alatt megnégyszereződött az emberiség létszáma. Egy 106 éves ember még emlékezhet olyanokra, akik az 1848-as szabadságharc veteránjaival személyesen találkoztak. 106 évvel ezelőtt az emberek többsége lovaskocsit látott az utcán; ma pedig videóhívásban beszélhetünk a Föld másik oldalán lévő emberekkel, és mesterséges intelligenciával kommunikálhatunk. 106 év azonban a magyarság, Európa vagy éppen az emberiség történetében már nem nagy idő. Az ősrobbanás óta eltelt évmilliárdokat nézve pedig szinte láthatatlan időtáv. 

Trianon – 106 

106 év! Magyarországon, a határon túl vagy éppen más kontinensen a magyarul beszélő és gondolkozó emberek számára ez a 106-os szám ma a gyász, a remény és az újrakezdés dátuma. 1920. június 4-e a magyar történelem legnagyobb tragédiája! A tatár és a törökdúlás is megroppantotta a magyarság gerincét, de sikerült felállni. Az ország népességének jelentős része akkor is elpusztult, a középkori magyar nagyhatalom szétesett, de minden gyötrelem ellenére felálltunk. Trianon igazságtalansága, fájdalma, gyötrelme a mai napig ott van lelkünk és génjeink legmélyén. Ha csak egy picit is nyitott szívvel és ésszel járunk, akkor Trianon ott van mindenütt. Ott van a megmaradt és elcsatolt városainkban és falvainkban. 

1982-ben születtem. Számunkra, akik a ’80-as évek első felének nemzedékét alkotjuk, Trianon már nem volt tiltott gyümölcs. Az a nemzedék, amely csak titokban, zárt falak között, félve beszélhetett erről a gyalázatról, már eleve sokkal érettebb fejjel láthatták azt a felpezsdítő és élénk szellemi diskurzust, ami a ’90-es években a békediktátum körül elindult. A falak nehezen dőltek le a rendszerváltás után, de lépésről lépésre nagyobb tudásanyag és valós ismeret látott napvilágot arról, mi is történt pontosan 1920. június 4-e előtt és után. A trianoni békeszerződés kitört a tabu börtönéből. Nemcsak a tudomány, hanem a politika is a zászlajára tűzte a magyar történelem legnagyobb tragédiáját, és orvosságokat is kínált erre a gyógyíthatatlan betegségre. 

A ’80-as évek első felének nemzedéke volt az 1945 után, amely először vehetett részt szabadon, retorzióktól mentesen és aktívan abban a nemzeti ébredésben, amely nemcsak átérezte a trianoni gyalázat jelentőségét, hanem tenni akart és tudott is. A tenni akarás a következő jelszóban összegződik 1990 óta: a cél a határokon átnyúló nemzetegyesítés. Ennek a gondolatnak a kiteljesedése bizony csak a rendszerváltás után történhetett meg. Szüleink, nagyszüleink nemzedékének nagy része számára a határon túli magyarság léte bizony ismeretlen volt. A kommunista diktatúra börtöne vasfüggönyt emelt a trianoni határokra. Emlékezni, beszélni és szervezkedni főbenjáró bűn volt. Akik pedig ennek ellenére dacoltak a kommunista diktatúrával, azok hősök voltak, és minden tiszteletet megérdemelnek az utókortól. 

Sőt, nemcsak a határok mentén, hanem több száz kilométerre Biharkeresztestől és Ártándtól magyarok százezrei élnek elszakítottan Románia közepén. 

Gyerekként meglepő volt, hogy az akkor még létező Szovjetunió és Csehszlovákia határát átlépve pontosan ugyanazt a nyelvet beszélték az ott élő emberek, akikkel nap mint nap Angyalföld-Újlipótváros utcáin találkozhattam. Az idő múlásával eljött a nagy erdélyi utazások időszaka is. Fantasztikus embereket és csodálatos helyeket megismerve döbbentem rá, mekkora veszteség érte Magyarországot 1920. június 4-én. Az ismert statisztikák mellett közvetlenül is megértettem a tragédia súlyát és nagyságát. A kommunista rendszer egyik legfőbb bűne, hogy a nálam idősebb generációk nagy része nem láthatta és ebből következően nem is érthette meg a trianoni tragédia súlyát, talán ezért is lettek érzéketlenek sokan a téma iránt.  

Sikeres nemzetegyesítés és összetartozás

Határokon átnyúló nemzetegyesítés! Antall József és Boross Péter kormánya az átalakulás viharában jórészt csak szimbolikus lépéseket tudtak tenni a határon túli magyarság irányába. Horn Gyuláék számára finoman szólva nem volt prioritás a kisebbségi magyarok erőteljes képviselete. A rendszerváltás óta regnáló kormányok közül a határon túli nemzetegyesítést napi gyakorlattá és intézménnyé bizony Orbán Viktor öt kormánya tette. Már az I. Orbán-kormány nagyon sok konkrét lépést megtett, köztük a státusztörvényt is megalkotta, de az igazi áttörés csak 2010 után történt meg a kettős állampolgárság könnyített megszerzésének biztosításával. 

Mondhatnánk, hogy könnyű dolga volt Orbán Viktor kormányainak ezen a területen, de ez egyáltalán nincs így. 2004. december 5-e sokáig úgy tűnt, a határon túli magyarság kérdése lekerül a magyar belpolitika napirendjéről. A kettős állampolgárságról szóló népszavazás érvénytelensége hatalmas pofon volt a határon túli magyar közösségnek, és határon innen a nemzetért aggódók számára is. 

Gyurcsány Ferenc és a baloldal akkor ünnepelt,

A gyászon és a reménytelenségen túl 2010-ben a nemzeti összetartozás napjának létrehzásával sikerült más dimenzióba helyezni június 4-ét. Az akkor hivatalba lépő Orbán-kormány új értelmezést és új összetartozási pontot hozott létre a határon inneni és határon túli magyar közösség között. Ez később kiegészült a jogi nemzetegyesítéssel, majd pedig a határon túli magyar állampolgároknak a választójog megadásával. A nemzetegyesítés sikeres lett 2026-ra. Míg 2004-ben Gyurcsány Ferenc jelentős sikert ért el a határon túli magyarok elleni hergeléssel, addig a volt miniszterelnök által létrehozott Demokratikus Koalíció már teljes sikertelenséggel járt a magyar nemzettestvéreink elleni gyűlöletkeltéssel. Ez bizony győzelem! 

Aggasztó jövőkép

Az elmúlt évtizedek sikeres nemzetpolitikája mellett azonban hiba lenne, ha elfednénk a magyarságra nézve negatív folyamatokat. 1990-ben Antall József még 15 millió magyar miniszterelnöke szeretett volna lenni. 2026-ban a Kárpát-medencében a legjobb esetben is már csak 12-12,5 millió magyar él. Minden pozitív kezdeményezés dacára az elvándorlás, az elöregedés és az asszimiláció továbbra is a legfőbb tendencia mind a határon inneni, mind a határon túli magyarok körében. A rendszerváltás óta egyedül az Ausztriában élő magyarok száma emelkedett, de ez is csak az oda vándorló munkaerőnek köszönhető. 

A legközelebbi népszámlálásra Erdélyben minden bizonnyal egymillió fő alá csökken a magyarság létszáma. Felvidéken, Délvidéken sem várhatunk pozitív fejleményeket. Kárpátalján, ha egyszer véget ér az orosz-ukrán háború, és Ukrajnában 2001 után ismét lesz egy népszámlálás, akkor nagy valószínűséggel tragikus számokat fogunk látni. Politikai színtéren is vészesen közeleg az az idő, hogy Szlovákiához hasonlóan Romániában sem lesz parlamenti képviselte a magyar kisebbségnek. Főleg akkor nem, ha az érintett kisebbségi politikai elitek rosszabbnál rosszabb döntésekkel idegenítik el maguktól a potenciális szavazóikat. 

106 év múlva vajon lesz-e mire emlékeznünk? 

• Egy becslés alapján 2132-ben a Kárpát-medencében 5-7 millió magyar fog élni. 
• Tegyük ehhez hozzá, hogy a mostani modellek alapján 8-13 millió román, 3-5 millió szerb, 2-4 millió szlovák és 1,5 millió körüli ukrán nemzetiségű él majd a XXII. század derekán a Kárpátok tövében. 
• Mi, magyarok tehát még akkor is a második legnagyobb nemzetiség leszünk a medencében; már ha addig az emberiség nem pusztítja el magát egy atomháborúban. 

A 3T (tatár, török, Trianon) megtörte, de elpusztítani nem tudta a magyarságot az elmúlt több mint 1100 évben. 

Június 4-én a gyász helyett egyedül az összetartozás és a reménység lehet az a kötőerő, ami segíthet meghaladni a 106 évvel ezelőtti gyalázatot. A meghaladás persze nem felejtést, hanem a reményre való építkezést jelenti. Ezt az építkezést láthattuk minden szinten az elmúlt 16 évben. A nemzeti összetartozás 106 évvel Trianon után megvalósult. Itt az ideje, a XXI. század közepe felé közeledve, hogy a Kárpát-medencei magyarság nemcsak szellemileg és közjogilag, hanem gazdaságilag is összeérjen. Ez lenne az igazi csattanós válasz azokkal szemben, akik a magyarság elpusztítását szerették volna, de mi voltunk, vagyunk és leszünk! 

***

Nyitókép: MTI/Kátai Edit