Hatvannégy egykori vármegye, hatvannégy régi történet közös örökségünkről, helyi műemlékekről, családokról és nagy személyiségekről. Indul új cikksorozatunk, a 64 örökség. Tartsanak velünk Kárpát-medencei történelmi-kulturális körutunkon – először Abaújba, Máraiék ősi városába, Kassára!
Egykor központi jelentőségű, ma határvonalak mellé szorult vidék Abaúj. Az Alföldtől a Kárpátok és azon túl Lengyelország felé vezető, egyúttal Erdélyt Felső-Magyarországgal összekötő útvonalak metszéspontjában e régi vármegye sok mindent megélt és túlélt a magyar történelemben. Aprófalvas, dimbes-dombos vidékének központja – egyben a régi Magyarország jelentős területére hatással lévő centruma – Kassa volt. Az egyik legfontosabb magyarországi polgárváros, amit büszke sarja, Márai Sándor is megörökített számos művében.
„Bátyok teljesen néptelen; egyetlen család lakik még benne. Regete-Ruszkán, Kis-Szalánczon, Regetén egyetlen lakost sem találtak. […] Reymeczen semmit sem vetnek; élnek koldulásból vagy más nyomoruságos módon. […] Bisztyéről két nemesen kívül minden lakos elmenekült. […] Pálháza üres. Kis-Bózsvát másfél esztendővel azelőtt odahagyták a lakosok. Filkeháza, egy nyomorultat kivéve, teljesen néptelen.” Így írták le 1715-ben, két évszázadnyi háborús időszak után Abaúj állapotát. A káosz és pusztulás közepette, dacolva idővel és kihívásokkal, dacolva mindenoldali uralkodókkal és más uraságokkal, dacolva mindennel, Kassa volt a vármegye szíve és lelke, egy élő, túlélő város a falai között.
Ide érkezett a felvidéki szász tisztviselő nemesember, a pénzügyi tanácsos Grosschmid Károly az 1800-as évek derekán feleségével, a rozsnyói Radványi Klementinával. Középső fiuk, Grosschmid Géza már tősgyökeres kassai polgár volt; ügyvédként, közjegyzőként, később csehszlovákiai szenátorként tevékenykedett. A legidősebb fiú, Grosschmid Béni a magyar jogtörténet nagy személyisége, a magánjog professzora, a történelmi jelentőségű 1894. évi polgári házassági törvény, illetve az első polgári törvénykönyv egyik atyja volt.
Grosschmid Géza a szülővárosban nevet szerző polgárként házasodott össze Ratkovszky Margittal. Előbb egy elegáns bérlakásban éltek, majd mire az 1900-ban született fiuk, a leendő író Sándor tizenéves lett, eljutottak a családi házig, szinte városi palotáig. 1913 karácsonyáról írta visszaemlékezésében Márai Sándor: „Ezt a karácsonyt már az új, a »saját házban« ünnepeljük. Apám arrivált. Az új ház pompás, nagyúri, talán nincs is abban a pillanatban párja a városban; de én már csak napokra, rövid, udvariassági látogatásra járok le ide. […] Több, mint tucat boltíves szoba tárul itt, s oly szokatlan, előkelő volt minden; a kertben sziklákkal övezett, vadregényes szökőkút csobogott; a folyosó rácsáról futóvirág hullott le az udvarra; s a kapu fölött szürke terméskőbe vésve ott díszlett a család címere.”
De ahogy az megannyi családban történt, különösen a 20. században: a megálmodott és megvalósított, nagyszabású otthon nem maradt nemzedékeken át a família kezén. Sőt, maga az idős Grosschmid Géza adta el 1934-ben, miután egyik fia sem maradt az időközben Csehszlovákiához csatolt városban, mely új országnak ő szenátora lett a távoli Prágában. Talán nem tört meg emiatt, talán addigra már rég megbékélt az élettel. Hiszen már 1900-ban, amikor megszületett első gyermeke, Sándor, ezt írta egyik ismerősének: „Nem kutatom többé az élet célját, kicsi fiamban s feleségemben megtaláltam.”
A fiút, Sándort, mint tudjuk, még messzebbre vetette az élet: a háború előtt ünnepelt, utána pedig a kommunisták által elhallgatott írót sok évtizednyi emigráció után a Csendes-óceán partján, San Diegóban érte a halál. Ő maga sietett elé aggastyánként. „Mindent, ami az életben nagyon jó volt, Kassától kaptam. S minden, ami az életben nagyon rossz volt, ott esett meg velem. Tulajdonképpen később máshol nem történtek velem többé »nagy dolgok«” – írta visszaemlékezésében.
A Grosschmid család életét, szellemiségét és örökségét a régi otthonul szolgáló kassai házban 2019-ben megnyitott, méltó emléket állító Márai-
kiállításon tekinthetjük meg.
A szerző a Családunk Története blog szerzője
Nyitókép: A Márai-ház Kassán
Forrása: Wikipedia
Nicholas Pisano és családja nyolc évvel ezelőtt döntött úgy, hogy Olaszországból édesanyja szülőföldjére, Magyarországra költöznek, és kezdenek új életet. A végső lökést egy családi dráma adta meg, mely szorosan összefonódik a mediterrán országot sújtó migrációs válsággal.
Bár a legtöbb szülő számára sokszor kihívás, hogy milyen programokat szervezzen gyermekei számára a szünidőben, szerencsére tematikus táborok sora segíthet emlékezetessé és könnyebbé tenni a nyarat. Ezek között akad olyan is, ami az egész vakációt lefedi. Összeállításunk.
A család és a pihenés kerül a középpontba.
Miközben a fejlett országok többsége a csökkenő születésszámmal és az elöregedéssel küzd, Magyarország az egyik legambiciózusabb családpolitikai kísérletbe kezdett a világon.
Az ügy különösen érzékeny annak fényében, hogy Németországban évek óta emelkedik az antiszemita incidensek száma.
A Klímapolitikai Intézet szerint az alkalmazkodás lehetőségei már ma is ismertek.
Felőlem akár visszamenőleges hatállyal.
Mindezt hétfőn jelentette be a miniszterelnök az Országgyűlésnek.
