Egy ország, amelyet talán csak belülről tudnak legyőzni – íme a valóságos Irán

„Iránt a földrajzi adottságai védelmezik: három oldalról hegységek, a negyedik felől pedig mocsarak és tenger” – írja Tim Marshall A földrajz fogságában című művében. A hatalmas, 1,65 millió négyzet-kilométeres, de lakható területtel szűkösen rendelkező, 92 milliós országnak hadászati szempontból olyan előnyös földrajzi adottságai vannak, hogy utoljára nyolc évszázaddal ezelőtt a mongolok tudtak mélyebben behatolni a területére.

A lakosok századok óta azt az életérzést őrzik, hogy a hazájuk meghódíthatatlan. A február utolsó napjaiban indított amerikai–izraeli had­művelet ezért is rendkívüli kísérlet: a levegőből és a titkosszolgálatokat használva kísérelik meg Iránt térdre kényszeríteni.

A háború ráirányította a világ figyelmét erre a szövevényes hátterű államra, amelyet egy auto­riter és radikálisan vallásos rezsim ural negyvenhét esztendeje. Sayfo Omar, a Migrációkutató Intézet kutatási vezetője hangsúlyozza: Irán kivételes ország a Közel-Keleten, ugyanis nem nyugati nagyhatalmak rajzolták önkényesen a határait, s történelmi folytonossága, kultúrája, identitása okán európai értelemben is szinte nemzetállamnak tekinthető.

Etnikailag viszont nagyon is színes. Becslések szerint a perzsák a lakosság 60 százalékát teszik ki, a kisebbségek közül a legnagyobb csoportot a szintén síita azerik adják, jelentős számban élnek az országban kurdok, lurok, arabok, beludzsok, továbbá számtalan egymillió fő alatti nemzetiség. „Az azerik jól integrálódtak a társadalomba, például Ali Hámenei ajatollah is részben azeri származású volt” – hangsúlyozza Sayfo Omar.