Mi lesz most az iráni ajatollah-rendszerrel?

Az iráni háborút elemző cikke kezdetén a BBC az iraki háborút idézi fel: 2003. április 9-én Bagdad központjában ledöntötték Szaddám Huszein iraki vezető szobrát. A szobor talapzatán lévő fémtáblát leszakították, és a szobor márvány talapzatát kalapáccsal támadták meg. Iraki civilek először megpróbálták ledönteni, majd megmászták a szobrot, hogy hurkot kössenek a nyakára, de nem tudták szétszedni. Az amerikai csapatok páncélozott járművel segítettek végül ledönteni.

Ez a pillanat a rezsimváltást szimbolizálta. Az amerikai és szövetséges erők mindössze 20 nappal korábban indították meg támadásukat Irak ellen, intenzív bombázási kampánnyal és cirkálórakéták segítségével végrehajtott lefejezési kísérlettel kezdve, amely az iraki vezetőt vette célba. Három héttel a szobor ledöntése után 

„De ez egyáltalán nem így volt” – szól a BBC kommentárja.

A brit portál szerint az iraki háború árnyéka nagyban beborítja a jelenlegi iráni konfliktust. A korábbi háború mély sebeket hagyott Irakban, miközben elindított egy sor olyan eseményt, amelyek előre megjósolt módon kicsúsztak az irányítás alól. Halál és pusztítás nyomát hagyta maga után: becslések szerint 461 ezer ember halt meg Irakban háborúval összefüggő okok miatt 2003 és 2011 között, és a háború 3 ezer milliárd dollárba került az Egyesült Államoknak.

Ma az Egyesült Államok egy újabb „választás szerinti háborúba” kezdett a régióban, ezúttal Irak szomszédja, Irán ellen. A két konfliktus közötti párhuzamok minden bizonnyal ott vannak, de mélyreható különbségek is vannak, amelyek sokat elárulnak arról, hogyan változott a világ azóta, és hogy elkerülhető-e Irak kudarcainak megismétlődése – folytatja a BBC elemzése.

A portál szerint eddig kevés jel mutatkozik egy koherens tervre arra vonatkozóan, hogy mit akar az Egyesült Államok elérni, vagy milyen jövőt képzel el az ország számára. Ezúttal az improvizáció szándékos stratégiának tűnik, mivel Trump elnöknek különböző lehetőségeket kínál arra vonatkozóan, hogy mit hirdethet győzelemként, mielőtt továbblépne, ezzel megteremtve saját „Küldetés teljesítve” pillanatát.

Trump a BBC szerint egyszerűen azt mondhatná, hogy az iráni rakéta- és haditengerészeti képességek leépítése elég volt, és hogy a rezsimváltás mindig az iráni nép dolga (még akkor is, ha bizonyos pontokon arról beszélt, hogy vágyik rá). Ez egy megroppant, de elkeseredett iráni rezsimet hagyna hatalmon, ami közelebb állna az 1991-es öbölháborúhoz, amikor Szaddám Huszeint kiűzték Kuvaitból, de Bagdadban megtartotta az irányítást. Az eredmény évekig tartó feszültség, alkalmi bombázások, a tömegpusztító fegyverek fejlesztésétől való félelem és végül egy újabb háború lett 2003-ban.

Az iráni állam egyes részei most is megtörnek. A jelenlegi háború Amerika szövetségeseit is – mint például az Egyesült Királyságot, de különösen az iráni támadások célpontjainak számító öböl menti államokat – arra kényszeríti, hogy újragondolják, mennyire biztonságosak valójában. A háborúba indulók, különösen Trump elnök számára a belpolitikai következmények szintén kiszámíthatatlanok lehetnek, mivel a gazdasági következmények olyan módon terjednek, amire látszólag nem számított.

A brit portál elemzése úgy zárul: egy lehetséges tanulság az, hogy az alázat jól jöhet katonai beavatkozások során. „A háborúk természetüknél fogva kiszámíthatatlanok, kimenetelük és örökségük pedig évtizedekig hallható visszhangot kelthet.”

Fotó: Abedin Taherkenareh