„Majd eljön érted a Pipás!” – film készült az alföldi tanyavilág hírhedt férjölőjéről

Hogy a nőből férfivá lett Pipás Pista alakja tényleg a mai napig élénken foglalkoztatja sokak képzeletét, az a tény is mutatja, hogy időről időre felröppen a hír: Ember Judit 1983-as dokuja (Pipás Pista és társai) után játékfilmben is viszontláthatjuk az átokházi tanyavilág hírhedt férjgyilkosát. Az ugyancsak neves dokumentumfilm-rendező Almási Tamás például több évtizede dédelgeti egy thrillerszerű mozi ötletét az első világháború utánra helyezve a cselekményt, és néhány éve arról is hallani lehetett, hogy Fata Morgana címmel „feminista westernsorozat” készülhet a Pipás-sztoriból, aminek a forgatókönyvét mások mellett Pálfi György fejleszti. 

Mindkettőjüket megelőzte azonban Goldberg Emília, aki állami támogatás nélkül forgatta le a saját interpretációját. Nem előzmények nélkül, hiszen ahogyan több interjúban is elmondta, már középiskolás korában élénken foglalkoztatta Rieger Pálné Fődi Viktória, alias Pipás Pista személye. Különösen az a kérdés, 

– akár önként választja azt, akár a kor és/vagy a körülmények szülte kényszerűség az oka. 

Erre rakódott rá az a református gimnáziumban sokszor hallott „sikertörténet”, miszerint Pipás már a börtönben találkozott egy protestáns tanítónővel, akinek a hatására megtért, és ennek nem kis szerepe volt abban is, hogy Horthy Miklós kormányzó halál helyett életfogytiglanra enyhítette a büntetését. Végül ez a szál lett az egyszerűen Pipás címet kapott film egyik központi eleme is a két nő között lassan kibontakozó kapcsolat finom körberajzolása mellett. 

Azaz a nézőre bízza, a saját világérzékelése, tapasztalatai szerint mit akar látni: valódi bűnbánatot vagy a túlélési ösztön újabb megnyilvánulását, magányos, a saját tragédiáik és társadalmi közegük által ketrecbe szorított lelkek szükségszerű összekapcsolódását vagy bimbózó szerelmet. Utóbbinak egyébként egyetlen explicit megnyilvánulása sincs, apró utalások sejtetik a vonzalmat. Ami nem is biztos, hogy két azonos nemű embert, inkább két, a saját furcsaságaitól is sokat szenvedő számkivetettet kötne össze meglehetős illékonysággal – erre utal az angol cím (Mayflies, azaz Tiszavirágok), illetve a tiszavirágzásban játszódó álomjelenetek. 

Stork Natasa szép visszafogottsággal érzékelteti az ő lassú elsorvadását a rá szabott kalitkában; egy rendes nőnek, pláne ha a nagyra becsült helyi tiszteletes az apja, nincs más dolga, mint férjhez menni, gyerekeket szülni, és alázatosan szolgálni mindhalálig a férfiakat és rajtuk keresztül az egyházat. Nem csoda, hogy a már életében legendává vált Pipás megjelenése alaposan kibillenti őt az állandóan magára erőszakolni próbált törékeny egyensúlyból, hiszen egyfajta inverzként meglátja benne a saját, lázadó mását. 

A Pipás Pistaként fellépő Török-Illyés Orsolya jelenléte pedig kevés szóval is bivalyerős; és messze nem az a lényeg ebben, hogy hajlandó volt tüsire vágatni a haját vagy vállalni jó néhány naturalista börtönjelenetet a film, illetve a rendező kedvéért.

még ha a karakterek elnagyoltsága miatt és a tempójában biceg is kissé, a címszereplő életét, a korabeli társadalmi viszonyokat tekintve meg nem árt hozzá némi előismeret. Az ilyesfajta nagytotálra nyilván nem alkalmas, szűk költségvetésből mindenesetre kihozták, amit lehet. Mintha egy Pipás Pista-sorozat hosszúra nyúlt középső részeinek egyikét látnánk, kíváncsian várva nemcsak az előzményeket, de a grandiózus finálét is. 

Pipás – magyar filmdráma, 2025. Az LP Content forgalmazásában április 9-től országszerte a mozikban.

Nyitókép: Jelenet a Pipás című moziból. (Szilágyi Gábor)