Aki nem mellesleg szoknyáról váltott nadrágra, így nem csupán a tettei, de az identitása körüli bizonytalanságok is hizlalták a legendáját. Az első filmes Goldberg Emília Pipás című mozija ez utóbbira koncentrál egy különös megtéréstörténettel, keretezve az amúgy sem mindennapi sztorit.
Hogy a nőből férfivá lett Pipás Pista alakja tényleg a mai napig élénken foglalkoztatja sokak képzeletét, az a tény is mutatja, hogy időről időre felröppen a hír: Ember Judit 1983-as dokuja (Pipás Pista és társai) után játékfilmben is viszontláthatjuk az átokházi tanyavilág hírhedt férjgyilkosát.
Az ugyancsak neves dokumentumfilm-rendező Almási Tamás például több évtizede dédelgeti egy thrillerszerű mozi ötletét az első világháború utánra helyezve a cselekményt, és néhány éve arról is hallani lehetett, hogy Fata Morgana címmel „feminista westernsorozat” készülhet a Pipás-sztoriból, aminek a forgatókönyvét mások mellett Pálfi György fejleszti.
Mindkettőjüket megelőzte azonban Goldberg Emília, aki állami támogatás nélkül forgatta le a saját interpretációját. Nem előzmények nélkül, hiszen ahogyan több interjúban is elmondta, már középiskolás korában élénken foglalkoztatta Rieger Pálné Fődi Viktória, alias Pipás Pista személye. Különösen az a kérdés,
hogyan éli meg valaki, ha nőként férfi identitással létezik
– akár önként választja azt, akár a kor és/vagy a körülmények szülte kényszerűség az oka.
Erre rakódott rá az a református gimnáziumban sokszor hallott „sikertörténet”, miszerint Pipás már a börtönben találkozott egy protestáns tanítónővel, akinek a hatására megtért, és ennek nem kis szerepe volt abban is, hogy Horthy Miklós kormányzó halál helyett életfogytiglanra enyhítette a büntetését. Végül ez a szál lett az egyszerűen Pipás címet kapott film egyik központi eleme is a két nő között lassan kibontakozó kapcsolat finom körberajzolása mellett.
A rendező pedig jó arányérzékkel egyik témában sem foglal állást.
Azaz a nézőre bízza, a saját világérzékelése, tapasztalatai szerint mit akar látni: valódi bűnbánatot vagy a túlélési ösztön újabb megnyilvánulását, magányos, a saját tragédiáik és társadalmi közegük által ketrecbe szorított lelkek szükségszerű összekapcsolódását vagy bimbózó szerelmet. Utóbbinak egyébként egyetlen explicit megnyilvánulása sincs, apró utalások sejtetik a vonzalmat. Ami nem is biztos, hogy két azonos nemű embert, inkább két, a saját furcsaságaitól is sokat szenvedő számkivetettet kötne össze meglehetős illékonysággal – erre utal az angol cím (Mayflies, azaz Tiszavirágok), illetve a tiszavirágzásban játszódó álomjelenetek.
Amelyek valódi főszereplője, ahogy voltaképpen az egész mozié is, a lelkészlány Irma.
Stork Natasa szép visszafogottsággal érzékelteti az ő lassú elsorvadását a rá szabott kalitkában; egy rendes nőnek, pláne ha a nagyra becsült helyi tiszteletes az apja, nincs más dolga, mint férjhez menni, gyerekeket szülni, és alázatosan szolgálni mindhalálig a férfiakat és rajtuk keresztül az egyházat. Nem csoda, hogy a már életében legendává vált Pipás megjelenése alaposan kibillenti őt az állandóan magára erőszakolni próbált törékeny egyensúlyból, hiszen egyfajta inverzként meglátja benne a saját, lázadó mását.
A Pipás Pistaként fellépő Török-Illyés Orsolya jelenléte pedig kevés szóval is bivalyerős; és messze nem az a lényeg ebben, hogy hajlandó volt tüsire vágatni a haját vagy vállalni jó néhány naturalista börtönjelenetet a film, illetve a rendező kedvéért.
Goldberg Emília bemutatkozása összességében tehát jó kezdetnek mondható,
még ha a karakterek elnagyoltsága miatt és a tempójában biceg is kissé, a címszereplő életét, a korabeli társadalmi viszonyokat tekintve meg nem árt hozzá némi előismeret. Az ilyesfajta nagytotálra nyilván nem alkalmas, szűk költségvetésből mindenesetre kihozták, amit lehet. Mintha egy Pipás Pista-sorozat hosszúra nyúlt középső részeinek egyikét látnánk, kíváncsian várva nemcsak az előzményeket, de a grandiózus finálét is.
Pipás – magyar filmdráma, 2025. Az LP Content forgalmazásában április 9-től országszerte a mozikban.
A Szegedi Ügyvédi Kamara 1875-ös megalakulására emlékezve a hazai jogszolgáltatás történetéről látható kiállítás nyílt a szegedi Móra Ferenc Múzeumhoz tartozó Fekete házban. Az Ügyfelem érdekében – Érdekességek a jogszolgáltatás történetéből június 21-éig látható, a tárlaton különböző érdekes történeteket, momentumokat mutatnak be országos és szegedi vonatkozásban az ügyvédi kamarák kapcsán. A látogatók megismerhetik a betiltott párbajok működését, Pipás Pista bűntetteit, valamint Szeged első olimpikonja, Gönczy Lajos szomorú történetét is.
Fotó (nyitókép): Esteban Sanchez
A szlovák–cseh–magyar koprodukcióban, a Nemzeti Filmintézet támogatásával készült Forrás című dráma a július 3-án kezdődő 60. Karlovy Vary-i Nemzetközi Filmfesztivál versenyprogramjába is meghívást kapott.
Vasárnap ünnepli születésnapját Hollywood egyik utolsó keménylegénye.
Csak annyira unalmas azt hallgatni, hogy itt mindenki független-objektív.
Andrej Zvjagincev szerint az egész világ Vlagyimir Vlagyimirovics Putyinra vár.
Zhang Ge első nagyjátékfilmje egy Magyarországon élő kínai család konfliktusait mutatja be a Ganz-telep zárt közösségében.
Forsthoffer és családja május végén a szabad eredménytartalék terhére 200 millió forint osztalék kifizetéséről határozott.
Dolph Lundgren nem véletlen nem lett A kategóriás akciósztár, a rendező pedig soha többet nem készíthetett mozifilmet. Ezért is érthetetlen, miért érkezik június 4-én a He-Man – A világ ura méregdrága remake-je.
