Tősér Ádám dokumentumfilmje testközelből és alulnézetből tárja fel a háború borzalmait és Kárpátalja szenvedését.
Február 24-én, az orosz–ukrán háború kitörésének negyedik évfordulóján mutatták be az Uránia Nemzeti Filmszínházban Tősér Ádám Baljós közelség című dokumentumfilmjét. A premier iránt hatalmas érdeklődés mutatkozott: a nézőtér teljesen megtelt, egy gombostűt sem lehetett leejteni. A The European Conservative, a Mathias Corvinus Collegium (MCC), a Nemzeti Kulturális Alap és a Mandiner támogatásával készült alkotás már időzítésével is különös súlyt kapott.
Ezt is ajánljuk a témában
Egészen megrázó annak a kárpátaljai papnak a története, aki a Baljós közelség című dokumentumfilmben elmeséli, hogyan menekült meg a drámai kényszersorozás elől.
Szalai Zoltán, a Mandiner főszerkesztője köszöntőjében felidézte: a szomszédban zajló konfliktus immár hosszabb ideje tart, mint az első világháború. „Senki sem látta előre, hogy ez a háború eddig húzódik” – fogalmazott. Hangsúlyozta: a film nem pusztán geopolitikai kérdésekről szól, hanem arról, „mi történik egy társadalommal, kárpátaljai testvéreinkkel, ha a fegyverek veszik át az irányítást?”
Beszédében a mai közbeszéd visszásságaira is kitért:
Milyen álszent világban élünk: eddig azt hallgattuk, mennyire fontos a béke, ma pedig, aki ennek ügye mellett áll ki, az sértéseket és igazságtalan számonkéréseket kap.”
Hozzátette:
Bízom benne, hogy vissza tudjuk hozni az emberi méltóságot és a diplomáciát Európában, Ukrajnában, Oroszországban és Kárpátalján is.”
A rendező, Tősér Ádám személyes hangon beszélt a film megszületéséről. Elmondta, hogy meggyőződése volt: a bemutatóra véget ér a háború, de ez sajnos nem történt meg. A film céljáról így fogalmazott: „Ha a múltunkat megértjük, akkor jobban fel tudjuk feldolgozni, hogy mi történik velünk a jelenben, és ha a jelent akarjuk megérteni, akkor hallgassuk meg, hogy mit szenvedtek el a múltban elődeink.” A rendező szerint elengedhetetlen „a háború kiváltó okairól való tájékozódás”.
A Baljós közelség már az első percekben megrázó képsorokkal szembesíti a nézőt: a háború kitörésének pillanatai, menekülők, romok, majd kárpátaljai magyarok és ukránok személyes vallomásai következnek, amelyeket a frontvonal felvételei szakítanak meg. Az egyik megszólaló mondata az egész filmre rátelepszik:
Ha nem tudjuk megállítani, akkor ez a háború még száz évig fog folytatódni.”
A film ezt követően visszalép a történelembe. A Kijevi Rusz időszakától kezdve, az államiság kialakulásától mutatja be Ukrajna múltját, majd eljut a XII. századi szétesésig. A történelmi narráció nemcsak kronologikus, hanem értelmező is: a megszólaló történészek és szakértők egy alapvető kérdést járnak körül.
Az, hogy mi Ukrajna, kik az ukránok, meddig terjed az ország, az mindig egy nyitott kérdés volt.”
A film egyik erőssége, hogy a történelmi szakaszokat nem szárazan, hanem feszesen, képi anyagokkal és személyes megszólalásokkal váltogatva mutatja be. A XX. század tragédiái külön hangsúlyt kapnak:
Egy megszólaló a történelmi mintázatot így foglalja össze:
Ukrajna egész történelme során paraszti társadalom volt, amikor kialakult volna az értelmiség, egyből jött valami, ami lefejezte, ennek jó példája a XX. század.”
Kárpátalja története külön fejezetet kap. A film bemutatja, hogy 1945-ben a területet Szovjet-Ukrajnához csatolták, és a határok újrarajzolásának következményei máig hatnak. A narráció szerint ezek a döntések sokszor „adminisztratívnak” tűntek, valójában azonban mély társadalmi és politikai következményekkel jártak.
A film második fele egy finom átvezetéssel a jelenbe hozza vissza a nézőt. Itt már nem történészek, hanem hétköznapi emberek, kárpátaljai magyarok, ukrán civilek, értelmiségiek, katonák és hozzátartozóik szólalnak meg. A háború mindennapi valósága, a kényszersorozás, a félelem, a kiszolgáltatottság kerül a középpontba.
Egy ukrán szakember nyersen fogalmaz a konfliktus mögötti érdekekről:
„A háború biznisz, ha véget ér, akkor vége az üzletnek is.”
A filmben több megszólaló beszél arról, hogy a fronton szolgáló tisztek gyakran kegyetlenül bánnak a kényszersorozott katonákkal. A háború nemcsak fizikai, hanem morális pusztítást is okoz: a korrupció, a bűnözés és a fekete gazdaság is erősödik.
Egy kárpátaljai történet különösen megrázó: egy férfi nyugatról szökött haza honvágyból, de a határról azonnal a frontra vitték, és a harmadik héten elesett. A film ezzel azt a dilemmát is felveti, hogy mit jelent a hazához való kötődés egy ilyen helyzetben.
Egy ukrán nő, akinek férje a fronton harcol, így beszél a háború pszichológiai hatásairól:
Ezek a férfiak már nem tudnak a háború nélkül élni, annyira megszokták.”
A film egyik legsúlyosabb kérdése az, hogy mi történik majd a háború után. Egy rendőrnyomozó, kriminológus megszólaló szerint az országban rengeteg ellenőrizetlen fegyver van, és több millió ember tanult meg ölni. A kérdés nyitva marad: hogyan lehet egy ilyen társadalmat újra békés pályára állítani?
A dokumentumfilm szerint a helyzet önmagában is instabil, és fennáll a veszélye, hogy
egy újabb konfliktus „kódolva van” a rendszerbe.
A vetítést követő pódiumbeszélgetésen Tősér Ádám rendező mellett Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója, Kiszelly Zoltán politológus vettek részt Kacsoh Dániel, a Mandiner főszerkesztő helyettesének moderálása mellett. Már az elején világossá tették, hogy a film nem illeszkedik a domináns nyugati vagy keleti politikai narratívákba:
Ezt a filmet se Moszkvában, se Kijevben, sem Brüsszelben nem tapsolnák meg, de mi itt Budapesten, akik a békéért szurkolunk, megtesszük ezt.”
A beszélgetés középpontjában az állt, hogy mit mutat meg a film a háborúról, amit a politikai elemzések nem.
Tősér Ádám hangsúlyozta, hogy a dokumentumfilm nemcsak a frontvonalat, hanem a társadalmi igazságtalanságokat is bemutatja:
Ami a filmben nem annyira hangsúlyos: ez a szegények háborúja. Akiknek pénze van, az nem vesz részt a háborúban, sőt, akár még gazdagodhat is rajta.”
A rendező szerint a kényszersorozás rendszere különösen súlyos problémákat vet fel: „Ez egy olyan mértékű igazságtalanság, amivel senki sincs kibékülve.” Hozzátette, hogy a gyakorlat messze túlmutat a klasszikus sorkatonaságon, és ezzel a korrupció a háború egyik legkézzelfoghatóbb jelenségeként jelenik meg:
Az, hogy ez alól egyesek kivásárolják magukat, az egészen egyedi. Az utcán ha elvisznek, 15 ezer euró, és napról napra változik az összeg.”
Orbán Balázs a film személyességét emelte ki, és azt, hogy a konfliktust a magyar közösség szemszögéből mutatja be.
Sok háborús dokumentumfilmet láttam, de ez rólunk, a kárpátaljai magyarokról szólt.”
Szerinte a film legnagyobb ereje abban rejlik, hogy nem elméleti, hanem emberi szinten mutatja meg a háborút:
Ez nem az elemzői nyelv, ez a valódi mindennapok emberi tragédiáját mutatja be, ez nagyon átjött a filmből.”
Saját kijevi tapasztalatairól beszélve azt mondta:
Kijev egy birodalmi központ, aminek van birodalmi elitje, amely működteti a tragédiákat termelő háborús gépezetet.”
Ezzel párhuzamosan Moszkvában is hasonló élmény érte:
Hasonló volt az érzésem Moszkvában, a hideg kíméletlenség, hogy ők akkor is elérik a céljukat, ha törik, ha szakad.”
A politikus szerint ez a dinamika egy hosszú háborút vetít előre, amelynek a legbrutálisabb aspektusa, hogy egyszer úgyis vége lesz:
Úgyis le kell ülni, meg kell egyezni, alá kell írni valamit. Az emberek hiábavalóan halnak meg, olyan területekért, amiket öltönyös emberek szerződésekkel vagy ide, vagy oda pakolnak majd.”
Majd egyértelműen kijelentette:
Ennek az öldöklésnek így nincs értelme.”
Kiszelly Zoltán történelmi párhuzamokat vont, és a konfliktus társadalmi jellegére hívta fel a figyelmet:
Ez a perifériák háborúja.”
Szerinte a háború logikája mindenhol hasonló:
Az elit itt ki tudja vásárolni magát ebből, legutóbb ilyet az amerikai polgárháborúban láthattunk.”
A film értékét a következőben látja:
Alulnézetből mutatja meg a szenvedéseket a film, amit mi a nagyszüleink, szüleink elbeszéléseiből ismerhetünk.”
Az eszmecsere során szó esett arról is, mennyire nehéz megszólaltatni a háború sújtotta embereket. Tősér Ádám szerint a hallgatás mögött félelem és kiábrándultság áll:
Alapvetően nem szívesen beszélnek erről az emberek, de azért nyílnak meg mégis, mert elegük van, mert ha ők nem teszik meg, akkor mások hallgatni fognak.”
A beszélgetés a kisebbségi jogok kérdésére is kitért. Tősér Ádám kritikus hangon beszélt az ukrajnai nyelvpolitikáról:
Nevetségesnek tartja, hogy a XXI. században nyelveket tiltanak be, akarnak kiirtani, és hogy erőszakosan szűkítik a nyelvhasználat tereit.”
Orbán Balázs az ukrán EU-csatlakozás kérdésének geopolitikai összefüggéseire is rávilágított:
„Úgy jutottunk idáig, hogy ha a háborúpárti európai elit fejével gondolkodunk, akkor ez kell az orosz–európai háborúhoz.”
Egy sokat idézett mondattal összegezte a helyzet faramuci voltát:
Őrült beszéd, de van benne rendszer.”
Szerinte a Tisza Párt által is képviselt nyugat-európai és ukrajnai stratégia célja egyértelmű:
A győzelemhez vezető út Ukrajnán keresztül vezet az európai politikusok szerint, térdre akarják kényszeríteni Oroszországot és rezsimváltást akarnak elérni Moszkvában.”
Hozzátette:
„Majd újra rá akarják tenni a kezüket az orosz energiahordozókra és ritkaföldfémekre. Ez egyszer már sikerült nekik, a hidegháború után.”
Az ukrán európai uniós csatlakozás várható következményeiről így beszélt:
Ha Ukrajna EU-tag lesz, akkor Brüsszelnek már nem kell magyaráznia, hogy ez a mi háborúnk, nincs kimaradás belőle.”
Ezt is ajánljuk a témában
A Radával és a kormánnyal egyeztettek bővítésről, költségvetési és katonai támogatásról.
Majd figyelmeztetett:
„Nem szabad, hogy alvajárókként belesétáljunk ebbe a csapdahelyzetbe, és meg kell akadályozni ezt, különben évtizedes stratégiai céljaink válnak semmivé, a kelet-európai gazdasági fejlődéssel együtt.”
A beszélgetés végén a résztvevők egyetértettek abban, hogy a konfliktus hosszú távon nem oldható meg katonai eszközökkel, és előbb-utóbb tárgyalásokra lesz szükség. A Baljós közelség nem ad kész válaszokat, de egyértelműen állást foglal abban, hogy a háború legnagyobb vesztesei az emberek, a konfliktust pedig minél előbb be kell fejezni.
A film és az azt követő vita egyaránt azt a kérdést hagyja a nézőben:
meddig tartható fenn egy olyan rendszer, amelyben a háború nemcsak tragédia, hanem érdek is?
A Baljós közelség arra figyelmeztet: a béke nem magától jön el. A béke melletti kiállás ma sokszor népszerűtlen, mégis ez az egyetlen út, amely hosszú távon emberi és európai maradhat.
A film végén nemcsak Ukrajna, hanem egész Európa jövője válik kérdéssé. És a legfontosabb kérdés így hangzik: ki meri kimondani, hogy elég volt?
***
Fotó: Ficsor Márton / Mandiner
Az elemző szerint világosak az erőviszonyok és az ezzel kapcsolatos megfontolások a Tisza elnökének cselekedeteiben.
A színfalak mögött elképesztően veszélyes geopolitikai kötélhúzás zajlik.
A lány lélekjelenlétének köszönhetően érkezett segítség.
Zelenszkij nagyon büszke rá, a halottakat inkább nem említette.
Oroszországban egy sajátos társadalmi szerződés jött létre, ahol az állam pénzzé tette az életet és a halált.
A magyar diplomácia vezetője minderre úgy reagált, „Sikorski kollégám sajnos hazudik. Akárcsak az ukrán kormány. Nem is csoda, mindketten magyarellenesek”.
Szergej Lavrov orosz külügyminiszter kifogásolta, hogy az európai országok mindenképp fenn szándékoznak tartani a jelenlegi ukrán rendszert.
A színfalak mögött elképesztően veszélyes geopolitikai kötélhúzás zajlik.
Aki nemrég még ott tapsikolt az első sorban, ha pozícióért és ingyenpénzért volt esély pózolni?
