A magyar és szlovák finomítók termékei nélkül az ukrán hadigépezet is komoly logisztikai akadályokba ütközne, mégis meghúzták ezt a váratlan döntést.
A kormány és a Mol lépett, és felszabadítottak egyhavi mennyiséget a stratégiai tartalékokból. Ez elegendő arra, hogy az ellátásbiztonság rövid távon ne sérüljön, de hosszú távon nem jelent megoldást. A laikus ilyenkor azonnal rávágja: sebaj, ott az Adria vezeték, hozzunk be olajat a tenger felől, Horvátországon keresztül. Csakhogy a képlet nem ennyire egyszerű, és itt jön a képbe a történet másik, talán még cinikusabb szála.
Szalai Piroska rámutatott, hogy a horvátok is aktívan asszisztálnak a magyarok sarokba szorításához. Az Adria vezetéken keresztül érkező olaj mennyisége meg sem közelíti azt a kapacitást, amelyre Magyarországnak és Szlovákiának szüksége lenne. Miért? A szakértő szerint Zágráb szintén politikai okokból, mesterségesen fogja vissza a szállítást. A háttérben a Mol szerbiai terjeszkedése állhat:
a magyar olajipari vállalat éppen a szerb finomítók és a helyi olajtársaság felvásárlásán dolgozik, amit a horvátok minden eszközzel igyekszenek lassítani vagy megfúrni. Amíg ez a tranzakció le nem zárul, aligha várható, hogy a horvátok teljes fordulatszámra kapcsolják a szivattyúkat az Adrián.
De mi történik akkor, ha tényleg levágnak minket az orosz Ural típusú kőolajról? Ennek a forgatókönyvnek a gazdasági következményei brutálisak lennének. Jelenleg a magyar üzemanyagárakat és a teljes rezsivédelmi rendszert az tartja egyensúlyban, hogy a Mol az olcsóbb orosz Ural és a drágább északi-tengeri Brent típusú olaj közötti árkülönbségen jelentős extraprofitot realizál. Ezt a hasznot a magyar állam különadók formájában elvonja, és ebből a kasszából finanszírozza a lakossági rezsicsökkentést.