Dobsa István a Mandinernek arról beszélt: Kárpátalja gazdasága különösen érzékenyen reagálna arra, ha megszüntetnék a stratégiai jelentőségű cégek dolgozóinak hadkötelezettség alóli mentességét.
A miniszterelnök és az EU vezetése is a magyar kisebbségi jogok fontosságáról beszél, ám eddig a kárpátaljai magyarságot senki sem kereste meg hivatalosan.
Igen nehéz biztosítani, hogy tényleg azok kapják a maffia (!) által létrehozott intézményrendszer labirintusán keresztül.
„Akinek 36 millió ukrán állampolgár fontosabb, mint nyolcvanezer magyar, az humanista.”
A Telex Facebook-oldalán számolt be a döntésről, amit az olvasók nem fogadtak kitörő lelkesedéssel.
Újabb lépés a nyelvhasználat szűkítése felé.
Újabb botrányos eset.
Márki-Zay Péter, Magyar Péter és a Tisza szövetségese gyávának és hazaárulónak tartja azokat a kárpátaljai magyarokat akik nem akarnak meghalni Ukrajnáért.
„Jól figyelj, Szibiha tótágast is állhatsz, itt Magyarországon a Tisza Párt nem nyer választást” – mondta Szijjártó Péter.
Ekkora aljasságra senki sem volt felkészülve.
Az ukrán freeriding kora lejárt: ha akarnak valamit, értékesnek kell lenniük, nem csak egy minden erőforrást elnyelő fekete lyuknak.
Az anyaország nem engedte el az ukrajnai magyar kisebbség kezét, akiknek csak még nehezebb lett a helyzete, mint a háború előtt.
Tősér Ádám dokumentumfilmje testközelből és alulnézetből tárja fel a háború borzalmait és Kárpátalja szenvedését.
Történelmi alapozás az ukrán államiság és nemzettudat kérdéséről.
Kárpátaljai követőm a nevét nem vállalhatja fel nyilvánosan. Tudjuk miért...
Történelmi csúsztatások, elkerült válaszok, a magyar kisebbséget ért méltatlanságok elhallgatása és egy Tisza-szerű visszaszámlálás a sajtótájékoztatón.
Aggasztóan sok gyászhír érkezik az ukrán frontról, melyek kárpátaljai magyar áldozatokról számolnak be.
A Tisza Párt agyonsztárolt külügyi szakértője anélkül bezzeglengyelezett és bezzegrománozott, hogy tisztában lenne a valós helyi viszonyokkal.
„Nekem már megjött az első szállítmány” – írta a miniszterelnök.
