A kimondottan informatív dokumentumfilm tucatnyi megszólalóval, helyszíni riportokkal és sűrű történelmi áttekintéssel segíti képbe hozni a nézőt, olyan exkluzív alanyokkal, mint a Zelenszkij országlásáról botránykönyvet jegyző Konsztantyin Bondarenko.
Csaknem egyórás dokumentumfilmmel jelentkezett az ukrajnai háború évfordulójára a többek között a Blokád című játékfilmről és a Trianonról szóló megrázó dokumentumfilmjéről ismert Tősér Ádám rendező. A Baljós közelség exkluzív bemutatója éppen február 24-e este lesz az Uránia Filmszínházban.
A dokumentumfilm alapvetően három részre bontható: az első, rövidebb részében kapunk egy nagyon masszív, sűrű történelmi áttekintést Ukrajna és az ukránság kialakulásáról, történelmi viszonyulásukról az oroszokhoz és persze saját magukhoz. Ebben olyan kiváló szakértők segítenek, mint az MTA-doktor Font Márta középkortörténész, Halász Iván jogtörténész, Bencze András ruszisztikus, Dupka György író, történész, valamint nyelvészek (Lebovics Viktória és Taskovics Okszana ). De megszólal benne hosszabban például a Volodimir Zelenszkij rezsimjéről leleplező könyvet író Konsztantyin Bondarenko.
Elsősorban az ukrán nemzettudat neuralgikus pontjait szedik ebben a részben elő, egészen az egykori szlávság kialakulásától, amely a mai Ukrajna és Fehéroroszország területén történt. Olyan alapinformációk mellett, mint például, hogy
a „Kijevi Rusz” a kijevi jelzőt a történészektől kapta, ilyen nevű államalakulat nem létezett, mert eredetileg csak „Rusz” volt
odáig, hogy ez az államalakulat kapcsán, aminek kapcsán először a 12. század végén fordult elő először az „Ukrajna” kifejezés, ez nem jelölt népet vagy nemzetiséget (mint azt egyébként egyes nacionalisták szeretik visszavetíteni). Vagy hogy az egész végletes orosz-belorusz-ukrán szétválás a mongol hódításnak köszönhető, amely miatt elveszett Kijev, mint központ; nyelvileg is ekkor kezdett szétválni a három nép.
A kozák viszont nem nép,
bár szintén az ukrán nemzettudat egyik alapvető eleme a szökött jobbágyokból szerveződő, harcos csoportok története, akik végül a mongolok alól felszabadulva, a lengyel-litván unió ellen harcolva végül orosz fennhatóság alá kerültek, ahol egyre zsugorodó autonómiával szembesültek.
Az is fontos tény, hogy Lengyelország felosztásával a mai Ukrajna egy jelentős része osztrák majd osztrák–magyar fennhatóság alá került Lemberg központtal, ahol ki tudott fejlődni az ukrán nemzettudat (szemben az orosz uralommal, ahol az ukránok csak „kisoroszokként” voltak aposztrofálva).
A hamar lengyel–szovjet sírba hanyatló, első világháború romjain létrejövő első ukrán állam nagy része szovjet uralom alá került, ahol lesújtott rá a sztálini tervgazdaságnak köszönhető, tömeges halált okozó éhínség, a holodomor. Bondarenko megjelenése itt különösen erős, ugyanis rámutat:
Sztálin nem csak az ukránokat, hanem például a kazahokat is hasonló bánásmód alá vetette.
Itt valamelyest előkerül Sztyepan Bandera neve is – bár a hozzá tartozó mozgalom által elkövetett mészárlások valószínűleg terjedelmi okokból nem került bele a filmbe –, mint a néhány napig fennálló Hitler-csatlós ukrán állam megálmodója, majd a második világháború borzalmai. Bondarenko emellett rámutat, hogyan került a Krím Ukrajnához (nem a Kreml ukránbarátságából, hanem ezzel tolták rá a krími csatorna építésének költségeit az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság).
Majd Csernobilon keresztül végül megérkezünk a rendszerváltáshoz, ami igen zavarosan zajlott le Ukrajnában, beleértve azt a kárpátaljai autonómia-népszavazást, aminek eredményeit a frissen felálló állam csuklóból söpört le az asztalról.
Bondarenko rámutat az egykori szovjet majd ukrán elit korruptságára, és arra, ahogyan egyébként az oroszok némán figyelték, hogyan szegi meg a Gorbacsov elnöknek adott szavát a NATO-terjeszkedés kapcsán.
K. Debreceni Mihály kárpátaljai újságíró tolmácsolásában ezután beláthatunk a kulisszák mögé, hogyan fordult szembe a 2004-2005-ös narancsos forradalom után a kijevi vezetés az oroszokkal, hogyan jutottunk el a Méltóság Forradalmáig, ami igen hamar egy nacionalista projektbe fordult át, amelyben már nem volt hely a nemzetiségeknek, s így a magyaroknak sem a továbbiakban.
Ezt követi a második blokk, a kárpátaljai magyarok sorsának bemutatása.
2015-től a magyar kisebbség ellen például Kárpátalján lejárató és rágalomhadjárat indult el az ukrán országos médiában
– mondja a filmben K. Debreceni Mihály, rámutatva: azt akarták sugallni, hogy a kárpátaljai magyarság ukránellenes és szeparatista.
Nyilván ez is benne volt a történetben, hogyha az oroszokat nem tudják legyőzni, akkor valamit fel kell mutatni, hogy itt egy másik ellenség, akikkel bármikor ki tudunk babrálni
– fogalmaz. Dupka György ugyancsak súlyos, helybéli tapasztalatokról számol be az átalakulás éveiről, és arról, hogyan lettek nemkívánatosak magyarként szülőföldjükön. Ennyiben is megállna és igen erős lenne a dokumentumfilm, de az alkotók továbbmentek: kárpátaljai magyar és ukrán szereplőkkel mutatják be a jelenlegi helyzet minden borzalmát, testközelből, Bondarenko pedig a mindent átitató korrupcióról mesél az utolsó csinovnyiktól a felsővezetésig.
Számos kárpátaljai szereplő is megosztja élményeit, gondolatait, a kényszersorozások elképesztő jogtiprásait. Emellett olyan, szokatlan nézőpontokkal is találkozhatunk, mint például Szemán László bűnügyi újságíróé, aki elmondja, hányféle bűnözési forma szabadult már most Ukrajna szomszédaira;
a szervezett bűnözésnek azon formái jönnek számításba, amelyek a legjobban termelik a profitot. Kábítószer, prostitúció, fegyverkereskedelem, embercsempészet.
S mindenellett megszólal a filmben egy oroszul beszélő ukrán asszony is, akinek a férje katona, mert „nem volt bátorsága elszökni, nagyobb bátorsága volt harcolni” és ennek viselik brutális pszichés terhét aggodalommal, elidegenedéssel.
Az áprilisi országgyűlési választás után sincs megállás: sorra jönnek az időközi voksolások, amelyek megmutathatják, átrendeződtek-e az erőviszonyok. Lesz, ahol már eldőlt a meccs, máshol izgalmas csaták jöhetnek a közelgő időközi önkormányzati választásokon.
Többé nem tudják kire fogni a blokk megosztottságát.
A lengyel miniszterelnök türelmet kér.
Az orosz szövetséges ország katonai állománya 1,2 és 1,32 millió fő között van, emellett 4 millió tartalékossal is rendelkezik.
Az emberek, úgy tűnik, nem akarnak harcolni. Sem most, sem a jövőben.
Az ukrán elnök elárulta, hova megy a gigantikus uniós segély.
Amerikában már Európa háborújaként tekintenek az orosz-ukrán konfliktusra.
Egyszerre közel 100 drón lendült akcióba.
A Fidesz-KDNP a külhoni szavazatok 84 százalékát szerezte meg a választásokon.
