„Ilyen vészterhes időkben a biztosra kellene menni” – Kucsera Gábor a Mandinernek

Kucsera Gábor – Miként került kapcsolatba a drogellenes digitális polgári körrel? Hogy viseli azt a gyűlöletcunamit, ami emiatt éri?

Horváth László, a kábítószer-kereskedelem felszámolásáért felelős kormánybiztos keresett meg telefonon, majd személyesen, hogy lenne-e kedvem csatlakozni ehhez a DPK-hoz. Nyilván át kellett gondolnom mindezt. Mintegy 20 év médiaszereplés után már nagyjából tudom, hogy mit fognak erről írni az újságírók, hogyan reagál majd a közvélemény.

Mérlegelnem kellett, hogy pont a kábítószerellenes digitális polgári körben akarok-e alapító tag lenni úgy, hogy az én múltamban is ott volt a drog. De előfordul, hogy úgy szoktam dönteni: nem mérlegelek, inkább hallgatok a megérzéseimre. Általában ez be szokott válni. Most is ez történt, ezért aztán elvállaltam.

A születésnapomon, augusztus 27-én látott napvilágot a hír, hogy beléptem a drogellenes DPK-ba, így aztán a jókívánságok mellé estére megérkeztek az ellenzéki aktivisták is. A legkedvesebb jelző a „Fideszbérenc”, a „te is eladtad magad”, és egy soha véget nem érő gyűlöletcunami zúdult rám.

Tisztában vagyok azzal, hogy nem szerethet mindenki. Ezt sportolóként megtanultam kezelni, akárcsak azt, hogy kik azok az emberek, akiknek fontos a véleménye számomra, és kik azok, akiknek nem. Egy okos nő egyszer azt mondta nekem: 

Negyvenhárom évesen már tudom, kik azok az emberek, akik mellettem állnak, akikre támaszkodhatok, és kik azok, akiknek fontos a véleménye. Hozzáteszem, tudatosan nem vagyok aktívan jelen a közösségi médiában. Úgy vélem, nem ott kell élni és mérgezni az életünket. Nekem eszem ágában sincs mások posztjai alá kommentelgetni, mert az nem az én életem. De a hitem is rengeteget segít abban, hogy kezelni tudjam az ilyen helyzeteket. Hiszen ha Isten velünk, ki ellenünk?

Így kapta vissza a családját Kucsera Gábor

Apropó hit. Milyen szerepet tölt be az életében a vallás?

Két és fél éve tértem meg. Bemerítkeztem, azóta próbálom keresztényként élni az életemet. Élő hitű keresztény vagyok – mi ezt így hívjuk a közösségben. Nem vagyok tehát katolikus, nem járok templomba, egy gyülekezetbe járok, ahol a pásztor a Biblia tanításairól beszél. Nekem ez változtatta meg az életemet, így kaptam vissza a családomat is. Azt hiszem, őszintén mondhatom, hogy a legtöbb helyzetben segít a hitem, és az a fajta szemléletmód, amely ezáltal érkezett az életembe.

A megtérésem előtt nem voltam megkeresztelve. Hittem Istenben, mindig tudtam és éreztem, hogy létezik, és a magam módján néha imádkoztam, még rózsafüzért is hordtam. Sőt, a volt edzőmtől, aki azóta sajnos már elment, még egy mini Bibliát is kaptam, amit mindig magammal vittem a versenyekre.

Korábban nagyon sok dologban mindig másokat hibáztattam, de aztán szembenéztem önmagammal. Akkor kezdtem új emberré válni, amikor a tükör előtt azt tudtam magamnak mondani, hogy szabad ember vagyok.

Több mint két hete pedig elkezdtem a szolgálatomat is. Beiratkoztam egy missziós képzésre, amelynek az a célja, hogy jobban megismerjem a Bibliát, és jobban tudjak róla beszélni az embereknek. Bármiről, hiszen erőt ad. Egy társammal ennek a szellemiségében indultunk el bentlakásos intézetekbe, ahol drogprevenciós előadásokat tartunk, és a hitről, valamint a vallásról is beszélgetünk.

Mi volt pontosan az a botlása, ami miatt végül hívő keresztény lett?

Tizenegy évvel ezelőtt kiálltam a nyilvánosság elé, és elmondtam, hogy hibáztam. Magyarországon furcsa fogalomzavar van ebben a témában. Már akkor is függőnek titulálnak, ha csak alkalmi fogyasztó vagy. 

Viszont amikor már tudod, hogy a hét mely napján fogsz fogyasztani, az már függőségnek számít, és sokkal nehezebb ezt a függőséget felismerni. Az ember évekig képes azt hazudni magának, hogy mindezt kontrollálni tudja. Így ez az ördögi kör évekig elhúzódhat, és az a legveszélyesebb, hogy az évek alatt szinte teljesen átformálja a személyiségedet, mindezt úgy, hogy közben ezt észre sem veszed.

A leghosszabb folyamat ebben az egészben az, hogy felismerd: tudsz magadon segíteni, ha akarod. Engem a hit erősített meg, ennek köszönhetően kaptam vissza a családomat, új alapokra tudtam helyezni a házasságomat, és az életem szinte minden területét másképp kezdtem szemlélni.

Mi a jó házasság titka?

A jó házasság titka is a hit. Egymásra odafigyelve kellett megtanulnom azt, hogy nincs egó. Pedig korábban nálunk is ezért születtek rossz döntések. De a jó házassághoz az is kell, hogy beismerd a gyengeségeidet.

A feleségemnek, Tápai Szabinának (EHF-kupa-győztes magyar kézilabdázó – szerk.) remek pénzügyi döntései vannak, míg én szeretek kockáztatni, és előfordul, hogy ezzel veszítek is. Így egy idő után beláttam, hogy jobb lesz, ha a vállalkozásunk pénzügyi részét ő viszi, én pedig a kommunikációért és a kapcsolattartásért felelek.

De ami még fontos: rendszeresen megdicsérjük egymást, és sokat beszélgetünk. Minden hónapban egy napot csak egymással töltünk, és minden évben elmegyünk egy házaspáros wellnessre, ahol szintén egymásra fókuszálunk, közösen töltjük az időt, ami még szorosabbá teszi a kapcsolatunkat.

 Pedig mi már külön éltünk, már-már válófélben voltunk, de Isten segítségével végül ezt a nehéz helyzetet is meg tudtuk oldani.

Mi a feladata jelenleg a Fradi kajak-kenu szakosztályában?

Szakosztályvezető vagyok. Bennem hatalmas Fradi-fanatizmus van, és gyermekkori álmom vált azzal valóra, hogy a Ferencvárosban dolgozhatok. Mindig is itt akartam sportolni, tenni akartam ezért a közösségért, a gyerekekért, és ez megadatott. Nagyon boldoggá tesz ez a munka, akárcsak az, hogy képezni tudom magam, illetve tanulni tudok a vezetőinktől és még sokaktól a Ferencvárosban. Így egyre inkább átlátom a szakosztály életét, és még hatékonyabban tudok dolgozni.

Igyekszem a mindennapokban az edzőknek példát mutatni, és úgy menni le az edzésekre, hogy erőt sugárzom feléjük, ezáltal ők és a gyerekek is biztonságban érzik magukat. 

Nem „parázok” be a helyzetektől, és gyakran mondom is a társaimnak, hogy ők se tegyenek így, mert teher alatt nő a pálma.

Felesége, Tápai Szabina is élsportoló volt. Három gyermeket nevelnek. Nekik mennyire van jelen az életükben a sport? Hogyan fogadnák, ha idővel élsportolói pályára lépnének?

• Bence 13 éves lesz.
• Milla 7 éves, 
• Bella pedig négy és fél. 

Bence kajakozik. Megjegyzem, nem én szerettem volna, nem én erőltettem. Focizott is, majd több sportágat kipróbált az úszáson át a jégkorongig.

Aztán egy alkalommal elkísért egy szülői értekezletre a telepre. Motorcsónakkal ment el a jelenlegi edzőjével, majd miután visszajött az edzésről, bejött az értekezlet közepén, és közölte, hogy másnaptól ő kajakozni fog. Féltettem a jó apa–fia kapcsolatot közöttünk, de idővel beláttam, hogy van hozzá tehetsége. 

Szabinával otthon megbeszéltük, hogy támogatni fogjuk bármelyik gyerekünket, ha komolyabban akar a sporttal foglalkozni, de szándékosan nem fogjuk az élsport felé terelni őket. Nem szeretném ugyanis, hogy akár a fiamat, akár a középső lányomat – aki nemrég kézilabdázni kezdett – hozzám vagy az édesanyjához hasonlítanák.

Családapaként miként vélekedik a világban uralkodó helyzetről?

Háború dúl a világban, ráadásul az egyik a szomszédunkban, ami nemcsak a gazdaságot érinti, hanem az emberek mindennapjait is. Akadnak néhányan, akik ebből is politikai kérdést csinálnak, miközben egyértelmű, hogy az egyetlen járható út a béke. Hosszú távon nem lehet a gyűlöletre építkezni; ahogy a sportban mondják: a gyűlölet nem pálya.

Ott voltam a Baljós közelség című, Ukrajnáról szóló dokumentumfilm vetítésén is. Lefagytam: csak ültem ott, és gondolkodtam. Itt szó sincs propagandáról. Olyan perspektívából mutatja be a háborút – történészek és írók szemszögéből –, akik tisztában vannak a valós helyzettel. Ezt a filmet tényleg érdemes megnézni, még most is beleborzongok abba a feltételezésbe, hogy ez a pusztítás akár még 4–5 évig is eltarthat.

Figyelemmel kísérem hosszú évek óta a választási kampányokat, és soha nem tapasztaltam még ilyen mértékű gyűlölködést és félelemkeltést, mint ami most van. Én 

Mindenesetre én úgy érzem, hogy ilyen vészterhes időkben a biztosra kellene menni.

Nyitókép: Mandiner/Földházi Árpád