Igenis létezik egy jobb és boldogabb Magyarország – mármint nem itt, hanem Bécsben
Tényleg nyugati programokra kell befizetni, hogy csillogó szemű, mosolygó magyarokat lássunk? Vagy netán elegendő jófejnek lenni a mellettünk ácsorgóval?
Tényleg nyugati programokra kell befizetni, hogy csillogó szemű, mosolygó magyarokat lássunk? Vagy netán elegendő jófejnek lenni a mellettünk ácsorgóval?
A kultúra mindig viszonylagos. A civilizáció talán kevésbé, bár annak is van relativitása. Ungváry Zsolt írása.
Az emberiség mindig az Isten útjain jár. Akkor is, mikor nem azt az utat tapossa, amit az Úr szán neki. Kozma Imre atya írása.
Júdás bezzeg szétosztotta volna az árát a szegények között. Francesca Rivafinoli írása.
Nemcsak egy kutya tud gyerekpótlék lenni, hanem egy gyerek is tud Isten-pótlékká válni.
A piarista szerzetessel az egyházi iskolákban is terjedő „világnézeti semlegességről”, tekintélyrombolásról, a szívós piaristákról és a népszámlálás hitéleti adatairól is beszélgettünk.
Egyetlen politikai program van: a jobb élet programja.
Áldott az asszonyok között, áldott minden ember között. Vágvölgyi Gergely írása.
Vagy itt van ez: „Keressétek az Urat, amíg megtalálható, hívjátok őt segítségül, amíg közel van!” Mutatós darab, nem? Vagy ez már megvan? Joó István írása.
A kis Jézust darabokra törték, a három király egyikének leszakították a fejét, de az állatokat sem kímélték. Az esetnek több tanulsága is van. Ungváry Zsolt írása.
„A kérdés az, hogy Isten teremtett bennünket vagy mi teremtettük az Istent?” – hangzott el a beszélgetés során.
A Facebookra feltöltött képekről egyszerre ordít a kivagyiság, a pökhendiség és az álszent ájtatoskodás.
Mi mozgat titeket? A tagadás ősi szelleme, mint Lucifert? Valószínű, hogy a puszta rombolás a cél, mert az viszonylag könnyű. Építeni már nehezebb.
A woke-isták és LMBTQ-huszárok logikájában némi bukfenc felsejlik azért, de ilyesmin ne akadjunk fent.
De ők mégis tovább csinálják!
A hit hívását követő zarándokút Franciaország földjén, közben kalandos stoppolások és nagy beszélgetések – Babarczy Veronika, régi szerzőnk mesél francia utazásának tapasztalatairól.