„Miután elvették a lelki örök élet, az üdvösség reményét, következő lépésben, a huszadik században a sátán támadást indított a biológiai továbbélés ellen is; ami korábban elképzelhetetlen volt (amiként az Isten nélküliség is), megkérdőjelezték a minden élőlény számára alapvető értéknek, az élet továbbadásának értelmét is. Tovább tökéletesítve azt az eszmét, hogy a világ térben körülöttünk forog, most már időben is magunkat jelöltük ki egyfajta célnak, végállomásnak. Ha ugyanis szándékosan nincs gyerekünk, azzal azt nyilvánítjuk ki, hogy generációk sok-sok ezer évnyi küzdelme, ősapák és ősanyák családalapítása mind-mind bennünk nyer végső értelmet. Ezzel megérkeztünk a szintézishez: a világ nem általában az ember, hanem konkrétan én körülöttem; vagyis a ma élő emberek körül forog.
Látjuk, érezzük, de egy felmérés igazolta is, hogy a baloldal tendenciózusan inkább negatív szövegkörnyezetben ír, beszél a gyermekvállalásról, kiemelve a nehézségeket, problémákat. Maga a »vállalás« szó is némiképp pejoratív. Az ember munkát vállal, mert anélkül nem lesz pénze, nem jut ételhez, meleghez, fedélhez. A munka az elengedhetetlen rossz, a nehézség, amire a Bibliában azt mondja az Úr, hogy – büntetésül Ádámék engedetlensége miatt – fáradsággal, arcunk verejtékével teremtjük elő a betevő falatot. Ezzel szemben a gyermek az önmegvalósításnak a legfelső foka, az élet továbbadása, amelyben az Istennel együttműködhetünk a teremtésben.