Elindította a lavinát Bayer Zsolt: Magyar Péteren röhög az egész internet (FOTÓK)

Szarvas Szilveszterrel közösen vitték be a kegyelemdöfést.

A 2025-ös MCC Feszten az egyik leginnovatívabb brit politikai stratégával beszélgettünk, aki többedmagával sikerre vitte a brexitkampányt, később pedig Boris Johnson miniszterelnök főtanácsadója volt.
1971-ben született Durhamben. Politikai stratéga, 2007-től 2014-ig Michael Gove tanácsadója volt az oktatási minisztériumban. A brexitet támogató Vote Leave kampányszervezet vezetőjeként vált ismertté. 2019–2020-ban Boris Johnson miniszterelnök főtanácsadója volt, radikális reformokat és adatközpontú döntéshozatalt szorgalmazott. Nős, egy fiú édesapja.
Miért ennyire népszerűtlen a kormány, és miért vannak válságban az ellenzéki konzervatívok?
A kormány népszerűtlenségének alapvető oka az, hogy a munkáspártiak a változás üzenetével kampányoltak a 2024-es parlamenti választás előtt, ehhez képest ugyanazt a katasztrofális irányt követték, amelyet a Konzervatív Párt kijelölt. A toryk felhagytak a bevándorlás ellenőrzésével, tönkretették az egészségügyet, hagyták leépülni a jogállamot és a törvényes rendet, az adók pedig az egekbe szöktek. Minden egyes szakterület ugyanabban borzalmas állapotban van, amelybe a konzervatívok vezették, Keir Starmer kormányfő semmin nem változtatott. A munkáspárti képviselők sem igazán értik, hogy miért van így. Pedig egyszerű az oka:
a hivatalnokok gyakorolják a legfőbb hatalmat.
A Whitehallnak, a brit állami bürokráciának, amely a kormányhivatalokat és az intézményeket irányítja, semmilyen terve vagy elgondolása nincs, csak az, hogy tartsa az irányt. A rendszer tehetetlenségi ereje sodorja magával a kormányt. Ez addig nem fog megváltozni, amíg nem lesz rá politikai akarat. Keir Starmer ugyanazt csinálja, mint konzervatív elődje, Rishi Sunak: képtelen felülkerekedni a mélyállamon, és ezért kénytelen a társadalom széles köreiben népszerűtlen döntéseket hozni.
Ki vagy mi a felelős azért, hogy a kormány képtelen úrrá lenni a bürokrácián és irányítani az országot?
Bizonyos szempontból már több mint százötven éve zajlik ez a folyamat. Az államigazgatás úgynevezett professzionálissá tétele az 1850–60-as években kezdődött, de ennyire erőteljes csak az 1990-es években lett a folyamat. Ez szorosan összefonódik a kiemelkedő képességű szakemberek közéleten kívülre kerülésével. A történelem folyamán a szakemberek jelentős hányada találta meg számítását a kormányzati területeken. Ha egy állam nem ösztönzi az efféle szerepvállalást, azzal a saját kezét köti meg. Az utóbbi ötven évben a teljes nyugati világban azt figyelhettük meg, hogy a jó szakemberek a piaci világba, a matematika, a pénzügyek, a számítástechnika valamely területére vándorolnak. Ez azt eredményezte, hogy sokat zuhant a pártokban szerepet vállaló emberek szakmai minősége, hozzáértése. Így egyfelől kialakult egy napról napra hízó bürokratikus gépezet, amelyet csak egyre nagyobb erővel lehet rákényszeríteni bármire, amit nem akar elvégezni, másfelől minimálisra csökkent a pártok képessége, hogy uralják ezt a hivatalnokréteget. A két folyamat egymást erősítve zajlik.