Magyar Péter és a Mandiner: sajtószabadság helyett komcsi államosítás?

„Értem, hogy fáj neked, hogy a Mandiner nevű vicclap most már az államhoz kerül, és mi leszünk a kiadói, nekünk kell meghatározni azt a tartalmat, amit ott le fognak adni” – mondta Magyar Péter a minap a Parlamentben Orbán Balázsnak annak kapcsán, hogy megszűnnek a kekvák, és minden vagyonelem visszaszáll arra, aki beleadta.

Most hagyjuk a jogi részleteket, hogy ki mit adott be az MCC kekvájába, ahol amúgy egyáltalán nem veszett el az állami vagyon (az állami vagyon a Mol- és Richter-részvényeket és hozamukat jelentette), mivel tehetséggondozásra, nemzetközi kapcsolatok építésére, külföldi professzorok idehozatalára, konferenciákra, ikonikus, de elhanyagolt belvárosi épületek felújítására és képzési központtá alakítására és hasonlókra fordították.

Tehát semmi nem lett elherdálva. Hogy eme konstrukcióban mi a Mandiner jogi helyzete, az bonyolult.

Magyar Péter még fideszesként is szerkeszteni akarta a Mandinert

Magyar Péter egyébként fideszesként, a Diákhitel Központ vezetőjeként is szerkeszteni akarta a Mandinert, még 2020-ban. Nem sikerült neki, mivel sem címlapra nem került, sem a vele készült interjú nem jött le, mivel totál át akarta írni, de még a kérdéseket is, amelyeket nem talált elég pozitívnak. 

Idézzük fel kicsit a sztorit: a változáskövető szerinti 31 módosítás alapján Magyar gyakorlatilag teljesen átírta a szöveget, ami úgy lett picivel hosszabb, hogy kevesebb kérdést hagyott bent (7651 leütésről 8165 leütésre hízott az interjú); pedig kértük, hogy ne nőjön a terjedelem, hiszen egy nyomtatott lapnál erősek a terjedelmi korlátok.

Ezután kolléganőnk azt kérte Magyartól, hogy az eredeti kérdéseink ne változzanak, és a válaszok is maradjanak hasonlóbbak az eredetihez. Erre válaszul kapott egy terjedelmes levelet, amiben Magyar hét pontba szedte a kifogásait, megjegyezve, hogy így a részéről nem járul hozzá a beszélgetés megjelentetéséhez, csak a saját verzióját hajlandó elfogadni – és ezt jelzi majd a főszerkesztőnek is. 

Fun fact: Magyar Péter az akkori leveleiben ilyesmiket kifogásolt:

Államosítás, és nem sajtószabadság, amit Magyar Péter akar

Amit Magyar Péter mond, az mindenesetre jogi bizonytalanságain túl más szempontból is érdekes. Magyarországon a „privatizáció” kifejezés mellett ugyanis egy másiknak is nagyon rossz csengése van, ez pedig az „államosítás”. Múltkor megírtam, hogy a Tisza nem jobboldali és nem konzervatív párt, s ez ebből is látszik.

Persze lehet mondani, hogy az Orbán-kormány is vett cégeket, például visszavásárolta a MOL-részvénypakettet az oroszoktól, amelyet indirekt Gyurcsányék adtak el nekik (pontosabban az osztrák olajcégnek adták el, az meg az oroszoknak, akkor még nem voltak ilyen oroszellenes averziók az európai energiapiacon). De Orbánék tárgyalással, piaci áron vásároltak olyan cégeket, amelyeket stratégiai fontosságúnak gondoltak. Nem elvették, hanem megvették azokat, szemben a kommunistákkal Rákositól Hugo Chávezig és ezek szerint Magyar Péterig.

A Mandiner korábban nem volt állami tulajdonban, tehát az állam nem tudja „visszavenni”. Elhiszem, hogy kétharmados jogászkodással talán megoldhatják, hogy így-úgy állami kézbe kerüljön, úgy, hogy nem megveszik, hanem – erkölcsi értelemben – einstandolják.

A sajtószabadasággal kampányoló tiszás vezér, most már miniszterelnök lényegében parlamenti megszólalásával azt mondta, ha valamilyen formában állami kézbe kerülne a Mandiner, akkor ráadásul 

A Tiszának van kvázi pártlapja, a Kontroll.hu. Az állam lapja a Magyar Közlöny, amiben a jogszabályok, rendeletek megjelennek. Az állam médiája a közmédia, amit át kívánnak alakítani, de nem is a szervezeti átalakítás a fő kérdés, hanem hogy Magyar Péter azt ígérte, a közmédiát nem kormánymédiaként használják.

Ebből több dolog következhet: a tévé-rádió komplexum helyett, mivel majd engedni fogják, hogy ne kormánymédia legyen, kell nekik egy hírportál, és majd a jobboldali, Tiszát agyonkritizáló Mandinet átbrandelik. Az átbrandeléshez sok sikert, a Mandiner-olvasók eddig is kifejezték, hogy akkor ők azt nem fogják olvasni. A baloldali médiafogyasztóknak viszont ott van számos másik lap, nem látom, mért pártolnának át egy állami portálhoz.

A másik dolog, ami követhezhet Magyar Péter szavaiból, az az, hogy 

hisz ha egy frissen megszerzett hírportálon „ők” akarják megmondani, mi legyen a tartalom, miért ne akarnák megmondani azt a közmédiának is. Vagy csak majd informálisan elvárják az igazodást s ilyesmik.

Függetlenség és propaganda 

Elvégre Magyar Péter a „független-objektív” médiát is nehezen viselte, beszólt a 444-nek, a Telexnek, ott kommentelgetett és kommentelget, amikor nem tetszik, hogy nem róla írnak, vagy nem azt írják róla, amit ő szeretne. Más kérdés, hogy a „független-objektív” médiumok, például a HVG, de mások is, ideológiai elköteleződései nyomán és amúgy is felszopó üzemmódban vannak Magyar Péterrel kapcsolatban (lásd a HVG címlapját, amin Magyar Péter Batthyányként ábrázolják, miközben Orbánt 2010-ben a parlament kupolájával a fején „mutatták be”).

Szóval a „független-objektív” média nem független sem a tulajdonosaitól, sem az olvasóitól, sem a saját ideológiájától, és nem is tud az lenni. Persze az ő értelmezésükben a független-objektivitás eddig a kormánytól való függetlenséget jelentette, de ez most megszűnni látszik. Ha más nem, a személyes elköteleződéseik és szimpátiáik nyilvánvalóan nem semlegesek, és nem is tudnak azok lenni. Aztán ott az ATV, aminek Magyar Péter azt mondta, hogy nem lesz rá szükség a közmédia miatt.

Magyar Péterről persze jellemvonásai miatt nem tudjuk, hogy mikor mond igazat és mikor hazudik. A fenyegetései mögött pedig nem biztos, hogy van kredit. Megfenyegette a közjogi méltóságokat, hogy baj lesz, ha nem mondanak le. Nem mondtak le, Sulyok Tamás sem, és most Magyar Péter, aki valószínűleg azt gondolta, majd az ő szavára egyszerre mozdulnak és lelépnek, vakarhatja a fejét, hogy mit tegyen. Kétharmaddal persze le tudja őket váltani, de hát az szembemegy a szent európai normákkal és az előző harminc év magyar gyakorlatával, elvileg tiltakoznia kellene az EU-nak és a Velencei Bizottságnak is (az a tippem, hogy nem fognak tiltakozni).

 Nyilván nem fognak tiltakozni, mivel az ő fejükben vannak ők, akik „valódi újságírók”, meg a jobboldaliak, akik csak „propagandisták”. Bár ugye a propaganda szótári definíciója az, hogy „nézetek szisztematikus terjesztése”, tehát ilyen értelemben a baloldali „független-objektív” médiumok is propagandisták, sőt, Magyar Péter is az.

Magyar Értelmező Kéziszótár: a propaganda

• „Eszméknek, tanoknak, nézeteknek, politikai elméleteknek szóban v. írásban, ill. más módon (rádió, film stb. útján) való céltudatos, tervszerű hirdetése, megismertetése és terjesztése, népszerűsítése.”
• „Vkinek, vminek az emberekkel való elfogadtatása, megkedveltetése tervszerű népszerűsítéssel.”

Ebben az értelemben propaganda a 444, a Telex, a Válasz Online, a Magyar Hang és mindenki, mivel szisztematikusan terjesztenek nézeteket. Magyar Péterről nem tudom, mert alapvetően elvtelennek tartom, de például szisztematikusan terjeszti a saját személyi kultuszát meg a Fidesz-ellenességet, tehát propagandista.

Összegezve: Magyar Péter igényt tart egy kommunista módra államosított, einstandolt hírportálra, aminek tartalmát törvényellenesen „ők” határoznák meg, amiből az következik, hogy a közmédiát sem fogja elengedni, ami nem lesz nagy meglepetés.

Érdekes, hogy amikor Donald Trump rendszerint beszólt a médiának a Twitteren/X-en, akkor az ellen hogy felháborodott „a szakma”, illetve azt mondták, ez rangon aluli egy amerikai elnök részéről, meg fenyegetés. Ha Magyar Péter csinálja ugyanezt kommentben, az nem kap ilyen éles kritikát.

Magyar Péter eddig is projektált – érti, aki érti.

A Mandiner a Konzervatóriummal és Jobbklikkel együtt 2010 előtt volt Ufi és Reakció néven magazin, aztán jobboldali hobbiblog, amiből felépítettük a hírportált. Szóval láttunk és átéltünk már sok mindent. Dolgozunk tovább.

Emellett elképedve, máskor jót mulatva nézzük Magyar Péter – mondjuk így – éretlenségről tanúságot tevő parlamenti viselkedését. 

***

Fotó: a Mandiner hetilap első száma Böjte Csabával