Nem, a Tisza nem jobboldali párt!

Jobboldali-e a Tisza? Ha a nemzetközi médiát nézzük, azt gondolnánk, hogy igen: konzervatív pártról beszélnek két okból is. Egyrészt Magyar Péter és számos kormánytag egykor az Orbán-­kabineteknek dolgozott, másrészt a Tisza a tévesen konzervatívnak feltételezett Európai Néppártból érkezett.

Még a Fidesz néppárttal való konfliktusának csúcspontján sok évvel ezelőtt elolvastam két könyvet az EPP-ről, amelyet volt néppárti vezetők írtak, remélvén, kiderül belőlük, mit is gondol a világról a pártcsalád. Ez persze húsz-harminc éve még nem volt kérdés, de mára az lett, s a két kötet elolvasása után is az maradt. Az unalmas szervezettörténeten kívül – találkozók, kongresszusok, felvételek stb. – nem igazán tudtam meg semmit, sőt azt a bravúrt is sikerült elkövetniük a szerzőknek, hogy a néppárt programjáról szóló fejezetből sem derült ki, mik az elképzelései. Közhelyes általánosságokat pufogtatnak, illetve hangsúlyozzák a pragmatizmust. A pragmatizmust, amit Orbán esetében inkább negatívumként emlegetett a hazai média az előző tizenhat évben, és nemcsak a Moszkvával való kapcsolat tekintetében, hanem már jóval korábban, például az „orbanomics”, az „unortodox” gazdaság­politika tekintetében is.

A konzervatív eszmetörténész, Molnár Attila Károly a Mandinernek adott interjújában úgy fogalmaz: „a néppártot régóta nem jobboldaliként vagy kereszténydemokrataként aposztrofálják, hanem úgy, mint a középtől jobbra lévő pártot; a bármikori középtől jobbra lévőt. És ma a politikai centrum Nyugat­-Európában nagyon balra van, mivel a mai baloldal sokkal radikálisabb, mint pár évtizede. Aki a centrumban van, vagy attól kicsit jobbra, az ma balosabb, mint ezelőtt ötven évvel volt maga a baloldal. Ezért nem értelmes magyarázat, hogy a néppárt jobboldali párt, tehát aki az EPP-ben van, az is jobboldali lesz.” 

Persze a Tisza – hogy visszatérjünk az új magyar kormánypárthoz – amellett, hogy nem jobboldali és nem konzervatív, nem is baloldali, hanem leginkább semmilyen. 

Lengethet a Tisza magyar zászlót, énekelhet Székely himnuszt, de ezek várhatóan inkább csak retorikai lépések lesznek a párt heterogén táborának kiábrándult fideszes része felé. A tartalmi oldal konzervatív szemmel nem ígér sok jót, még akkor sem, ha egyes népszerű fideszes intézkedéseket megpróbálnak megtartani. 

A jobboldali, konzervatív gondolat nem lehet pusztán a globális (pontosabban nyugati) liberális trendek lassabb („fontolva haladó”) lekövetése, amit a liberálisok jóindulatúan elnéznek a lomhább „konzervatívoknak”. A jobboldali, konzervatív gondolat nem pusztán nemzeti, hanem nemzeti is, és annál több. 

és jó esetben nem pusztán reakciós, hanem proakciós, például arisztotelészi-tomista természetjogi alapon, amelyben nemcsak konkrét hagyományokhoz ragaszkodunk, hanem amely egy jobboldali renden belül teret ad a dinamikus, ezzel összeegyeztethető, ebből fakadó változásnak is.

(Nyitókép: AFP)