Magyar Péter az egész országot érintő bejelentést tett

Magyarország új kormánya átalakítja az egész kormányhivatali rendszert, többek között eltűnnek a politika által kinevezett főispánok és megszűnnek a vármegyék – jelentette be Magyar Péter május 18-án. A kormányfő részleteket nem közölt, így rettentően sok a nyitott kérdés a várható átalakításokkal kapcsolatban. 

Magyar Péter tényleg lebontaná a központosított modellt?

Egyes vélemények szerint az, amit Magyar Péter a vármegyékről mondott, sokkal inkább egy közigazgatási filozófiaváltás részeként értelmezhető, mint pusztán szimbolikus névvitaként. A nyilatkozatai alapján ugyanis nem egyszerűen arról van szó, hogy a „vármegye” elnevezést ismét „megyére” cserélnék vissza, hanem arról is, hogy a jelenlegi, erősen központosított államszervezési modellt részben lebontanák. Magyar Péter több alkalommal arról beszélt, hogy „középtávon megszűnnek a vármegyék”, illetve hogy a kormányhivataloktól hatáskörök kerülnének vissza szakigazgatási szervekhez és helyi szintekre.

A magyar politikai nyelvben azonban a „vármegye megszüntetése” félreérthető kifejezés. Magyarország területi közigazgatása valamilyen középszintű egység nélkül gyakorlatilag nem működtethető. Az Európai Unió statisztikai és fejlesztéspolitikai rendszere — a NUTS-régiók és a megyei szint — szintén megköveteli bizonyos területi struktúrák fennmaradását. 

Sokkal inkább az látszik reálisnak, hogy a 2022-ben visszahozott „vármegye” és „főispán” terminológiát lecserélnék, miközben a jelenlegi kormányhivatali rendszer politikai jellegét is enyhítenék. A Tisza Párt kommunikációjában rendre előkerül az a kritika, hogy az elmúlt másfél évtizedben túl sok döntés került központi kézbe, és a helyi önkormányzatok kiüresedtek.

Konkrét javaslat még nincsen

Ez azért fontos, mert a 2010 utáni magyar államszervezés egyik fő tendenciája éppen az ellenkező irány volt. A korábbi, sokszor széttagolt önkormányzati rendszert fokozatosan centralizálták: az iskolák állami fenntartásba kerültek, az egészségügyi intézmények jelentős része is elkerült az önkormányzatoktól, az építéshatósági és számos közigazgatási ügy a járási és vármegyei hivatalokhoz került. A főispánok pedig lényegében a kormány politikai képviselőivé váltak a területi közigazgatásban. A Tisza ebből láthatóan visszalépne valamennyit, de nem feltétlenül térne vissza a 2010 előtti rendszerhez. Inkább egy vegyes modell körvonalazódik: erősebb helyi autonómia, de továbbra is jelentős központi koordináció mellett. 

A fentiek azonban csak spekulációk, mivel a kormánypárt politikusai egyelőre nem fejtették ki részletesen mire is gondoltak az átalakítás kapcsán. A vármegyék megszüntetése adott esetben elhozhatná az ország „régiósítását” is. Mit jelentene ez? Magyarország területe 2018 óta nyolc régióra oszlik. Az eredetileg hét tervezési-statisztikai régióra osztását 1999-ben végezték el az 1999. évi XCII. törvény értelmében, ami az 1996. évi XXI. törvény módosítása. A régiós felosztás elsősorban az Európai Unió statisztikai alapon (NUTS) nyugvó támogatási rendszere miatt jött létre. Bár a kormány kidolgozott egy törvényjavaslatot a megyerendszer régiókkal való felváltására 2006-ban, ennek hiányzott a szükséges országgyűlési támogatottsága.

A vármegyéket és a fővárost összefogó nyolc régió a következő:

• Közép-Magyarország (Budapest és Pest vármegye)
• Közép-Dunántúl (Fejér, Komárom-Esztergom és Veszprém vármegye)
• Nyugat-Dunántúl (Győr-Moson-Sopron, Vas és Zala vármegye)
• Dél-Dunántúl (Baranya, Somogy és Tolna vármegye)
• Észak-Magyarország (Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves és Nógrád vármegye)
• Észak-Alföld (Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok és Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye)
• Dél-Alföld (Bács-Kiskun, Békés és Csongrád-Csanád vármegye)
• Budapest (önálló régióként is statisztikai egységet képez a Központi Statisztikai Hivatal rendszerében)

Elképzelhető, hogy a jövőbeli közigazgatás erre a nyolc régióra épülne, de ez is rengeteg kérdést vet fel. Mi lesz akkor a megyei jogú városokkal? Mi lesz a járásokkal? Hogyan szerveződne meg ebben az esetben a középszintű közigazgatás? Vajon ezeket a régiókat választott testület vezetné, vagy pedig a kormány nevezné ki a vezetőket? Ki fizetné ennek az átállásnak a költségeit? Megannyi kérdés van, de a kormányzat részéről egyelőre nincsenek válaszok. 

Bokros Lajos sokszor méltatta a svéd modellt 
 

Az ellenzéki oldalon a mögöttünk hagyott évtizedekben több önkormányzati reformelképzelés látott napvilágot. Ezek közül egyidőben nagy népszerűségnek örvendett a svéd példa. A skandináv államban az 1950-es és 1970-es évek között rendkívül radikális önkormányzati reformot hajtottak végre. A cél az volt, hogy a modern jóléti állam feladatait — oktatás, egészségügy, szociális ellátás — ne apró, életképtelen települések lássák el. 

A magyar közbeszédben gyakran leegyszerűsítve „200 önkormányzatos modellként” emlegetik ezt. A reform lényege nem pusztán az összevonás volt, hanem az, hogy a helyi önkormányzatok cserébe rendkívül széles jogosítványokat kaptak. A svédeknél tehát a centralizáció és a decentralizáció egyszerre zajlott: kevesebb önkormányzat lett, de azok sokkal erősebbek és professzionálisabbak lettek.

A svéd példára Bokros Lajos hivatkozott sokszor. Az 1995-ös megszorítócsomagjáról elhíresült pénzügyminiszter elképzelései részben kapcsolódtak ehhez a gondolkodáshoz, bár nála elsősorban gazdasági racionalitásból következtek a reformtervek. Bokros hosszú ideje azt vallja, hogy a magyar állam túl drága, túlságosan széttagolt és pazarló. Már a 2000-es évektől kezdve többször felvetette a kistelepülési önkormányzati rendszer radikális átalakítását, az önkormányzatok számának csökkentését, a régiós modell erősítését és az állami újraelosztás visszafogását. Az ő logikája szerint Magyarországon túl sok az egymással párhuzamos hivatal, intézmény és politikai struktúra ahhoz képest, hogy az ország mérete és gazdasági teljesítménye mit indokolna.

Bokros gondolkodásában erősen megjelent az a neoliberális államelméleti elem, amely szerint az államnak kisebbnek, olcsóbbnak és technokratábbnak kell lennie. Ezért támogatta volna az önkormányzati rendszer koncentrációját, az állami támogatások szűkítését és bizonyos közszolgáltatások piacosítását is. Az ő reformelképzelései tehát kevésbé demokratikus decentralizációról, inkább hatékonysági racionalizálásról szóltak. Bokros Lajos „eredményeit” korábban a ma már házelnökké választott Fortshoffer Ágnes méltatta. 

Milliárdos költség lenne a visszanevezés

A mostani vármegyei és főispáni elnevezés 2023-ban lépett életbe, így a megszüntetés időpontjának 2027. január elseje tűnik a legoptimálisabbnak. „Az ezeréves magyar államiság alkotmányos hagyományai e formában is továbbéljenek” – ezzel indokolta Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője még 2022-ben a módosító javaslatában a „vármegye” szó használatát, amely az államalapítástól 1949-ig volt használatban. Hasonló magyarázatot adott Varga Mihály pénzügyminiszter a főispánok visszatérésével kapcsolatban. Az átállást 2022. július 19-én fogadta el a parlament, és az 2023. január 1-jével lépett életbe.

Új nevet kaptak például a vármegyei önkormányzatok, a vármegyei kormányhivatalok, a rendőr-főkapitányságok, a katasztrófavédelmi igazgatóságok, a főügyészségek, az adó- és vámigazgatóságok, a kórházak, a levéltárak, a könyvtárak és szakképzési centrumok. Emellett át kellett nevezni a szakmai kamarák területi szervezeteit is.

Abban az esetben, ha megvalósulna a névvisszaváltás, akkor az nemcsak jelentős anyagi kiadást jelentene, hanem nagy adminisztratív feladatot is, mivel minden rendeletet és törvényt át kellett írni, amelyben a vármegye szó szerepelt. A változás négy éve több ezer jogi dokumentumot, több mint ötszáz kormányrendeletet érintett.

Nyitókép: NurPhoto via AFP