Tisza Párt kontra Brüsszel: a migrációs csata az új kormány egyik legnagyobb próbatétele lesz

A 24.hu-n megjelent elemzésében Marsai Viktor, a Migrációkutató Intézet igazgatója azt vizsgálta, milyen irányt vehet a Tisza Párt migrációs és menekültügyi politikája kormányra kerülése után. Az írás alapján az új kabinet a korábbi évek szigorú bevándorláspolitikájának fenntartását ígéri, ám a megvalósítás számos ponton komoly kérdéseket vet fel. A legfontosabb dilemma az, hogy a politikai vállalások miként egyeztethetők össze az uniós joggal, a magyar gazdaság munkaerőigényével és azokkal a választói elvárásokkal, amelyek a határvédelem fenntartását követelik.

Marsai szerint a migráció ügye nem tekinthető lezárt vagy mesterségesen fenntartott vitának. Bár Magyarországon sokan úgy érzékelhetik, hogy a 2015–2016-os válság óta a kérdés veszített jelentőségéből, a globális folyamatok ennek éppen az ellenkezőjét mutatják. A világban egyre többen élnek tartósan születési országukon kívül, és a kényszermigráció is rekordokat dönt. 

A szerző arra is rámutatott, hogy Magyarország viszonylagos nyugalma nem magától értetődő állapot, hanem a szigorú migrációs politika következménye. Szerinte hiba lenne abból kiindulni, hogy az ország a jövőben is automatikusan elkerüli a nagyobb bevándorlási nyomást. A nemzetközi példák azt mutatják, hogy a kormányzati döntések hosszú távon meghatározhatják egy ország társadalmi összetételét.

A Tisza Párt és a migrációs politika mozgástere

A Tisza Párt programja a forrás szerint markánsan bevándorláskritikus álláspontot képvisel. A párt azt ígéri, hogy Magyarország továbbra is „bevándorlóktól mentes ország” marad, a határkerítés állni fog, és további védelmi intézkedésekkel erősítenék az ország, valamint az Európai Unió külső határainak védelmét.

Utóbbi területen a Tisza Párt 2026. június 1-jétől moratóriumot ígér az új harmadik országbeli munkavállalási engedélyek kiadására. Marsai Viktor szerint ugyanakkor a program több eleme lényegében egybeesik a korábbi Fidesz–KDNP-kormány politikájával, ezek közé tartozik:

• a határkerítés fenntartása,
• a migráció kiváltó okainak kezelése,
• a kötelező uniós szolidaritási mechanizmus elutasítása,
• a Migrációs és Menekültügyi Paktummal szembeni kritikus álláspont.

Ebből az következik, hogy az új kormány retorikájában és célkitűzéseiben nem enyhülés, hanem a szigor fenntartása várható. A kérdés azonban az, hogy ki és hogyan irányítaná ezt a politikát. A migráció nem egyetlen minisztérium ügye: érinti a belügyet, a külpolitikát, a gazdaságpolitikát, a szociális területet, a honvédelmet és részben az oktatást is. A forrás szerint a Tisza-kormány esetében sem látszik egyelőre világosan, ki lenne az a politikai szereplő, aki horizontálisan összefogná a területet, kezelné az érdekütközéseket, és egységes migrációs stratégiát alakítana ki.

Más szempontokat képviselhet a gazdasági tárca, amely a munkaerőhiány kezelését tartja szem előtt, és mást a belügyi vagy határvédelmi logika, amely a szigor fenntartásában érdekelt. Marsai szerint így ismét előállhat az a helyzet, hogy Magyarországnak nem egyetlen migrációs politikája, hanem egymással versengő migrációs politikái vannak.

Vendégmunkások, gazdasági érdekek és politikai ígéretek

A Tisza Párt egyik legfontosabb vállalása a harmadik országbeli vendégmunkások beáramlásának korlátozása. A forrás szerint az új kormány június 1-jétől további intézkedésig nem adna ki új munkavállalási engedélyeket harmadik országbeli külföldi vendégmunkásoknak. Kátai-Németh Vilmos szociális és családügyi miniszter a magyar munkavállalók védelmével indokolta a szigorítást.

A közvélemény által leginkább érzékelt külföldi munkavállalók között sok olyan diák is van, aki egyetemi tanulmányai mellett vállal munkát. Más kategóriát jelentenek a magas képzettséget igénylő állásokban dolgozó, uniós Kék Kártyával rendelkező külföldiek is. A szerző szerint az sem egyértelmű, pontosan kiket érintene a tervezett korlátozás. A Tisza Párt programja „120 ezer külföldi, többnyire ázsiai vendégmunkást” említ, de Marsai arra figyelmeztet, hogy több ország állampolgárai nem klasszikus vendégmunkásként, hanem például a Nemzeti Kártya program keretében dolgozhatnak Magyarországon. 

A vendégmunkások ügye politikailag érzékeny kérdés. A munkavállalók és érdekképviseleteik attól tartanak, hogy a külföldi munkaerő lenyomhatja a béreket, gyengítheti a munkavállalói alkupozíciókat, és hozzájárulhat a munkavédelmi szabályok fellazulásához. Ezzel szemben a gazdasági szereplők gyakran munkaerőhiányra panaszkodnak, és azt állítják, hogy bizonyos ágazatokban külföldi dolgozók nélkül nehéz fenntartani a termelést.

Ha a gazdaságnak hosszabb távon mégis szüksége lesz külföldi munkaerőre, akkor a túlzott szigor regionális versenyhátrányt is okozhat, különösen akkor, ha más közép-európai országok lazítanak a saját szabályaikon.

Az uniós paktum komoly próbatétel lehet

A Tisza Párt migrációs politikájának legnehezebb kérdése az uniós menekültügyi szabályozáshoz való viszony lehet. Az Európai Unió Migrációs és Menekültügyi Paktuma, valamint az Európai Bíróság korábbi döntései jelentős nyomást gyakorolnak Magyarországra. A magyar rendszer miatt kiszabott napi egymillió eurós bírság különösen nehéz helyzetet teremthet az új kormány számára.

A párt inkább a kötelező szolidaritási mechanizmus harmadik elemére, vagyis a frontországoknak nyújtott operatív és technikai támogatásra helyezné a hangsúlyt. Ez elméletben járható út lehet, de a gyakorlati működés részletei még nem világosak. A nagyobb probléma a menedékkérelmek benyújtásának kérdése. Az uniós megközelítés területi alapú: vagyis a magyar határra érkező menedékkérők számára biztosítani kellene a kérelem beadásának lehetőségét. Ez élesen ütközhet azzal a magyar gyakorlattal, amely eddig jelentősen korlátozta a menekültügyi rendszerhez való hozzáférést. Marsai Viktor ezt a dilemmát így foglalja össze:

A szerző szerint a paktum alapján az eljárás előszűréssel indulna, majd két irányba válhatna szét. Azok, akik nagyobb eséllyel jogosultak nemzetközi védelemre, rendes eljárásba kerülnének, és beléphetnének az ország területére. Azok pedig, akiknél nagy valószínűséggel elutasító döntés születne, határnál lefolytatott eljárásban vennének részt. Csakhogy ennek az eljárásnak is szigorú időkorlátai vannak, és ha a folyamat elhúzódik, az érintettek egy része szintén beléphet az országba. A visszaküldés sem egyszerű ügy: 

Brüsszeli nyomás és hazai ígéretek között

Magyar Péter május 18-án úgy fogalmazott, hogy a cél az:

Marsai Viktor elemzése szerint azonban jelenleg nem látszik, hogyan valósítható meg egyszerre ez a két cél. Ha Magyarország meg akar felelni az uniós szabályoknak, akkor előbb-utóbb el kell kezdenie a menekültügyi rendszer átalakítását. Ha viszont ragaszkodik a jelenlegi szigorhoz, akkor fennmaradhatnak az uniós viták, a bírságok és az újabb kötelezettségszegési eljárások kockázata.

A bizottság 7716 fős eljárási kapacitást határozott meg Magyarország számára a határnál lefolytatott eljárások kapcsán, ami éves szinten akár több tízezer ember kezelését is jelenthetné. Ez alapvető politikai kérdést vet fel: miként lehet fenntartani a szigorú határvédelmi politikát úgy, hogy közben Magyarország ne kerüljön folyamatos konfliktusba az uniós intézményekkel? A Tisza Párt programja szigorú politikát ígér, de a forrás alapján a végrehajtás már sokkal bonyolultabb lehet.

A következő időszak tehát arról szólhat, hogy a Tisza-kormány mennyit tud megőrizni a kampányban vállalt szigorú migrációs álláspontból, és milyen kompromisszumokra kényszerül az Európai Unióval szemben. A politikai üzenet egyértelmű: határvédelem, kvótaellenesség, vendégmunkás-stop. A kormányzati valóság azonban ennél jóval összetettebb lehet. 

Nyitókép: Attila KISBENEDEK / AFP