Történelmet írt az El-specialista spanyol edző, 44 év után ismét nemzetközi trófeát nyert az Aston Villa

Az angol Premier League-ben már biztosan Bajnokok Ligája-indulást érő helyen végző, múlt pénteken a Liverpoolt 4–2-re legyőző Aston Villa és a német Bundesligában a hetedik helyen záró Freiburg vívta egymással a második számú nemzetközi kupasorozat, az Európa-liga döntőjét Isztambulban. A birminghami együttes az 1982-es BEK-győzelme, vagyis 44 év után jutott be ismét bármely európai kupa fináléjába, míg Sallai Roland korábbi német csapata fennállása során először játszhatott döntőt a nemzetközi porondon. Az Aston Villát irányító Unai Emery edzőként korábban már négyszer is megnyerte az Európa-ligát, a Sevillával háromszor (2014, 2015, 2016), a Villarreallal egyszer (2021), és 2019-ben az Arsenallal is volt döntős ebben a sorozatban.

Már két órával a mérkőzés kezdete előtt fantasztikus volt a hangulat a Besiktas stadionjában, a freiburgi szurkolók nem vesztegették az idejüket, és már ekkor is teli torokból buzdították a csapatukat.

A Freiburg–Aston Villa mérkőzés tudósítása

A meccsbe mindkét csapat nagy elánnal vetette bele magát, de az első fél órában több volt a sárga lapos figyelmeztetés (3), mint a kaput eltaláló lövés (1): a németektől a balhátvéd Treu-t, míg az angoloktól a támadó Buendíát és a jobb oldali védő Casht büntette Francois Letexier játékvezető.

Az alapszakaszban az Aston Villa a megszerezhető 24 pontból 21-et begyűjtött (nyolc meccsen hét győzelem és egy vereség volt a mérlege), és a tabella második helyén végzett, így automatikusan bejutott a nyolcaddöntőbe, amelyben 

• a francia Lille-t (3–0-s összesítés), 
• a negyeddöntőben az olasz Bolognát (7–1), 
• az elődöntőben pedig a hozzá hasonlóan angol Nottingham Forestet (4–1) ejtette ki. 

A Freiburg az alapszakasz hetedik helyezettjeként szintén egyből a legjobb 16 közé jutott, és a fináléig vezető úton a belga Genket (5–2), a spanyol Celta Vigót (6–1) és a Ferencvárost búcsúztató portugál Bragát (4–3) múlta felül.

Az első félidő második fele sokáig nem bővelkedett az eseményekben, de aztán az Aston Villa a 41. percben egy begyakorolt szögletvariáció végén megszerezte a vezetést: Morgan Rogers ívelte a labdát Youri Tielemans lábára, aki kapásból, körülbelül 11 méterről kilőtte a jobb alsó sarkot (0–1).

A Freiburgot érezhetően megfogta a kapott gól, az angol együttes pedig kiszimatolta a vérszagot, és a játékrész hosszabbításában egy újabb sarokrúgás után, Emiliano Buendía mesteri csavarásával megduplázta az előnyét (0–2).

A Villa második gólja után a játékvezető rögtön le is fújta az első félidőt. A szünet utáni első tíz percben a Freiburg jelentősen többet birtokolta a labdát, de helyzeteket nem tudott kialakítani, ellenben a másik oldalon az angolok a következő lehetőségüket kíméletlenül kihasználták az 56. percben, és ezzel gyakorlatilag végleg el is döntötték a mérkőzést: Buendía cselezgtett az alapvoinal közelében a bal szélen, középre lőtte a labdát, Morgan Rogers pedig a védőjét és a kapust is megelőzve a jobb alsó sarokba pöckölt (0–3).

Az Aston Villa a 76. percben megszerezhette volna a negyedik gólját is, de a mérkőzés egyik legszebb támadásának a végén Buendía túlságosan könnyelmű megoldást választott, és egy egyszerűbb befejezés vagy még egy passz helyett az oldalhálóba emelte a labdát. Az angol csapat önbizalomtól duzzadó játékosai ekkor már szemmel láthatóan nagyon élvezték a játékot, a 79. percben a csapatkapitány McGinn is lőhetett volna egy gólt, de a bal alsó sarokba tartó labdájára a Freiburg kapusa szépen „leért”.

Ezt követően említésre méltó esemény már nem történt, így az Aston Villa negyvennégy év után ismét nemzetközi trófeát nyert, Unai Emery pedig az első edző lett, aki három különböző csapattal is elhódította az Európa-liga-trófeát.

Nyitókép: YASIN AKGUL / AFP

A döntő összefoglalója