Magyar Péter most épp a Mandinert propagandázza, de nemrég még a kérdéseket is át akarta írni egy nekünk adott interjúban

(Nyitókép: Ficsor Márton)

Furcsa vitába keveredett a Mandiner 2020 augusztusában Magyar Péterrel, a Diákhitel Központ Zrt. egykori vezetőjével, aki egy Gulyás Mártonnak adott interjúval, valamint a feleségéről titokban készített hangfelvétellel robbant be a magyar belpolitikába tavaly februárban. És aki most épp

Magyar „öntudatra ébredése” óta propagandistázza (mások mellett) lapunkat, a Mandinert negatív színben szerepeltette már a március 15-i, első tüntetésének kivetítőjén is. A feleségével, Varga Judittal való veszekedésükről készült rendőrségi jelentést ismertető cikkünkre reagálva a Mandiner lapigazgatóját is propagandistának nevezte, amikor kommentjében így fogalmazott: „De hát ez a propagandistáknál és bűnözőknél mit se számít, ugye Szalai Zoli?”

Korábban,

azzal vádolva bennünket, hogy hazug állításokat fogalmazunk meg vele kapcsolatban. 

Gondoltuk, csinálunk egy informatív beszélgetést

Csakhogy egy közel négy évvel ezelőtti eset némileg más megvilágításba helyezi ezt a harcos kiállást. Akkoriban Magyar Péter, a Diákhitel Központ vezérigazgatójaként több lapnál is elérte, hogy készüljön vele interjú, esetleg még a címlapokra is felkerüljön –

de Magyart behívták ekkor az ATV-be is, valamint másfél héttel korábban több más lap is a címlapján szerepeltette a vele készült anyagot.

Noha az apropó megvolt, hiszen ekkor terjesztette ki a kormány a diákhitelezést a szak- és felnőttképzés területére, információink szerint még fideszes körökben is sokan megmosolyogták a sajtóban nyomuló Magyar Péter médiaturnéját.

Magyar Péter ekkor kereste meg egy címlapos interjú ötletével a Mandinert is. Udvariasan jeleztük neki, hogy – miután címlapkérdésekben kizárólag a szerkesztőségé a döntési jog – egészen biztosan nem fog – a Magyar Nemzet, a Magyar Hírlap, a Figyelő és a Demokrata mellett/után – a Mandiner címoldalára is kikerülni, Magyar végül lemondott a címlapról, megelégedett egy interjúval a hetilapban. Részünkről is rendben volt a dolog, hiszen a diákhitel sokak számára fontos kérdés.

Kolléganőnk, Szalai Laura ennek szellemében igyekezett érveltető, a magyar diákokat, hallgatókat érdemben érintő kérdéseket feltenni; ez azonban már nem tetszett Magyar Péternek. Első levelében, amelyet az elkészült interjú láttán fogalmazott, annyit írt, hogy: 

Ezután azonban nem pusztán „kicsit pozitívabbra hangolta” a szöveget, hanem teljesen átírta azt. Sőt, az elmúlt időszakban Rogán-műveket emlegető Magyar azt gondolta, nemcsak a válaszok tartoznak az ő felelősségi körébe, hanem

Az eredeti kérdéssorunk így nézett ki:

• A diákhitel egyenlő a biztos eladósodással – sokak fejében ez él ahelyett, hogy mekkora segítséget jelenthet az egyetemistáknak. Változott a negatív megítélése az elmúlt években?
• Azért itthon sincsenek kevesen azok, akik hosszú időre eladósodnak. Évente hányan nem tudnak fizetni?
• Hol működik a magyarhoz hasonló rendszer?
• Németországban a külföldi diákok is igényelhetnek diákhitelt. Tervezik, hogy kiterjesztik a lehetőséget itthon? 
• Bár valamelyest csökkent, most is jelentős a lemorzsolódás a felsőoktatásban, aminek hátterében gyakran anyagi okok állnak. Van arról adat, hogy hány diák tudta befejezni a tanulmányait a diákhitel nyújtotta segítséggel?
• Mennyien lehetnek azok a fiatalok, akik a koronavírus-helyzet miatt veszítették el a munkájukat? 
• Elsősorban mire használják fel a szabad felhasználású Diákhitel1-et?
• Jövő áprilistól a szakképzésben, felnőttképzésben tanulók is igényelhetnek diákhitelt. Hány embert érint az új lehetőség?

Íme Magyar Péter saját kérdéssora (saját magához):

• Sok helyen a világban a diákhitel egyenlő a biztos eladósodással, Magyarországon ezzel szemben sikertörténetként tekintünk a hallgatói hitelrendszerre. Mitől működik ilyen jól a magyar rendszer?
• A koronavírusjárvány okozhat nehézséget a törlesztéseknél? Mivel próbálják segíteni a nehéz helyzetbe került hallgatókat?
• Mennyien lehetnek azok a fiatalok, akik a koronavírus-helyzet miatt veszítették el a munkájukat? Milyen segítséget nyújt számukra a Diákhitel Központ?
• Minek köszönhető elsősorban a diákhitelek növekvő népszerűsége?
• Sokan érvelnek úgy, hogy az egyetemisták jobban teszik, ha dolgoznak a tanulmányok mellett és nem diákhitelt vesznek fel. Egyetért ezzel?
• A kormány döntése alapján Jövő áprilistól a szakképzésben, felnőttképzésben tanulók is igényelhetnek diákhitelt. Mi a cél ezzel az újítással, hány embernek segíthet az új lehetőség?

A változáskövető szerinti 31 módosítás alapján Magyar gyakorlatilag teljesen átírta a szöveget, ami úgy lett picivel hosszabb, hogy kevesebb kérdést hagyott bent (7651 leütésről 8165 leütésre hízott az interjú); pedig kértük, hogy ne nőjön a terjedelem, hiszen egy nyomtatott lapnál erősek a terjedelmi korlátok. 

Erre válaszul kapott egy terjedelmes levelet, amiben Magyar hét pontba szedte a kifogásait, megjegyezve, hogy így a részéről nem járul hozzá a beszélgetés megjelentetéséhez,

Magyar a levelében az újságírót számon kérve, kioktatva kijelentette, hogy „8  kérdésből 4  negatív felütéssel közelíti meg a diákhitelezést, miközben az azon kevés politikai termék közé tartozik, amelyek mindenki által elismerten hasznosak. Nem hiszem, hogy arról kellene szóljon egy interjú, hogy én próbálok tényekkel nem alátámasztott prekoncepciókat cáfolni (honnan gondolod például, hogy a többség fejében egyenlő a diákhitel a biztos eladósodottsággal? van erre vmilyen felmérésed?)”  A kérdező szándéka sosem a saját prekoncepcióinak erőltetése egy interjúban. Jelen esetben sem így járt el kollégánk akkor, amikor a diákhitel-konstrukcióval szemben felhozott kritikákra reagáltatta az ezért felelős állami cég vezetőjét, aki válaszaiban tényszerűen cáfolhatja a kritikusok „prekoncepcióit”.

Magyar azt is megkérdezi kollégánktól, hogy „való igaz, hogy még mindig magas a felsőoktatási lemorzsolódás (részben anyagi okok miatt), de biztos, hogy ezt kell fejtegetni a Mandiner hasábjain? Nem arról kellene inkább beszélni, hogy mennyi mindent tett a kormány az elmúlt évek során, hogy mindenki a tehetségének megfelelő oktatásban részesűljön?” 

A levél végén pedig az indoklása is hasonló, mégpedig a következő volt:

„Összességében én úgy látom, hogy eredeti formájában az interjú indokolatlanul negatív színben tünteti fel a hallgatói hitelezést, amely az első Orbán-kormány egyik legfontosabb és legsikeresebb politikai terméke volt. A negatív kérdések mellett van 2 indifferens és talán kettő releváns és 

Nem vitatom, hogy ezek a mondatok hangzottak el, de sajnos, ami szóban elfogadható, az írásban sokszor pongyolának és összefüggéstelennek hat. Pont ezért vettem a fáradtságot arra, hogy egy koherens anyagot alakítsak belőle. Sajnálom, hogy ez számotokra probléma.”

Végül az ominózus interjú egyáltalán nem is jelent meg az akkori lapszámunkban. Úgy látszik, a 2020-as Magyar Péternek akkor nem volt elég barátságos és alákérdező a Mandiner.

Érdekesség egyébként, hogy az, ami nem ment Magyarnak a Mandinernél, nevezetesen, hogy átszerkesztesse a róla készült anyagot, az láthatóan működik a Blikknél és a HVG-nél. Tavaly történt, hogy Magyar utasításait a Blikk katonásan követte, amikor a politikus kivágatta a róla szóló videóból azt a részt, ahogy akkori élettársa, Vogel Evelin arról beszél, hogy külföldiek is segítettek a logójuk tervezésében. De Magyar a HVG cikkeit is átíratta utólag, ha úgy tartja kedve. A Media1 derítette ki, hogy Magyar Gyurcsányt szidta egy HVG-interjúban, majd a cikk megjelenése után inkább kihúzatta Gyurcsány nevét az anyagból.

De korábban a köztelevízió épületéhez is hívott össze tüntetést, ugyancsak az állítólagos propaganda ellen, úgy, hogy az M1 több alkalommal hívta hiába vitázni őt és EP-képviselőit, végül a tévében és a Kossuth rádióban is meghívták nyilatkozni, ahol azonban kérdésekre nem volt hajlandó válaszolni.

Ami pedig a diákhiteles éveket illeti: tavaly napvilágot látott a KEHI korabeli vizsgálata, ami súlyos szabálytalanságokat tárt fel az akkor Magyar Péter által igazgatott intézményben.