Tisza-csomag: a brutális adóemelés mellé durva járulékemelést is tartogat Magyar Péter pártja

A Tisza Párt a már 2010-re megbukott magánnyugdíjpénztári rendszert erőltetné újra a magyar emberekre.

A jelek szerint a Bokros Lajos nevéhez köthető megszorítócsomag intézkedései ihlették a Tisza-csomag bizonyos fejezeteit. Vajon a baloldali közgazdász is részt vett a megszorítások kidolgozásában? Bokros Lajos ma is a „reformok kritikus tömegét” valósítaná meg a magyar gazdaságban.

A kiszivárgott Tisza-csomag több fejezete abból a szempontból is érdekes, hogy a részletesen ismertetett reformok megdöbbenésig hasonlítanak a Bokros-csomag megszorító intézkedéseihez. Bokros Lajos a nyugdíjrendszer és az egészségügy reformját sürgette a 90-es években. Az előbbit, – a kötelező magánnyugdíjpénztári rendszert – 1998-tól be is vezette Magyarország, ám a második Orbán-kormány eltörölte, mivel több mint tíz év után is több száz milliárd forintos hiányt okozott, hogy a munkavállalók a pénztáraknak fizetnek járulékot, ugyanakkor a nyugdíjakat továbbra is az államnak kellett kifizetnie.

A magánegészségügyi rendszer – amerikai mintára – sosem valósult meg, mivel a Gyurcsány-kormány javaslatára az emberek határozottan nemet mondtak.

Bokros Lajos baloldali közgazdász, a CEU professzora, korábbi pénzügyminiszter, a róla elnevezett, a rendszerváltást követő eddigi legdurvább megszorítócsomag kidolgozója ugyan nem szerepel állandóan több más baloldali közgazdászhoz hasonlóan a Tisza-szigetek rendezvényein, ám más fórumokon rendszeresen hangoztatja a kormányváltás szükségességét.
Előadásaiban folyamatosan bemutatja azokat a „reformokat”, amelyek végrehajtása szerinte elkerülhetetlen Magyarország pénzügyi stabilitásához és a gazdaságpolitika fenntarthatóságához. A közgazdász azt sem titkolja, hogy az 1995-ben bemutatott és a rendszerváltás óta példátlan megszorításokat tartalmazó Bokros-csomag létjogosultsága még ma is megvan.
Bokros Lajos nyugdíjrendszer és az egészségügy reformjával kapcsolatos javaslata ugyanakkor szinte szóról szóra megegyezik a Tisza Párt kiszivárgott programjában foglalt reformtervekkel.
Ennek lényege a magánnyugdíjpénztári rendszer újbóli bevezetése és az egészségügy privatizációja. Korábban a Bokros-csomag részeként vezették be, 1998-tól a 2010-es évek elejéig a kétpilléres nyugdíjrendszerrel kísérletezett Magyarország.
Ezt is ajánljuk a témában

A Tisza Párt a már 2010-re megbukott magánnyugdíjpénztári rendszert erőltetné újra a magyar emberekre.

Ezt is ajánljuk a témában

Magyar Péterék terve felszámolná a társadalombiztosítást: sürgősségi ellátás járna mindenkinek, a gyógyulás viszont csak annak, aki meg tudja fizetni.

Bokros Lajos már 2009-ben, az Élet és Irodalomban megjelent, „Reformok kritikus tömege” című többrészes cikksorozatában is leírja, hogy
az állam szerepét és az újraelosztás mértékét (az állam által beszedett és visszaosztott pénz) is jelentősen csökkenteni kell a befektető- és piacbarát környezet kialakítása érdekében.
A Tisza-csomagban szereplő nyugdíj- és egészségügyi reformot tehát Bokros Lajos a már a 90-es években is szerette volna megvalósítani, de szerinte ennek mindeddig gátja volt a politikai népszerűtlenségtől való félelem. A szakember szerint a magyar társadalom is hátráltatja a baloldali közgazdászok javaslatainak megvalósítását. Szerinte
a magyarok gondolkodása ezen a téren elmaradott, mivel nem értik, hogy a megszorítások nélkül nincs fenntartható gazdaságpolitika. Még annak ellenére is így látják, hogy 2010 óta nem volt szükség megszorításokra,
ellentétben a megelőző időszak baloldali intézkedéseivel, amelyek végső soron a csőd szélére sodorták Magyarországot és a családokat egyaránt.
A baloldali közgazdász nem csak a 90-es években, majd a 2010-es kormányváltás előtt vázolta fel az általa csak „reformok kritikus tömegeként” emlegetett társadalmi és gazdaságpolitikai átalakításra tett javaslatait, de
Bokros Lajos néhány hónapja is arról beszélt egy interjúban, hogy „a reformok kritikus tömegére” van szükség.
A Tisza-csomag egyébként az eddigi legdurvább megszorítócsomag, amelynek egyes elemei nem ismeretlenek a szakma számára, mivel szinte teljes mértékben illeszkednek az intézkedések a magukat reformközgazdászoknak nevező baloldali szakértők életműveihez. Az érintettek a 80-as évek óta ugyanazokat a piacpárti gazdaságpolitikai lépéseket sürgetik, tanácsadóként tevékenykedtek a baloldali kormányok idején, beleértve a Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon vezette kormányokat is.
Nézeteik szerint az államnak nem szabad érdemben részt vennie az újraelosztásban, ahol csak lehet, a piac és a befektetők vezette mechanizmusoknak kell érvényesülniük, miközben az államnak csak a legalapvetőbb társadalmi szolgáltatásokat szabad finanszíroznia. Szerintük – összhangban a befektetők elvárásaival – minden olyan intézkedés káros, amelynek nincs dedikált fedezete. Ilyen például
amelyeket Bokros Lajos szörnyűnek tart és „fiskális alkoholizmusnak” nevez, de korábban a szintén ebbe a körbe tartozó Petschnig Mária Zita – Kéri László baloldali politológus felesége – is többször hangoztatta: az emberek csak 12 havi nyugdíjjárulékot fizetnek, ezért nem jár plusz juttatás az időseknek.
Az már korábban világossá vált Tarr Zoltán, a Tisza Párt alelnökének szavai alapján, hogy az ellenzék nem akarja elárulni a választóknak, milyen gazdaságpolitikai irányváltást hajtanának végre, mert „akkor elbuknak, előbb választást kell nyerni”. Az azóta az Indexen kiszivárgott, több mint 600 oldalas tervezet részletei – amelyet a Mandiner több részes sorozatban mutatta be a részletesen – egyértelművé teszik, miért nem akar róla beszélni a választásokig Tarr Zoltán és miért nem vállalják fel nyíltan a készítői: az emberek jövedelmét jelentősen visszavágó megszorítócsomag olyan radikális baloldali gazdaságpolitikai fordulatot hozna, amely aligha lenne vonzó a magyar emberek számára.
Nyitókép: MTI/Faludi Imre