Tisza-csomag: a brutális adóemelés mellé durva járulékemelést is tartogat Magyar Péter pártja

Azonnal nekilátna a nyugdíjrendszer teljes átalakításának Magyar Péter és a Tisza Párt, ha kormányt alakíthatnának 2026-ban – derül ki az Index által nyilvánosságra hozott, a Tisza Pártnak tulajdonított megszorítócsomagból. A több mint 600 oldalas tervezetet a Mandiner több részes sorozatban mutatja be részletesen.

Ebben a cikkünkben azt elemezzük, hogy Magyar Péter pártja milyen nyugdíjreformra készülne az első intézkedések egyikeként, már jövő szeptembertől. 

Készítői nem is tagadják: a nyugdíjrendszer fenntarthatósága eleinte 

• óriási költségvetési hiánnyal 
• és a háztartások nettó jövedelmének érdemi visszaesésével járna.

Magyar Péter előrántotta a fiókból a Bokros-csomagot

A nyugdíjreform mielőbbi végrehajtása évtizedek óta a mindenkori ellenzék egyik legfontosabb célja. A baloldali közgazdászok szerint elkerülhetetlen a jelenlegi felosztó-kirovó nyugdíjrendszer átalakítása, mert a demográfiai folyamatok – idősödő társadalom, több ellátott, kevesebb aktív – miatt már rövid távon fenntarthatatlanná válik a rendszer, amelynek lényege, hogy az aktív lakosság által befizetett járulékból fedezi az állam a járandóságokat.

A Tisza Párt kiszivárgott programtervezetéből kiderül, hogy az egyszer már kipróbált és megbukott kötelező magánnyugdíjpénztári pillér újbóli bevezetésével alakítanák át a nyugdíjrendszert. Az egyéni számlás tőkefedezeti rendszer lényege, hogy a nyugdíjcélú befizetések a magánnyugdíjpénztárban, egyéni számlákon gyűlnek. A pénztárak a megtakarításokat befektetik, ezzel jó esetben a hozammal növelve a számlákon lévő összeget. Ha az érintett eléri a nyugdíj korhatárt, akkor pedig dönthet arról, hogy a megtakarítást járadékként kéri élete végéig, vagy egy-egy nagyobb összegben. 

Ez a rendszer szinte teljesen azonos a Bokros Lajos korábbi pénzügyminiszter nevéhez köthető, 1998-ban bevezetett és a 2010-es évek elején megszüntetett nyugdíjrendszerrel, ám a jelenlegi tervezet még kevesebb szerepet szánna az államnak és nagyobb járulékfizetési kötelezettséget írna elő a biztosítottaknak. Elméletileg hosszútávon ez a modell fenntartható, ám az átmeneti időszakban óriási költségvetési pénzkiesést okoz, miközben a kockázat szerteágazó. Ráadásául Magyarországon a kötelező magánnyugdíjpénztári rendszerrel összefüggő tapasztalatok rosszak: 

Közép-Európa már próbálkozott, de feladta

Gyakran hangoztatja az ellenzék azt a tévhitet, hogy a második Orbán-kormány „ellopta a magánnyugdíjpénztári vagyont”. A valóság ezzel szemben, hogy a 2010-es évek elejére a hiány óriásira duzzadt, nagyrészt azért, mert a megelőző évtizedben a nyugdíjkasszából jelentős összeg hiányzott. A kiesést az okozta, hogy a befizetett járulékok egy jelentős része a magánnyugdíjpénztári számlákra került, miközben a nyugdíjakat továbbra is az állam fizette, vagyis a nyugdíjkiadások nem csökkentek, miközben az átirányított járulékbevételek már a bevezetést követő első évben több száz milliárd forintos hiányt okoztak a büdzsében. 

Az a szintén gyakran hangoztatott felvetés ugyanakkor helytálló, hogy a pénztári tagoknak ugyan megvolt rá a lehetőségük, hogy a piaci rendszerben maradjanak, ám komoly visszatartó hatással bírt, hogy ebben az esetben az állami ellátásra nem lettek volna teljes mértékben jogosultak a magánpénztárakban maradók. Ezzel gyakorlatilag 2011-re megszűnt idehaza a kétpilléres rendszer, ugyanakkor 

Nem csak Magyarországon bukott meg a kétpilléres rendszer, de Szlovákiában és Lengyelországban is megszűnt. Az okok hasonlóak voltak a régiós országokban: 

• a rendszer működése bonyolult és átláthatatlan volt, 
• nem volt megfelelő a szabályozás, 
• alacsony volt a lakosság pénzügyi tudatossága, 
• a pénztárak működése drága volt, 
• ráadásul a befektetett vagyon túlnyomó részét állampapírba fektették, ezzel gyakorlatilag a lényegét vesztette a konstrukció. 

Mindezek mellett – részben a 2008-as válság hatására – a tagok azzal szembesültek, hogy az évek alatt összegyűjtött pénzüknek nem lett egy fillér hozama sem.

Brutális járulékemeléssel vágna bele a reformokba a Tisza

A kiszivárgott tervezet szerint tehát Magyar Péter és pártja újraélesztené a kötelező második pillért, de sokkal óvatosabban hajtaná végre a reformot, mint ahogy azt tette a baloldali kormány 1998-ra. Első körben a pályakezdőknek lenne kötelező a belépés, legalább 10 százalékos kötelező befizetéssel, amelyet opcionálisan növelhetnek. Azok pedig, akiknek legfeljebb 15 évük van hátra a nyugdíjig, kötelezően az állami rendszerben kellene maradniuk.

Ez azt jelenti, hogy a piaci alapú, tőkefedezeti nyugdíj csak fokozatosan váltaná fel államit, emiatt hosszú éveken keresztül kellene finanszíroznia az aktív lakosságnak mindkét rendszert. A Tisza Párt tervezete világossá is teszi, hogy 

Megmaradna a jelenlegi, 18,5 százalékos tb-járulék – amelyből 10 százalék most a nyugdíjbefizetés – és ezen felül kellene a magánnyugdíjpénztárba is 10 százalékot befizetni, amelyet nem a munkáltató vonna le, hanem a munkavállaló fizetne be közvetlenül. 

Ez pedig a tervezetben szereplő előrejelzés szerint GDP-arányosan 3-5 százalékkal is visszavetné a lakossági fogyasztást, vagyis a családok elkölthető jövedelme tartósan és drasztikusan visszaesne.

A vállalkozások sem úsznák meg a nyugdíjreform keretében is bevezetendő megszorításokat. A vállalkozói jövedelmek és az elkülönülten adózó jövedelmek után 2,5 százalék szolidaritási járulékot kellene befizetniük. Ez a befizetés, valamint a pénztárak nyeresége után fizetendő 20 százalékos járulék, illetve az özvegyi nyugdíjak 20 százalékos megadóztatása nyújtana fedezetet az állami, teljes mértékben szociális alapú nyugdíjkasszának.

Szolidaritás Magyar Pétertől: a halál megadóztatása

A tervezet szerint átalakulna az özvegyi nyugdíj rendszere. Az indoklás szerint a jelenlegi rendszer elavult, mivel csak a házastárs/élettárs és a gyermekek részére adható az elhunyt után járadék. Ezt bővítené ki a Tisza, hogy a „mozaikcsaládok és más modern családmodellek” is igénybe tudják venni. 

Az özvegyi ellátás után 20 százalékos szja-t kellene fizetni. Szerepe azért értékelődik fel, mert a magánnyugdíjpénztári megtakarítás is örökölhető és kedvezményezett is megjelölhető, szemben az állami rendszerrel, ahol erre nincs lehetőség, ám az állam jelenleg nem adóztatja meg a halált, az özvegyi ellátás adómentes, hasonlóan az összes nyugdíjhoz.

Nyitókép: Pixabay