Nyugdíjreformra és brutális járulékemelésre készül a Tisza Párt a kiszivárgott tervek szerint. A javaslat alapján ismét a 2010-es évek elején megszüntetett, a gyakorlatban csődöt mondott kötelező magánnyugdíjpénztári rendszert vezetné be Magyar Péter és a Tisza Párt. Az újabb kísérletet pedig újabb óriási megszorítás kísérné.
Azonnal nekilátna a nyugdíjrendszer teljes átalakításának Magyar Péter és a Tisza Párt, ha kormányt alakíthatnának 2026-ban – derül ki az Index által nyilvánosságra hozott, a Tisza Pártnak tulajdonított megszorítócsomagból. A több mint 600 oldalas tervezetet a Mandiner több részes sorozatban mutatja be részletesen.
Ebben a cikkünkben azt elemezzük, hogy Magyar Péter pártja milyen nyugdíjreformra készülne az első intézkedések egyikeként, már jövő szeptembertől.
Az ellenzék a korábban már kiszivárgott brutális adóemelések mellé szintén drasztikus, 10 százalékos járulékemelést is végrehajtana.
Készítői nem is tagadják: a nyugdíjrendszer fenntarthatósága eleinte
A nyugdíjreform mielőbbi végrehajtása évtizedek óta a mindenkori ellenzék egyik legfontosabb célja. A baloldali közgazdászok szerint elkerülhetetlen a jelenlegi felosztó-kirovó nyugdíjrendszer átalakítása, mert a demográfiai folyamatok – idősödő társadalom, több ellátott, kevesebb aktív – miatt már rövid távon fenntarthatatlanná válik a rendszer, amelynek lényege, hogy az aktív lakosság által befizetett járulékból fedezi az állam a járandóságokat.
Nem csak Magyarországon, de szinte az összes fejlett országban folyamatosan napirenden szereplő kérdés a nyugdíjrendszer átalakítása. A volt szocialista országokban – a rendszerváltást követő reformkísérletek elbukásával – továbbra is a döntően egypilléres, állam által fenntartott, társadalombiztosítási alapon szervezett felosztó-kiróvó rendszer a meghatározó. A rendszer stabilitást jelent, ugyanakkor a demográfiai folyamatok miatt a bevételek folyamatosan csökkennek, miközben a kiadások, azaz az ellátások összege egyre gyorsabban emelkedik. Magyarországon sem fedezik a befizetések a kiadásokat, ugyanakkor a költségvetés a különbözetet az egyéb bevételekből akadálytalanul képes pótolni. Ez azt jelenti, a jelenlegi rendszer továbbra is működőképes, bár tény, hogy egyre kevésbé tudja önmagát fenntartani. Az állam által járulék formájában beszedett és újraelosztott járadékrendszer napjainkban is képes önfenntartó módon működni, de középtávon már a nyugdíj korhatár vagy az elvonás emelésével.
Felmerül ugyanakkor a kérdés, ha az állam képes zökkenőmentesen kiegészíteni a nyugdíjkasszából hiányzó forrásokat, azaz a rendszer még ha nem is önfenntartó, de fenntartható marad, akkor valóban szükség van egy átfogó nyugdíjreformra, amelynek a kimenetele bizonytalan, ráadásul a társadalmi elutasítottsága is jelentős?
A Tisza Párt kiszivárgott programtervezetéből kiderül, hogy az egyszer már kipróbált és megbukott kötelező magánnyugdíjpénztári pillér újbóli bevezetésével alakítanák át a nyugdíjrendszert. Az egyéni számlás tőkefedezeti rendszer lényege, hogy a nyugdíjcélú befizetések a magánnyugdíjpénztárban, egyéni számlákon gyűlnek. A pénztárak a megtakarításokat befektetik, ezzel jó esetben a hozammal növelve a számlákon lévő összeget. Ha az érintett eléri a nyugdíj korhatárt, akkor pedig dönthet arról, hogy a megtakarítást járadékként kéri élete végéig, vagy egy-egy nagyobb összegben.
Az állami nyugdíj szerepe a Tisza Párt tervei szerint csak a minimum-nyugdíjakra korlátozódna, ezzel garantálva, hogy senki se maradjon ellátás nélkül idős korára, ugyanakkor gyakorlatilag kivonva az államot az idősek ellátásából.
Ez a rendszer szinte teljesen azonos a Bokros Lajos korábbi pénzügyminiszter nevéhez köthető, 1998-ban bevezetett és a 2010-es évek elején megszüntetett nyugdíjrendszerrel, ám a jelenlegi tervezet még kevesebb szerepet szánna az államnak és nagyobb járulékfizetési kötelezettséget írna elő a biztosítottaknak. Elméletileg hosszútávon ez a modell fenntartható, ám az átmeneti időszakban óriási költségvetési pénzkiesést okoz, miközben a kockázat szerteágazó. Ráadásául Magyarországon a kötelező magánnyugdíjpénztári rendszerrel összefüggő tapasztalatok rosszak:
több mint egy évtizedes működését a folyamatos költségvetési hiány, az átláthatatlanság, a magas költségek és a társadalom kedvezőtlen megítélése jellemezte, vagyis a modell egyszer már megbukott.
Gyakran hangoztatja az ellenzék azt a tévhitet, hogy a második Orbán-kormány „ellopta a magánnyugdíjpénztári vagyont”. A valóság ezzel szemben, hogy a 2010-es évek elejére a hiány óriásira duzzadt, nagyrészt azért, mert a megelőző évtizedben a nyugdíjkasszából jelentős összeg hiányzott. A kiesést az okozta, hogy a befizetett járulékok egy jelentős része a magánnyugdíjpénztári számlákra került, miközben a nyugdíjakat továbbra is az állam fizette, vagyis a nyugdíjkiadások nem csökkentek, miközben az átirányított járulékbevételek már a bevezetést követő első évben több száz milliárd forintos hiányt okoztak a büdzsében.
A 2010-es kivezetésre már több ezer milliárd forint hiányzott a költségvetésből, ekkor döntött úgy a Fidesz-KDNP kormány, hogy a magánnyugdíjpénztári megtakarításokat visszavezeti az állami nyugdíjalapba.
Az a szintén gyakran hangoztatott felvetés ugyanakkor helytálló, hogy a pénztári tagoknak ugyan megvolt rá a lehetőségük, hogy a piaci rendszerben maradjanak, ám komoly visszatartó hatással bírt, hogy ebben az esetben az állami ellátásra nem lettek volna teljes mértékben jogosultak a magánpénztárakban maradók. Ezzel gyakorlatilag 2011-re megszűnt idehaza a kétpilléres rendszer, ugyanakkor
aki szeretne, jelenleg is gyűjthet magánnyugdíjpénztári megtakarítást, erre önkéntes alapon, jelentős adókedvezmény igénybevétele mellett most is lehetősége van.
Nem csak Magyarországon bukott meg a kétpilléres rendszer, de Szlovákiában és Lengyelországban is megszűnt. Az okok hasonlóak voltak a régiós országokban:
Mindezek mellett – részben a 2008-as válság hatására – a tagok azzal szembesültek, hogy az évek alatt összegyűjtött pénzüknek nem lett egy fillér hozama sem.
A kiszivárgott tervezet szerint tehát Magyar Péter és pártja újraélesztené a kötelező második pillért, de sokkal óvatosabban hajtaná végre a reformot, mint ahogy azt tette a baloldali kormány 1998-ra. Első körben a pályakezdőknek lenne kötelező a belépés, legalább 10 százalékos kötelező befizetéssel, amelyet opcionálisan növelhetnek. Azok pedig, akiknek legfeljebb 15 évük van hátra a nyugdíjig, kötelezően az állami rendszerben kellene maradniuk.
Ez azt jelenti, hogy a piaci alapú, tőkefedezeti nyugdíj csak fokozatosan váltaná fel államit, emiatt hosszú éveken keresztül kellene finanszíroznia az aktív lakosságnak mindkét rendszert. A Tisza Párt tervezete világossá is teszi, hogy
a nyugdíjreform átmenetileg jelentős nettó jövedelemcsökkenést okozna a háztartásoknak, amely már a fogyasztást is visszavetné, ezáltal tovább csökkenne a költségvetés bevétele, miközben a kötelező nyugdíjpénztári befizetések miatt a hiány drasztikusan megugorna.
Megmaradna a jelenlegi, 18,5 százalékos tb-járulék – amelyből 10 százalék most a nyugdíjbefizetés – és ezen felül kellene a magánnyugdíjpénztárba is 10 százalékot befizetni, amelyet nem a munkáltató vonna le, hanem a munkavállaló fizetne be közvetlenül.
A Tisza Párt tehát egy burkolt járulékemelést is végrehajtana, a jelenlegi 18,5 százalékos elvonást 28,5 százalékra emelve úgy, hogy a levonás két részletben valósulna meg.
Ez pedig a tervezetben szereplő előrejelzés szerint GDP-arányosan 3-5 százalékkal is visszavetné a lakossági fogyasztást, vagyis a családok elkölthető jövedelme tartósan és drasztikusan visszaesne.
Így változna a nettó kereset, ha a bruttó fizetés 600 000 forint:
Jelenleg az elvonás 33,5 százalék (15 százalék szja és 18,5 százalék tb-járulék), azaz a nettó összeg 399 000 forint.
A Tisza adó- és járulékemelése után az elvonás 45,6 százalék lenne (417 000 forintig 15 százalék szja, 417 000-600 000 forintig 22 százalék szja és 28,5 százalék tb-járulék), a nettó összeg pedig 326 190 forint.
A Tisza Párt megszorítócsomagjaival 73 ezer forinttal csökkenne egy bruttó 600 000 forintot kereső munkavállaló nettó fizetése havonta, azaz évente közel 900 ezer forintjába kerülne a progresszív adórendszer és a kötelező magánnyugdíjpénztári tagság bevezetése.
A vállalkozások sem úsznák meg a nyugdíjreform keretében is bevezetendő megszorításokat. A vállalkozói jövedelmek és az elkülönülten adózó jövedelmek után 2,5 százalék szolidaritási járulékot kellene befizetniük. Ez a befizetés, valamint a pénztárak nyeresége után fizetendő 20 százalékos járulék, illetve az özvegyi nyugdíjak 20 százalékos megadóztatása nyújtana fedezetet az állami, teljes mértékben szociális alapú nyugdíjkasszának.
A tervezet szerint átalakulna az özvegyi nyugdíj rendszere. Az indoklás szerint a jelenlegi rendszer elavult, mivel csak a házastárs/élettárs és a gyermekek részére adható az elhunyt után járadék. Ezt bővítené ki a Tisza, hogy a „mozaikcsaládok és más modern családmodellek” is igénybe tudják venni.
Az özvegyi ellátás után 20 százalékos szja-t kellene fizetni. Szerepe azért értékelődik fel, mert a magánnyugdíjpénztári megtakarítás is örökölhető és kedvezményezett is megjelölhető, szemben az állami rendszerrel, ahol erre nincs lehetőség, ám az állam jelenleg nem adóztatja meg a halált, az özvegyi ellátás adómentes, hasonlóan az összes nyugdíjhoz.
Az Index november 25-én hozta nyilvánosságra a Tisza Párt több száz oldalas, „Magyarország 2027–2035” című gazdasági konvergenciaprogramját, amely radikális átalakítást javasol a magyar adó- és járulékrendszerben. A dokumentum évente mintegy 1300 milliárd forint többletbevételt, pontosabban megszorítást céloz meg jelentős adóemelésekkel, új adónemekkel és a jelenlegi kedvezmények visszavágásával. Bár Magyar Péter először azt állította, hogy a tervezet nem létezik, majd azt, hogy mesterséges intelligencia készítette, több közgazdász – köztük Felcsuti Péter, Lengyel László és Dálnoki Áron – korábbi nyilatkozatai és aláírásszerű jelölései arra utalnak, hogy valódi, részletes szakmai anyagról van szó.
Felcsuti és Lengyel korábbi interjúi is megerősítik, hogy komoly adóreform-tervek készültek a párt környezetében, Dálnoki pedig többször beszélt arról, hogy részt vesz a kormányprogram gazdasági fejezeteinek kidolgozásában. A botrányt tovább erősítette Tarr Zoltán etyeki beszéde, amelyben elismerte, hogy a Tisza választás után „radikális” intézkedéseket vezetne be, de ezekről előre nem beszélhetnek. Hasonlóan utalt a titkolt tervezetekre Ruszin-Szendi Romulusz is, aki szerint azért nem hozzák nyilvánosságra a programot, mert politikailag vállalhatatlan lenne.
Nyitókép: Pixabay
Újra létrehozzák a tiszta profilú Pénzügyminisztériumot, a gazdaságfejlesztés a Gazdasági és Energetikai Minisztérium feladata lesz; az új struktúra világosabb felelősségi viszonyokat teremt a kormányzaton belül - mondta Kármán András pénzügyminiszterjelölt a kinevezés előtti meghallgatásán.
Ha egy törvényt direkt Orbán Viktorra szabnak, akkor nevezzék annak, ami valójában: lex Orbán.
A pénteki katasztrófa halálos áldozattal is járt, egy ember életét vesztette. Hernádi Zsolt, a MOL elnök-vezérigazgatója kiemelte, hogy semmilyen jel nem utal külső beavatkozásra.
Ducsay Zsuzsanna neve a kinevezése ellenére még mindig ott szerepel a portál adatkezelési tájékoztatójában, mint adatvédelmi tisztviselő.
A Fidesz elnöke azt ígérte, hogy rövidesen jelentkeznek a részletekkel.
Magyarországon a liberális diktatúra nem azt jelenti, mint nyugaton, hanem minden nemzeti és közösségi szuverén elképzelés eltiprását: éljen az egyén, pusztuljon a nemzeti közösség!
Kapitány István gazdasági és energetikai miniszter, valamint Hernádi Zsolt, a Mol elnök-vezérigazgatója hamarosan a helyszínre érkeznek.
A péntek délelőtti órákban közel 3 százalékot estek a papírok értékei.
Kapcsolódó cikkek a A Tisza Párt megszorító csomagja aktában.
Milyen veszélyeket tartogat a Tisza Párt megszorítás-gyűjteménye a magyar családokra? Miként és milyen irányba alakulnak át egy új kormány esetén a családpolitika? Erről beszélgettünk Fűrész Tündével, a KINCS elnökével.
2026-ban is összeülnek a budapesti döntéshozók, hogy megvitassák a főváros ügyeit. Politikai szócsatározások is várhatóak a Fővárosi Közgyűlés januári ülésén.
A tervezet magánbiztosítók kezébe adná a teljes egészségügyi rendszer működtetését. Nyugdíj? Táppénz? Álláskeresési jutalék? Gyermekellátás? Felejtse el! Csak az alapvető egészségügyi ellátásért majdnem ugyanannyit kellene fizetni mint most a teljes társadalombiztosításért.
