A fiatalok nem érzik jól magukat a bőrükben, és ebben óriási szerepük van az okostelefonoknak – Pöltl Ákos a Mandinernek

Egy nagy mintás kutatás szerint a fiatalok körében jelentősen visszaesett a lelkiismeretesség és a külvilág felé fordulás – éppen az a két tulajdonság, amely szorosan összefügg az elégedettséggel, a mentális egészséggel és a szakmai sikerrel. Drámaian nőtt viszont a szorongásra és az érzelmi instabilitásra való hajlam. Mi lehet ennek a hátterében?

Ma már rengeteg kutatás ok-okozati összefüggést mutat a digitális technológia túl korai vagy nem megfelelő használata és a fiatalok mentális problémái között. Ebben már tudományos konszenzus van, ahogy abban is, hogy eltérően hat a lányokra és a fiúkra. A lányoknál főleg depressziót, szorongást, öngyilkossági gondolatokat, önvagdosást tapasztalunk. Brutális, de ma két és félszer több kamasz lány küzd depresszióval, mint 2012-ben, amikor kezdtek elterjedni az okostelefonok. A lányokra leginkább a közösségi média hat negatívan: folyamatosan hasonlítgatják magukat a filterekkel feltuningolt, sokszor vásárolt millió lájkos Instagram-profilokkal. Az összevetés következménye a folyamatos elégedetlenség önmagukkal, ami szorongást és depressziót szül. A fiúkat pedig a videójáték szippantja be a valóságból egy olyan virtuális világba, ahol könnyebb érvényesülni. Ezek a játékok ráadásul az erőszak iránti érzéketlenségre is kondicionálják őket. Nemhiába sokkal erőszakosabb nézeteltérésekről, verekedésekről számolnak be a pedagógusok, mint akár tíz évvel ezelőtt. 

Mit mutatnak a kutatások, hány órát használják a középiskolások az okos­eszközöket?

Jelen kutatások szerint egy 15 éves kamasz napi nyolc-kilenc órát tölt a digitális térben, és ez csak a szórakoztató jellegű képernyőhasználat. A technológiai cégek természetesen a profitra építenek: az keresi a legtöbb pénzt, aki a legtöbb fiatalt be tudja húzni, és a leghosszabb ideig ott tudja tartani a platformon. Ezt hívjuk figyelemgazdaságnak, s a cégek olyan eszközöktől sem riadnak vissza, mint az addikciót okozó manipulációs technikák, amelyek kihasználják a fejletlen agy gyengeségeit. A digitális világban eltöltött rengeteg idő kedvezőtlenül hat az idegrendszeri fejlődésre. Egyszerűen nem marad idejük a fiataloknak olyan tevékenységekre, amelyek szükségesek volnának az idegrendszeri fejlődésükhöz. Ilyen a sport, a családdal töltött idő, a kreatív tevékenységek, a személyes találkozások, az alvás, a szabad játék, és még sorolhatnánk. A másik probléma a dopamin: elengedhetetlen szerepet játszik az agy jutalmazási rendszerében, motiválja a fiatalokat, de a függőségek kialakulásában és fenntartásában is fontos szerepe van. 

Köztudomású, hogy a közösségimédia-használat sokkal magasabbra emeli a dopamint, nagyobb örömöt jelent, mint például a barátokkal való beszélgetés. A képernyő keltette dopamindózist szeretnék fenntartani a fiatalok, ez viszont szinte lehetetlenné teszi, hogy önmaguktól kicsekkoljanak a virtuális világból.

Említette a túl korai használatot. Egy ideális világban ön szerint mikor lehetne a gyerekek kezébe adni a digitális technikát?

A jelenlegi társadalmi norma sajnos a technológiai cégek profitját és nem a gyerekek mentális egészségének fejlődését veszi alapul. A piaci narratíva az irányadó, ami úgy szól: a mai gyerekek már digitális bennszülöttek, használják csak minél előbb ezeket az eszközöket, fejlesszük minél hamarabb a digitális kompetenciájukat. Csakhogy a valóság az, hogy nem lehet digitális kompetenciát fejleszteni egy olyan közegben, amely az addikcióra épít. Akkor szabad csak a gyerekek kezébe digitális eszközt adni, amikor az agy elérte az önszabályozáshoz, önuralomhoz szükséges megfelelő fejlettséget. 15-16 éves korban kezd stabilizálódni az elülső lebeny, ahol a magasabb szintű gondolkodás található, ekkor kezd kialakulni az önkontroll is, amely elengedhetetlen a képernyőhasználat szempontjából. 

 és utána is csak megfelelő felkészültség és kontroll mellett.

Közelről ismerem a mai kamaszokat: a gyakorlatban ez egész egyszerűen lehetetlen küldetés. Vannak szülők, akik igyekeznek kitartani a telefontiltás mellett, de azt látom, hogy rendszerint elbuknak. Sokszor már azért is kiközösítés jár, ha a gyerek telefonján ott a képernyőhasználatot korlátozó szülői szoftver.

Nem könnyű; ha könnyű lenne, most nem beszélgetnénk róla. Ennek a problémának nincsen individualista megoldása, vagyis hiába szabályozom egyedüli szülőként, ha mindenki más gyerekének szabad. 

Helyette beszélgetnek a diákok, és a visszajelzések szerint jobban is érzik magukat, mint a tiltást megelőzően. Az iskolai szabályozást kell kiterjeszteni a tanítást követő sportfoglalkozásokra és a családokra. A gyerekek mentális egészségének érdekében normává kell tenni a korlátozott telefonhasználatot. Ez a folyamat zajlik most, a kérdés, milyen gyorsan tudunk eredményt elérni, hány generációnak kell még rámennie erre. Az egyik oldalon a gyerekek egészsége, a másik oldalon a technológiai cégek profitja áll. Ma már több olyan iskola is működik, ahol megállapodást kötnek a szülőkkel, hogy otthon is szabályozzák a gyerekek okostelefon-használatát. Többszörös túljelentkezés van ezekre a helyekre, a szülők azt tapasztalják, sokkal könnyebb a dolguk, egészségesen fejlődik a gyermek idegrendszere.

Nem érdekli őket – ezt a választ kaptam egy 15 évestől, akinek feltettem a kérdést, mit szólnak a tanárok, hogy a leckét sokan a ChatGPT-vel íratják meg. Biztosan van benne kamaszos túlzás, és tisztelet a kivételnek akár a pedagógus, akár a gyerek oldaláról, de azért ijesztő a tendencia.

Meglehet a haszna a mesterséges intelligenciának mint produktivitást javító eszköznek, amelyre rábízhatom részfeladatok elvégzését, amennyiben megfelelő tapasztalatokkal rendelkezem az adott szakterületen. Többek között színes-szagos szövegeket, grafikonokat rak össze pillanatok alatt, olykor órákat spórolva a felhasználónak. A megfelelő tapasztalat, szakértelem ahhoz kell, hogy ki tudjuk szúrni, ha hibázik ez a technológia, és rossz válaszokat kapunk. De mi a helyzet a gyerekekkel? Felteszik a kérdést a ChatGPT-nek, kikopizzák a választ egy dokumentumba, beküldik, kész is a házi, lehet tiktokozni. A gyerek agya különösen úgy működik, hogy minél kisebb erőfeszítéssel minél nagyobb eredményt szeretne elérni, ezért a program az ő esetükben nem építő segítség. A kritikai gondolkodás nem fog tudni anélkül kialakulni, hogy információkat vigyünk be az agyunkba, vagyis megtanuljuk őket. A ChatGPT által összegyűjtött információ nem egyenlő a megtanult, hosszú távú memóriába raktározott tudással. Ha nincs semmi a fejünkben, akkor nincs kreativitás, problémamegoldó gondolkodás és innováció sem.

És még csak nem is ez a legnagyobb probléma a mesterséges intelligenciával, hanem a virtuális barátok. Mit gondol erről?

Egy 13–17 éves diákok körében végzett friss kutatás szerint az amerikai iskolákban a gyerekek 72 százaléka kipróbálta már, 52 százaléka rendszeresen használja, 31 százaléka szívesen beszél a mesterséges intelligencia által kreált baráttal. Ez Amerika, de a tendencia jön Magyarországra is. Itthon a diákok 15-20 százaléka teszi fel a kezét arra a kérdésre, kipróbálta-e már valaha. A tinédzserek limbikus rendszere pörög ezerrel, éppen kialakulóban van a komplex érzelmi struktúrájuk. Ilyenkor az a jó, ha a valóságban tapasztalják meg, milyen, ha valaki visszautasítja, megbántja őket, majd újra közel kerül hozzájuk. A kamaszkorban sajátítjuk el a társas kapcsolatok kialakítását, fenntartását, a másikhoz való kapcsolódást. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy felnőttkorunkban jól tudjunk e téren funkcionálni. Kifejezetten veszélyes erre az életszakaszra ráengedni egy virtuális barátot, hiszen az nem mond ellent, csak tükrözi a fiatal érzelmeit, közelséget szimulál. A tinédzserek azt tapasztalják meg, hogy sokkal könnyebb a virtuális baráttal, hiszen ott minden úgy történik, ahogy ők akarják. Márpedig ez a narcisztikus személyiségjegyet erősíti a gyerekekben, a virtuális térben egyébként is azzal tudnak boldogulni, a figyelem, a külső visszaigazolás a legfontosabb sikertényező. Felnőttként nem fognak tudni jól működni a társas kapcsolatokban, nem lesznek képesek beilleszkedni a munkaerőpiacra, az érzelmi intelligenciájuk – amely az életben való boldogulás legfontosabb eszköze – pedig padlóra kerül. Ezt már most látjuk a Z generáción.

Több öngyilkosságot is összefüggésbe hoztak már csetbotokkal.

Óriási balhé van Amerikában. A csetbotok arra vannak programozva, hogy bevonják az embert, és fenntartsák az érdeklődést. Bármilyen ügyben fordul hozzájuk az ember, a válasz után azonnal megkérdezik, hogy miben tudnak még segíteni. Ebből a figyelemfenntartásból lesz a profit. Legutóbb egy 16 éves amerikai fiút az öngyilkosságba kergetett a ChatGPT. Eleinte a tanulmányaihoz használta a szoftvert, majd virtuális barátként: beszélgetett vele, aztán megosztotta a szorongását, félelmét. A program egyetértett, mindenben helyeselt, még az öngyilkossági gondolataitól sem térítette el. Sőt, arra biztatta a fiatalt, hogy ne szóljon róla a szüleinek. A csetbot tanácsokat adott a kötél tutibiztos megkötéséhez is. A tinédzser végül felakasztotta magát. És még egy gondolat ehhez: ha beadsz a ChatGPT-nek egy húszoldalas szöveget, és azt kéred, fordítsa le, akkor azt válaszolja, hogy szerzői jogi akadályok miatt nem teheti meg, csak összefoglalót készíthet belőle. Ha tehát van benne a szerzői jogokat védő biztonsági korlát, akkor életet védő miért nincs? A másik, hogy a gyerek névvel és a legfőbb adataival regisztrálva a legbensőbb érzelmeit osztja meg a virtuális baráttal. Minden, amit kérdez, elraktározódik egy szerveren, valahol a regisztrált adataihoz kötve, vagyis mindent tudni fognak róla. Azt is például, hogy milyen marketingeszközökkel kell vásárlásra bírni.

A felvázoltaknál sötétebb jövőképet nemigen tudok elképzelni.

Sajnos ez már a valóság. Hiába próbálják kiszínez­ni, hogy a technológia a jövő, meg hogy nem tehetünk semmit. Igenis tehetünk: rá kell ébreszteni az embereket, hogy mivel állunk szemben, és közösségileg kell megoldani, hogy a gyerekek egészséges idegrendszerrel lépjenek a fiatal felnőttkorba, hogy esélyük legyen egy normális életre.

Mi az, amit azonnal megtehet a szülő?

Az első és legfontosabb, amit akár mától elkezdhet, hogy a gyerek ne vihesse be éjszakára a telefont a szobájába. Ehhez az kell, hogy a szülő se vigye be, mivel a szülő viselkedése befolyásolja a gyerekét: mintát ad.

A másik, amit még tanácsolni szoktam: a minőségi időtöltés csak úgy tud megvalósulni, ha az okostelefont átrakjuk egy másik helyiségbe. Ha nálunk van, az agyunk tudja, ott van rajta a jutalom, a magas dopamindózis, és előbb-utóbb oda fogunk érte nyúlni. Ha családi idő van, rakjuk ki az eszközöket az előszobába.

Nyitókép: Shutterstock