Sorsdöntő referendumon döntenek a svájciak az országuk jövőjéről vasárnap. A bevándorlásellenes Svájci Néppárt népszavazási javaslata 2050-re 10 millióra korlátozná Svájc lakosságszámát, ami jelentős bevándorlás-korlátozásokat vonna maga után, és veszélybe sodorná az EU-val kötött szabad mozgásról szóló megállapodásokat.
Június 14-én a svájci választók egy olyan kérdésről döntenek, amely túlmutat a bevándorláspolitikán: arról, hogy Svájc a következő évtizedekben továbbra is nyitott, a munkaerő-beáramlásra építő ország marad-e, vagy tudatosan korlátozni kívánja népességének növekedését. A népszavazás hivatalos neve: „Nem a 10 milliós Svájcra!”. A kezdeményezést a bevándorlásellenes jobboldali-konzervatív Svájci Néppárt (SVP) indította, amely régóta a svájci bevándorláskritikus politika legfontosabb szereplője.
A népszavazás látszólag egy egyszerű számról szól: a kezdeményezés szerint Svájc állandó lakossága 2050-ig nem haladhatná meg a 10 millió főt. A jelenlegi népesség nagyjából 9,1 millió, és a demográfiai előrejelzések szerint a következő évtizedben elérheti a 10 milliós határt. A javaslat azonban nem pusztán egy jelképes plafont állítana fel.
Ha a népesség elérné a 9,5 millió főt, a szövetségi kormánynak intézkedéseket kellene hoznia a növekedés lassítására. Ha pedig a lakosság tartósan meghaladná a 10 milliót, Svájcnak fel kellene mondania azokat a nemzetközi megállapodásokat, amelyek a népességnövekedést elősegítik – mindenekelőtt az Európai Unióval kötött szabad munkaerő-áramlási egyezményt.
A vita középpontjában valójában a bevándorlás áll. Svájc Európa egyik leginkább nemzetközi összetételű társadalma: a lakosság közel egyharmada külföldi származású vagy külföldi állampolgár.
A támogatók azt állítják, hogy Svájc földrajzi adottságai miatt nem képes korlátlanul növekedni, ezért a bevándorlás visszafogása a fenntarthatóság feltétele.
Az ellenzők viszont azzal érvelnek, hogy Svájc gazdasági sikere éppen a külföldi munkaerőre épül. Az egészségügyben, az informatikában, a kutatás-fejlesztésben, a pénzügyi szektorban és a vendéglátásban tömegesen dolgoznak külföldiek.
A kormány, a parlament többsége, valamint számos nagyvállalat szerint a népességkorlát gazdasági károkat okozna, súlyos munkaerőhiányt idézne elő, és veszélybe sodorná Svájc kapcsolatait az Európai Unióval, amely az ország legfontosabb kereskedelmi partnere.
Nem véletlen, hogy a referendumot több elemző „svájci Brexitként” emlegeti: bár a kezdeményezés nem az EU-tagságról szól – Svájc nem tagja az uniónak –, a szabad mozgás megszüntetése alapjaiban rengetné meg a két fél közötti kapcsolatrendszert.
A közvélemény-kutatások rendkívül szoros küzdelmet mutattak a kampány elején. Május elején az első országos felmérés gyakorlatilag döntetlent jelzett: a támogatók és az ellenzők egyaránt 47 százalékon álltak. A kampány előrehaladtával azonban fokozatosan erősödött az elutasítók tábora. A június elején publikált második nagy SRG/gfs.bern-felmérés szerint a választók 52 százaléka a kezdeményezés ellen, 45 százaléka mellette volt, a többiek pedig bizonytalanok maradtak. Ez arra utal, hogy jelenleg inkább a „nem” győzelme valószínű, bár a különbség nem tekinthető behozhatatlannak.
A mostani referendum egy hosszú történet újabb fejezete. Svájcban a bevándorlás kérdése évtizedek óta visszatérő téma a közvetlen demokrácia fórumain. Már 1970-ben sor került az úgynevezett Schwarzenbach-kezdeményezésre, amely drasztikusan korlátozta volna a külföldiek arányát. Bár a javaslat végül elbukott, meglepően magas támogatottságot szerzett, és hosszú időre meghatározta a politikai vitákat. Az ezt követő évtizedekben többször is napirendre kerültek a külföldiek számát vagy jogait korlátozó kezdeményezések.
A modern korszak legismertebb migrációs népszavazásai közé tartozik a 2009-es minaretépítési tilalom, amelyet a választók többsége jóváhagyott. A döntés világszerte nagy visszhangot váltott ki, mivel sokan a muszlim közösségek elleni szimbolikus fellépésként értelmezték. 2010-ben a svájciak megszavazták a súlyos bűncselekményt elkövető külföldiek automatikus kiutasítását.
A legfontosabb precedens azonban a 2014-es „tömeges bevándorlás ellen” kezdeményezés volt, amely rendkívül szűk többséggel győzött.
Az akkori eredmény arra kötelezte a politikát, hogy valamilyen módon korlátozza a bevándorlást, ugyanakkor a végrehajtás során a kormány igyekezett elkerülni az EU-val való nyílt konfliktust. Ez jól mutatja a svájci rendszer sajátosságát: még egy sikeres bevándorlásellenes népszavazás sem feltétlenül vezet azonnal radikális politikai változásokhoz.
Ezt is ajánljuk a témában
Ma van országos és helyi népszavazásunk, szabályozásuk nem tér el lényegesen a nemzetközi trendektől. Az eljárás kialakítása azonban olyan, hogy a kezdeményezéstől a népszavazásig olyan sok idő is eltelhet, ami után a kérdés már aktualitását is vesztheti. A nép kezdeményezése akkor jó, ha megfontolt – de kérdés, hogy ekkora lassítás nem üresíti-e ki a népszavazás intézményét.
A június 14-i szavazás tehát egyszerre szól demográfiáról, gazdaságról, identitásról és Európáról.
Nyitókép: SEBASTIEN BOZON / AFP
Az Európai Néppárt elnöke nagyon örül a magyar kormányváltásnak.
Írország vette át az irányítást, de meglehetősen sokba kerül ez az adófizetőknek.
Ha mindezt Orbán Viktorék tették volna, akkor nagy lenne a sipákolás! Kovács András írása.
A vétó nem magyar sajátosság – olvasható az EUobserver elemzésében.
Milák megdöntötte egyéni legjobbját.
A brexitnépszavazás óta eltelt tíz év nem úgy alakult, ahogy sokan remélték. A brit elit soha nem bocsátotta meg a szavazóknak, hogy a kilépés mellett döntöttek, és az elmúlt évtized azzal telt, hogy a távozás gyakorlati lépéseit akadályozta.
Nem is a miniszterelnöki mondat ad igazán okot aggodalomra, hanem azok hallgatása, akik számtalan alkalommal kiáltották világgá, hogy megszűnt a sajtószabadság.
A legújabb támadásban legalább 13 ember meghalt, és többtucatnyian megsebesültek.
A támogatás összege gyermekenként összesen 100 ezer forint.