„Azzal keltem és feküdtem, hogy a kisfiam lásson még focizni” – második súlyos sérüléséből is visszajött a Debrecen játékosa

Batik Bence tavaly nyáron igazolt a Puskás Akadémiától a Debrecenbe, de makacs sérülése miatt mindössze öt tétmeccsen tudott pályára lépni új csapatában az előző idényben – utoljára tavaly novemberben. A mostani kiírást viszont már egészségesen kezdte, a DVSC mindkét találkozóján kezdő volt az NB I-ben, a legutóbbin ráadásul győztes gólt is fejelt az MTK ellen – ez volt pályafutása 200. élvonalbeli mérkőzése. Többek között erről is a beszélt a Mandinernek a 31 éves játékos. 

Mennyire sorsszerű, hogy egy újabb hosszú sérülésből felépülve a második meccse a kétszázadik NB I-es bajnokija, amit egy győztes góllal tesz felejthetetlenné? Azzal a fejessel sikerült lezárnia egy rossz időszakot?
Rossz időszak? Nyilván nem volt jó, de ez egy olyan dolog, amit el kell fogadni, sajnos a sport velejárója. Nagyon örülök, hogy ismét sikerült kijönnöm egy sérülésből. 

Örülök, hogy túl vagyok rajta, és így sikerült játszanom ennyire extrém körülmények között. Az extrémet arra értem, hogy csak négy hetet tudtam készülni a csapattal, és a felkészülési meccseken ötvenöt perc volt a legtöbb, amit játszottam. Mindezt belső védőként, most pedig a középpályán szerepeltem végig. Hétről hétre jobb lesz ez szerintem, már most sokkal jobban éreztem magam a pályán.

És a sorsszerűség?
Ezek csak számok. Remélem, hogy messze még a vége. A menedzseremék megnézték a mérkőzést, este pedig leültünk otthon – ha nem is megünnepelni, de boldogok voltunk. Remélem, ez is csak egy nagyon szép fejezet lesz a pályafutásomban, egy olyan, amit góllal ünnepelhettem. Ebben a felgyorsult labdarúgásban fontos, hogy megálljunk kicsit átgondolni a sikereket. Persze, ez már megtörtént, a múlt, most már csak a Kazincbarcika jár a fejemben.

Nagyon nehéz időszak van mögötte azok után, hogy a visszatérése előtt tavaly novemberben játszott utoljára tétmeccsen?
Megtanultam ezt már kezelni. 

Lenyugodott már annyit a lelkem, és ismerem annyira a testemet, hogy sokkal jobban tudtam kezelni a legutóbbi sérülésemet, mint az azt megelőzőt. Nem volt kilengés, csak arra fókuszáltam, hogy a legjobb állapotban tudjak visszatérni, hogy egyből a csapat segítségére legyek.

Mennyit segített, hogy közben édesapa lett?
 

Minden sportoló számára nagyon nehéz, amikor egyik pillanatról a másikra kikerül a megszokott légkörből, nem jönnek az ingerek, mintha elvágnák az addigi világától. Ezt tényleg meg kell tanulni kezelni, és nem egyszerű közben tiszta fejjel gondolkozni.

Nézzük akkor a jelent: Sergio Navarro vezetőedző azt mondta önről az MTK-meccs után, hogy vezéregyéniség az öltözőben. Mennyire volt nehéz azzá válni úgy, hogy azért tavaly nem sokat tudott a csapattal lenni?
Mindig nehezebb úgy, hogy nincs ott az ember, de az egész karrieremet az jellemezte, hogy próbálok minél többet segíteni a társaknak. Nagyon örülök, hogy az edző ilyen hamar felismerte ezt a tulajdonságomat, nagyon jól működünk együtt ezen a téren. Most is az a célom, hogy minél többet segítsek: nekem teljesen mindegy, hogy tizenhat vagy harminchat éves a csapattársam.

Dzsudzsák Balázzsal megosztják a vezérszerepet?
Ő a kapitány, ez nem is kérdés. Nagyon jó barátságot ápolunk, az edzéseken kívül is sok időt töltünk együtt, jól kiegészítjük egymást ezen a téren. Egyfelé húzunk, hasonlóan gondolkodunk – nem tudnék nála jobb csapatkapitányt elképzelni.

És milyen együtt dolgozni Navarróval, hogy tetszik a spanyol iskola?
Nagyon tetszik! Elindultunk egy úton, a szurkolók hétről hétre egyre többet fognak látni abból, amit szeretne velünk megvalósítani. 

Teljesen más belülről megélni valamit, mint kívülről. Ha az ő akaratát és a mi is apró segítségeinket összetesszük, azok csak a csapat hasznára válhatnak.

Bárány Donát azt mondta, sokkal nagyobb szabadságot kapnak tőle a pályán. Ez az ön posztjára is igaz?
Pontosan így van. Tökéletes példa erre, hogy kikéri a véleményünket, ami nagyon jót tesz a csapatnak. Kölcsönös bizalom alakul ki a játékosok és a szakmai stáb között, ami pozitív irányba visz minket. Tudom, hogy mi a feladatom a hatos pozícióban: biztonságot kell adnom a labdával és anélkül is, figyelnem kell a többieket, hova mozognak. Hátul pedig Lang Ádámmal próbálunk egyből úgy reagálni, hogy segítsük a csapatot, ha például véletlenül labdát veszítünk. Tök jól működik az egész.

Emiatt tudja az edző ezt a teljesítmény kihozni Dzsudzsákból is? Azért 38 évesen két meccs után egy-egy gól és gólpassz nem rossz…
Nagyban hozzájárul ehhez a szakmai stáb, hiszen mindenkinek nagyon fontos a bizalom. Ha van, akkor azt Balázs meghálálja. Az előző évünk nem sikerült túl fényesen, az senkinek nem esett jól. Ő a tökéletes példa arra, hogy ennyi idősen is lehet tanulni mindenből.

Mit szól a legfrissebb igazolás, Komáromi György érkezéséhez? Azért ő régi ismerős Felcsútról.
Nagyon örülök neki, mert nagyon jó játékosnak tartom, és mindig öröm, ha egy ilyen típusú magyar labdarúgó csatlakozik a csapathoz, nagy segítségünkre lesz. 

Nagyon jó öltöző kezd kialakulni nálunk. A folyamat elején vagyunk, a helyén kell kezelni mindent, de tudjuk, milyen úton indultunk el, és ezt szeretnénk folytatni.

Mezőkövesdre mennek a Kazincbarcikához pénteken, sokan már most biztos kiesőnek könyvelték el az abszolút újoncot. Komolyan kell őket azért venni?
Engem nem foglalkoztat, mit mondanak a Kazincbarcikáról. Tizenkét csapatos a magyar bajnokság, ami azt jelenti, hogy nyersz három meccset, elöl vagy, ha pedig kikapsz háromszor, máris hátul találod magad. Minden mérkőzésre ugyanúgy kell készülni. Én nem írnám le őket, bármi megtörténhet. Nem elegáns dolog ilyet kijelenteni a bajnokság kezdetén…

Mi várható a Lokitól ebben az idényben?
Teljesen fölösleges erről beszélni, hiszen harminchárom mérkőzésből áll az évad. Sok az új játékosunk, kicserélődött a szakmai stáb. Szeretnénk kihozni magunkból a maximumot, aztán elválik, hogy az mire lesz elég. De igazából hétről hétre gondolkozunk, és saját magunkat próbáljuk meg legyőzni minden téren.

Nyitókép: DVSC