Vízkereszt van – de mit is jelent ez pontosan? „A médium maga az üzenet!”

Vízkereszt – hogy jön össze ez a két szó, és tulajdonképpen mit is ünnepelünk ilyenkor – azon túl, hogy hagyományosan ilyenkor szedjük le a karácsonyfát? Karácsony nyolc napos ünnep, nagyon szép, hogy az utolsó napja épp január elseje, az év első napja, ami ráadásul az Istenszülő Mária (theotokosz) főünnepe is. Azaz az Isten megtestesülése ünnepe Isten édesanyjának az ünnepével zárul. Fontos, hogy Istenszülő is a Krisztusszülő (krisztotokosz) mellett – az Istenszülő fogalma fejezi ki ugyanis azt, hogy az Úristen megtestesült, száz százalék Isten és száz százalék ember egyszerre – így tudja átélni a mi emberségünket, ami a megváltás előfeltétele.

Nézzük,

• mi az a vízkereszt?
• mik azok a szentelmények?
• nem valami mágikus izéről van-e szó?

Ahogy a Katolikus Lexikon írja: az ünnep neve az e napon végzett vízszentelésből ered. Valamikor a negyedik század elején kezdett terjedni mint Krisztus születésének, keresztségének, a kánai menyegzőnek és a Háromkirályok (napkeleti bölcsek) látogatásának ünnepe. Később az ünnep elsődleges témája Urunk keresztsége lett (erre emlékeztet a vízszentelés); Nyugaton viszont a Háromkirályok látogatása. A II. Vatikáni Zsinat óta vízkereszt a Háromkirályok látogatásának ünnepe a vízszenteléssel együtt; Jézus keresztségének ünnepe a következő vasárnapra került, a kánai menyegzőről (Jézus első csodájáról, mikor a vizet borrá változtatta) pedig egy közbeeső hétköznapon emlékezünk meg.

A Háromkirályokról, akik a betlehemi csillagot követve érkeztek hódolni a kisded égi Király előtt, nem tudni, hogy perzsa papok vagy babilóniai csillagászok voltak, de a hagyomány valós személyekként tartja őket számon, akiket Tamás apostol pappá szentelt, vértanúhalált haltak, és még ereklyéik is voltak, amelyeket először Konstantinápolyban, aztán Milánóban őriztek, majd 1164 óta a kölni dómban vannak – a mai napig. A szimbolikus értelmezés szerint történetük a világ uralkodóinak és tudósainak hódolását fejezi ki az isteni gyermek előtt, miután a pásztorok már kifejezték a népek hódolatát.

Vizet amúgy bármikor lehet szentelni, de ünnepélyes vízszentelés nagyszombaton és vízkeresztkor van. Szokás megáldani a tavakat és folyókat is. Állítólag „a vízkereszti vízszentelés a Szentföldről ered. Egy zarándok elbeszélése szerint a jeruzsálemi püspök 570-ben a Jordánnál, Jézus keresztsége helyén megáldotta a vizet és keresztelt”.

Azért nevezik Urunk megjelenése ünnepének is, mert összekapcsolja Krisztus első cselekedeteit.

Hagyományosan ekkor áldották meg a tömjént is, és ehhez kapcsolódik a házszentelés szokása. Amúgy a karácsony utáni vasárnap volt borszentelés is (ennyit az alkoholellenességről).

A hivatalos magyarázat a következő: A „szentelmények az Egyház által alapított szent jelek, melyek a szentségekkel analóg módon lelki hatásokat jeleznek és érnek el az Egyház könyörgése folytán. A szentségek és a szentelmények fogalmát a 10-11. század óta különböztetik meg, ekkor alakult ki a teológiában a szentségekről szóló tanítás. Azelőtt az ilyen cselekményeket és szentségek kiszolgáltatását egyaránt úgy kezelték, mint misztériumokat. A 11. század óta a hét szentséget azon az alapon különböztették meg a többi cselekménytől, hogy Krisztus rendelte őket, és az ő akaratából közlik is a jelképezett kegyelmet. A szentelmények az élet bizonyos körülményeit szentelik meg, előkészítik az embereket a szentségek sajátos hatásának befogadására. Nem úgy adják a Szentlélek kegyelmét, mint a szentségek, hanem az Egyház imádságának segítségével előkészítik a lelket a kegyelem befogadására és segítenek azzal együttműködni.”

Át kell érezzük ezeket a misztériumokat, amelyek valamiféle lelki viszonyulás és isteni kézrátétel fizikai kifejeződései, át kell érezzük a bőrünkkel, a szemünkkel, az orrunkkal, ahogy a világot is érzékeljük. És fel kell fognunk, hogy nem minden felfogható pusztán racionálisan, vagy racionálisan egyáltalán nem.

De nem mágikus cselekedetekről van-e szó akkor is? Keresztény felfogásban a mágia a természetfeletti kényszerítésére irányul, azaz manipuláción alapul, és automatikusan hivatott működni. Így aztán a mágia, függetlenül attól, hogy szemfényvesztés-e vagy sem, fekete-e vagy „fehér”, egyrészt alapvetően máshogy működik, mint a keresztény szentségek és szentelmények, melyekhez szükséges akarati beleegyezés is, és amelyek nem manipulálni kívánják Istent, hanem a kegyelmét közvetítik. Azaz nem innen irányulnak felfelé, hanem fentről idefelé. Emellett a mágia és bármilyen más hasonló dolog Isten ellen való, mivel nem ismeri el az Ő abszolút szuverenitását a teremtés felett.

Nyilván egy ateista számára ezek a különbségek lényegtelenek vagy akár érthetetlenek is, ő csak hókuszpókuszt lát, s ennyi.

De azért mégiscsak az van, legalábbis nem ateista szemmel (direkt nem keresztényt írok, tágabb körről van szó), hogy 

Varázstalanítottuk és racionalizáltuk a világot – gondoljuk mi, modernek és posztmodernek, a korábbi elbűvöltségek valamiféle hamis tudatnak, az elvarázsolt világot szemfényvesztésnek titulálva. De mi van, ha a világ objektíve valóban elbűvölt, csak mi nem veszünk róla tudomást? A középkoriak tudták, hogy a teremtés egy transzcendens valóságban gyökerezik, és vannak spirituális erők a világban.

Rod Dreher (ajánlom vele készült egy évvel ezelőtti interjúmat) idézi Living in Wonder című kötetében Joe Henrichet, a Harvard antropológia professzorát, aki úgy véli: 

A középkori parasztok mentálisan sokkal jobban fel voltak készülve a transzcendenssel való találkozásra akár ebben a világban. Mi tagadjuk ennek lehetőségét vagy megijedünk tőle. Ők nem tették egyiket sem.

Mindenesetre Istent és misztériumait nem csak érteni kell, hanem sokkal inkább részt venni bennük, ahogy arra figyelmeztetett a kommunikációkutatás fenegyereke, a felnőtt fejjel katolizált Marshall McLuhan is: nem kívülálló vizsgálódásra van szükség, hanem bevonódásra. A médium maga az üzenet – szól McLuhan híres-hírhedt bonmontja, amit nem nagyon értünk amúgy. McLuhan azt értette ez alatt, hogy a tévé például már létéből fakadóan is átalakítja az életünket, függetlenül attól, hogy mit nézünk benne. Igaz ez az internetre, az okostelefonra és a kortárs fejleményekre is. És még valakire: a megtestesült Istenre. Mármint The Medium and the Ligh – Reflections on Religion című interjúkötetében 

A misztikus csatlakozás lehetősége és kifejeződése a szentelmények világa, az intenzív ünnepi időszak lezárása, vízkereszt is. Szenteljük meg a világot!

***