Régóta tolódik balra a Református Egyházak Világszövetségre, amelyből a legutóbbi nyilatkozata nyomán kilépni szándékozik a magyar református egyház. A Mandiner az előzményeknek ment utána, hogy megtudja, mi az oka a feszültségnek, illetve megkérdeztük, milyen alternatívák állnak a magyar reformátusok előtt.
Kiléphet a református világszövetségből a magyar református egyház – ettől volt hangos a média az előző napokban, írt róla például a Telex is. A híradásokkal azonban nem minden stimmel.
Mint a reformatus.hu-n megjelent közlemény írja: „közös levélben tiltakozik a tíz Kárpát-medencei református egyházkerület a Református Egyházak Világközösségénél annak ideológiai egyoldalúsága, az érdemi teológiai párbeszéd hiánya, a magyar reformátusokkal szembeni tiszteletlen és gúnyos hangnem miatt. Mint írják, ezek arra késztetik őket, hogy felülvizsgálják a közösségben betöltött tagságukat, részvételük alapvető kérdéseit – erre utalt hétvégi, a sajtóban megjelent nyilatkozatában is Kolumbán Vilmos, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke is.”
Hozzátették: „Elfogadhatatlannak tartjuk a thaiföldi nagygyűlés előtti hetekben az Accrai Hitvallás 20. évfordulója alkalmából megjelentetett ‘A birodalom megremegett. Egy hitvallás születése’ (The Empire Trembled. The birth of a Confession) c. kiadványt. A magyar református közösség az accrai nagygyűlésen és azt követően is következetesen kifejezte aggályait a 2004-ben elfogadott dokumentum hitvallási státuszát illetően. Tudomásul vesszük és tiszteletben tartjuk, hogy az accrai dokumentumban megfogalmazott gondolatok közösségünk számos tagja számára fontosak és meghatározóak. Elutasítjuk azonban a tavaly ősszel, a 20. évforduló alkalmával közreadott kiadványban a magyar reformátusokkal kapcsolatban megfogalmazott tiszteletlen és gúnyos hangnemet.”
Az említett református dokumentum ugyanis úgy fogalmazott:
„Magyarország hagyományokba burkolózott, félve az ortodoxia elvesztésétől, de még jobban attól, hogy elveszíti jelentőségét... Magyarország tradicionalistái megtorpantak, könnyek szöktek a szemükbe. Félünk, hogy elveszítjük ortodoxiánkat. De talán összekevertük Isten rendjét a birodalom uralmával.”
Azt is írják: „ a plenáris hozzászólások többsége egyoldalú ideológiai nézőpontot képviselt, az érdemi teológiai párbeszéd elmaradt. Különösen is aggályosnak tartjuk a bioetikai és erkölcsi kérdések körül kialakult, a közösségünk megosztottságát figyelmen kívül hagyó konzultációt, mely teljes mértékben nélkülözte a biblikus-hitvallásos megközelítést. A közös teológiai diszkusszió helyett sokkal inkább az egyoldalú politikai aktivizmus került a megbeszélések középpontjába.”
Fontos tudni, hogy nem egyetlen egy református világszövetség van – hívta fel a Mandiner figyelmét Márkus András Tamás református lelkész.
A REV (WCRC) a legnagyobb, 80-100 millió kálvinistát, 230 felekezetet tömörít 108 országból, és 2010-ben jött létre két másik világszövetség egyesülésével (World Alliance of Reformed Churches, WARC; és Reformed Ecumenical Council, REC). Ez a szövetség régóta balra tolódik és progresszivizálódik. Az 1981-ben, a hollandiai Groningenben alapított ICRC 770 ezres „tagsággal” rendelkezik, és teológiaig hagyományos, azaz konzervatív.
A REV/WCRC progresszív tendenciái nem teljesen újkeletűek. 2017-től promotálják a nők lelkészi kinevezését, ami még annyira persze nem progresszív, a hagyományos felfogású magyar protestáns egyházak is avatnak női lelkészeket. Azonban REV 2021-ben elfogadott egy „gender igazságossági irányelvet” (Gender Justice Policy), amiben azt írták, hogy addig nem védték a nők választáshoz és saját testéhez való jogát, és a szexualitással kapcsolatos kérdések újragondolását irányozza elő. A melegházassággal kapcsolatban nincs hivatalos álláspont, ám ugyanez a genderirányelv hangsúlyozza a teremtés „sokszínűségét”. Továbbá 2025-ben a szövetség titkársága által elfogadott határozat
elítélte a „keresztény cionizmust”, mint „alapvetően gonosz, rasszista és az Evangélium paródiája”
– ez nyilvánvalóan főleg az amerikai Izrael-barát protestantizmusnak és a gázai háborúnak szól. Emellett a szövetség vezetése küzd a kolonializmus, rasszizmus és kasztrendszerek ellen, és klímatudatos, azaz központba helyezi a klímaváltozás elleni küzdelmet.
A magyar református egyház mostani lépése sem előzmény nélküli. 2024-ben ugyanis a progresszív teológiai indoktrinációt elutasítandó az Erdélyi Református Egyházkerület és a vele szolidaritást vállaló Magyar Református Egyház Generális Konventje (a hazai református egyházkerületek közös felsővezetése) nem vett részt a az Európai Protestáns Egyházak Közössége (német nevének rövidítése szerint GEKE, angolul CPCE, más elnevezéssel Leuenbergi Egyházközösség) kilencedik nagygyűlésén, amit éppen Nagyszebenben tartottak. A GEKE egyébként nem exkluzívan református, sok evangélikus egyház is tagja, és a magyar evangélikus egyház részt is vett a nagyszebeni gyűlésen. A reformátusok a nagygyűlés napirendjén lévő Gender – Szexualitás – Házasság – Család című tanulmányi anyag miatt maradtak távol, ami a Királyhágómelléki Református Egyházkerület akkori nyilatkozata szerint „viszonylagossá teszi a Szentírás tanítását, és a rendkívül megosztó gender-ideológia tanítását keverné bele egyházi tanainkba, mint konkolyt a búza közé.”
A Mandiner Márkus András Tamás budapesti református lelkészt kérdezte az accrai nyilatkozatról és a magyar református egyház előtt álló lehetőségekről.
Mi az Accrai Nyilatkozat?
Az Accrai Nyilatkozat a Református Egyházak Világközösségének a 2004-es accrai nagygyűlésén elfogadott, hitvallás-szerű dokumentuma, amely gazdasági és ökológiai kérdéseket tematizál, úgy, hogy ezekre a Krisztus-hit, illetve az evangélium lényegéhez tartozó ügyekként tekint. A dokumentum kiindulópontja az, hogy a globális neoliberális gazdasági rend és az ahhoz kapcsolódó korlátlan növekedés a fogyasztás terén – illetve az ehhez kapcsolódó növekvő ütemű kizsákmányolás – hatalmas veszélyt jelent a szegényekre és károsítja a teremtett világot. A REV e nyilatkozat 20 éves jubileumára egy új teológiai reflexiót tett közzé. Ennek kapcsán a Kárpát-medencei református egyházkerületek közös levelet nyújtottak át a REV vezetőségének, amelyben tiltakoznak ezen új kiadvány ideologikusan egyoldalú, a valódi teológiai párbeszédet nélkülöző irányultsága és a magyar református keresztyénekre nézve tiszteletlen és gúnyos hangneme ellen, illetve a magyar reformátusok kilátásba helyezték e szervezetben való tagságuk felfüggesztését, valamint e szervezetből való végleges kilépés lehetőségét. A kilépésről formális döntés még nem született.
Mióta tolódik „balra” a REV?
Ez az új dokumentum valójában a 2004-es Accrai Nyilatkozat „igazságosság-teológiáját” képviseli, sőt, viszi tovább, és kifejezetten interszekcionális, posztkoloniális és a gender-disrkurzusokra jellemző nyelvezettel operál. És igen, mondhatjuk, hogy klasszikus politikai értelemben is baloldali, teológiailag pedig – ahogy az lenni szokott – progresszív etikai-antropológiai keretrendszerben gondolkodik. Valójában ez a balos, rossz értelemben „ökumenikus”, progresszív irányba való eltolódás már a hetvenes évektől kezdve tetten érhető. Gondoljunk itt a latin-amerikai felszabadítás teológia hatására, és ezek révén létrejövő apartheid-diskurzusokra. Nem arról van szó, hogy ezekben az irányzatokban és az általuk képviseltekben nincs szemernyi igazság sem, hanem arról, hogy ezek hatására ez a szervezet (és más ilyen jellegű szervezetek is) az evangélium kizárólagosságát és a keresztyén missziót (amely ezt az evangéliumot hivatott továbbadni, terjeszteni) felcserélik politikai-társadalmi programokkal. A gazdasági téren való igazságosság és a teremtésvédelem nem elítélendő gondolatok, de ezek hitvallásos szintre emelése, az evangélium üzenetének ezek általi háttérbe szorítása, illetve ezeknek a progresszív etikai és antropológiai alapvetésekkel való elegyesítése viszont már kifejezetten káros. Tipikusan manipulatív gondolat ez a „jelentésátvitel”, a földrajzi-történelmi-geopolitikai szituációhoz kötött posztkolonializmus kombinálása a genderkérdéssel. Érdemes megnézni, milyen jellegű szövegek vannak a REV (angolul: WCRC) honlapján az úgynevezett gender-igazságosság és migráció témájában. Az ebbe az irányvaló való eltolódás fordulópontja talán az 1997-es debreceni nagygyűlés és a már említett 2004-es Accrai Nyilatkozat volt. Különösen nagy lökést jelentett ebbe az irányba a World Alliance of Reformed Churches (WARC) és a Reformed Ecumenical Council (REC) 2010-es egyesülése – így jött létre a World Communion of Reformed Churches (WCRC), tehát a REV, mivel a globális igazságosság volt az újonnan létrejövő szervezet célkitűzése.
Az anglikánoknál és katolikusoknál általában épp a harmadik világbeli régiók a konzervatívabbak, de itt ha jól értem, épp az európaiak a konzervatívabbak vagy biblikusabbak, míg a harmadik világbeliek szeretnének egy posztkolonialista, azaz gyarmatosításellenes nyilatkozatot közzé tenni, ez volna a "birodalom", és ehhez csatolnak progresszív teológiai értelmezést – jól értem?
Szerintem nem lehet egy ilyen szigorú felosztást csinálni. Inkább itt is, ebben a szervezetben is úgy van, mint az anglikánoknál. Van egy főként nyugat-európai, illetve észak-amerikai súlypontú teológiai vezetés, és mivel még mindig ezek az egyháztestek a leggazdagabbak, így az ő lobbierejük és álláspontjuk érvényesül. A „harmadik világbeli” református egyházakra nem jellemző, hogy progresszívek volnának, sőt többségük a szexuáletikát érintően konzervatív (értsd: biblikus), miközben ezek az egyre progresszívebbé és balosabbá váló nyilatkozatok elvileg őket is képviselik. Ez inkorrekt. Nem csak velük az persze, hanem velünk is, amint azt a magyar reformátusok most jelezték. Persze itt az lehet a trükk, amit említ, hogy a „harmadik világbeli” országok esetleg rezonálnak a gyarmatosítás-felszabadítás témájára, és ennek örve alatt csempészne be a szervezet vezetése a szexuáletikai értelmű „felszabadítást” is.
Mi a megfogalmazott tételek hitvallási státusa?
A WCRC nem „szuperzsinat”, tehát egyházi-jogi értelemben nincs kötelező tekintélye a tagegyházak felett. A szervezet alkotmánya leszögezi, hogy a tagegyházak a saját alkotmányuk szerint döntenek a tanúságtételük és saját egyházi életük felöl; azaz nem hozhat kötelező érvényű dogmatikai vagy etikai jellegű döntéseket. Ennek ellenére a dokumentumaik tanácsadó és irányadó jelleggel rendelkeznek, és nyilvánvalóan befolyásolni szeretnék a tagegyházak teológiai látását. Tehát van egy fősodor, amit erővel átnyomnak és képviselnek a tagegyházak mindenféle ellenállása dacára.
Tagok-e a magyar református egyházkerületek más nemzetközi szövetségben?
Mi még akkor csatlakoztunk ezekhez a szervezetekhez (vagy ezek elődeihez), amikor még hitvallásos irányvonalat képviseltek. De az idők változnak. Jó jel, hogy az egyházvezetésünk egyértelműen jelezte: felülvizsgálni szándékozik a tagságunkat. Az Egyházak Világtanácsával (World Council of Churches / WCC)kapcsolatosan ugyanez a helyzet egyébként – egyre progresszívebb, egyre balos abb, sőt, egyre antiszemitább álláspontot képvisel. És ugyanez a helyzet a GEKE / CPCE-vel is (Communion of Protestant Churches in Europe). Ez a szervezet is kifejezetten provokatív és ellenséges a másképp gondolkodókkal szemben. Egyébként ez magától értetődő: ezen szervezetek fősodra annyira eltávolodott az evangéliumtól, illetve a Szentírás tanításától, hogy gyakorlatilag a párbeszéd mint olyan lehetetlenné vált – ezen a szinten már nincs nagyon miről beszélgetni, főleg nem akkor, amikor ilyen erővel átvitt nyilatkozatok születnek. A nagy kérdés most az, hogy a magyar reformátusok tudnak-e, akarnak-e hitvallásos, konzervatív református világszövetségekhez csatlakozni. Ilyen a World Reformed Fellowship és az International Conference of Reformed Churches. Ezek kifejezetten megkövetelik tagsági feltételként az inerranciát és a történelmi református hitvallások elfogadását.
Ezt is ajánljuk a témában
Nagyszabású felmérést csinált a Századvég, hogy kiderítse, mit is jelent a kulturális kereszténység, és mennyien vannak a kultúrkeresztények. Az eredmények meglepőek. Interjúnk a kötet két szerzőjével.
Ezt is ajánljuk a témában
Vajon mi a nő? Évtizedek óta megosztja az anglikán egyházat a progresszív térfoglalás, ami mára kezd extrém mértéket ölteni, katedrálisba rakott minigolfpályáktól a „fehér normativitás” elítéléséig. Vajon megérte?
Nyitófotó: Mosonmagyaróvár, 2025. november 29.
Márkus Mihály pápai esperes
a Mosonmagyaróvári Református Egyházközség
ingatlanjainak megújulásáért és gyarapodásáért
tartott ünnepi istentiszteleten a
megújult református templomban 2025. november 29-én.
MTI/Krizsán Csaba
Az is kiderült, miért zajlik nagyüzemben a hetente változó számháború.
Főleg nem egy olyan kiélezett politikai szituációban mint a választási kampány légköre.
Franciaország és az Egyesült Királyság elveszítette keresztény vallási többségét.
Az ember „javíthatatlanul vallásos”, és noha a hagyományos formákkal nehezebben azonosul, továbbra is keresi Istent.
Vannak dolgok, amiket nemcsak racionálisan kell értenünk, vagy elsősorban nem racionálisan kell értenünk, hanem átéreznünk kell és részt venni benne. Vízkereszt is ehhez segít hozzá. Szilvay Gergely írása.
Ez a dolog már eldőlt, a mi dolgunk az lenne, hogy tovább díszítsük, tovább tökéletesítsük. Erre elb***uk az egészet.
A miniszterelnök sportnyelven magyarázta el, hogyan látja a kampány intenzitását.
Az elénk táruló jövőkép lényegében egy cukorszirupba mártott nyalóka. Annyira édes, hogy már émelyítő.
