A helyzetet súlyosbítja, hogy Irán maga is menekültbefogadó ország.
Az UNHCR adatai szerint mintegy 800 ezer regisztrált menekült – döntő többségük afgán – él az országban, emellett körülbelül 2 millió okmány nélküli afgán tartózkodik Iránban. Más becslések a teljes afgán jelenlétet 4–4,5 millió főre teszik. Irán az elmúlt években több százezres nagyságrendben deportált afgán állampolgárokat; 2024-ben mintegy 750 ezer kitoloncolás történt. Ha a konfliktus, vagy a kialakuló káosz miatt az állam rendészeti kapacitásai a belső biztonság fenntartására összpontosulnak, miközben a gazdasági nyomás erősödik, az afgán menekültek is növekvő számban indulhatnak el Európa felé.
Ha Iránból nő a kiáramlás, annak első következménye az Európa felé vezető út első tranzitországában, Törökországban jelentkezik. Ankara az elmúlt években mintegy 204 kilométeres biztonsági falat épített az Iránnal határos Van tartományi szakaszon, technikai megfigyelőrendszerekkel kiegészítve. A határzár azonban nem hermetikus lezárásra, csupán az áramlás mérséklésére alkalmas. Az EU a 2016-ban kötött migrációs együttműködés keretében már hozzávetőleg 10 milliárd euró támogatást nyújtott Törökországnak. Új iráni hullám esetén Ankara várhatóan további forrásokat és politikai engedményeket kér majd, miközben Európa belpolitikai mozgástere egyre szűkül. Ha Törökország – akarva vagy akaratlanul – migránsokat enged át, a keleti mediterrán és balkáni útvonal terhelése nő; ha visszatartja őket, az EU pénzügyi és politikai függése erősödik.