Abban a pillanatban, amikor az európai mainstreammel való kényelmes együttúszás veszélyei egyértelművé válnak, és az a politikai oldal, aki az európai fősodorba való visszatérés ígéretével kampányol az európai ellenzék fellegvárában, erre kőkeményen ráfarag. Élő ember nincsen, aki azt gondolja, hogy a Tisza Párt ne csavarna 180 fokot a magyar Ukrajna-politikán, ne adná fel az ukrán EU-csatlakozási lázálmok blokkolását, illetve az Ukrajna felfegyverzéséből és pénzeléséből való kimaradást. Magyar Péter hazudhat, amit akar, ha Volodimir Zelenszkij és Friedrich Merz igazat beszélnek helyette.
„Hogyha az EU úgy dönt, akkor akár tagságot is.”
És ha ők jönnek, akkor ez lesz. Csupa-csupa jó ember beenged az Európai Unióba egy útonálló stílusában politizáló latorállamot, amelyben könnyfátyollal eltakart szemük nem lát többet egy katonai agresszió hős áldozatánál. Pedig Ukrajnát nem lehet a komplexitása nélkül értelmezni. Venezuela és Irán esetében ez olyan jól megy, menjen hát Ukrajnánál is: Ukrajna gyalázatos orosz katonai agresszió áldozata, sokat szenvedett, hősies nép hazája, Európa fontos országa – és egy utolsó, megbízhatatlan, agresszív, ön- és közveszélyes latorállam. Ez mind egyszerre igaz, és mindezeket egyszerre figyelembe véve lehet csak értelmes Ukrajna-politikát folytatni.
Aki csak utóbbit látja, szívtelen; aki csak előbbieket, az meg balek. Sem szívtelen, sem balek Ukrajna-politikát nem szabad folytatni.
Előbbi sehol Európában nem fenyeget, utóbbi – fősodratú uniós politika lévén – igen. Nagy szívességet teszünk Európának azzal, hogy nem engedjük, hogy balek módon egy ilyen Ukrajnához láncolja sorsát.