Ott vannak az ukránok a Tiszában, a Tisza eltörölné a védett benzinárat – itt az új Mesterterv

Kapitány István eltörölné a védett benzinárat, Panyi Szabolcs bebukott, az ukránok belátnak a Tiszába. Itt a Mesterterv legújabb adása.

Most azért, hogy mindenki megértse: Ukrajna gyalázatos orosz agresszió áldozata, hősies nép hazája – egyben utolsó, megbízhatatlan, ön- és közveszélyes latorállam.

Az Úristen minden országgyűlési választás előtt kiemelt figyelmet fordít Magyarországra. Ez szent meggyőződésem. Mással ugyan meg nem magyarázható, ami ebben az országban minden választás előtt történik.
2022. február 24-én, 40 nappal a magyar országgyűlési választás előtt kitört az orosz-ukrán háború. Az akkori ellenzék – amely egyébként, leszámítva a sokkal leharcoltabb személyi kínálatát, nem vitt nagyon más kampányt, mint a mostani –

nekiállt a szavazókat a Nyugat-Putyin tengelyen keresni, első fatális tévedéseként azzal kalkulálva, hogy a magyar választópolgárokat a szomszédban folyó háború kapcsán az érdekli majd, hogy kinek van igaza. (Nem az érdekelte.)
Második fatális tévedéseként pedig az akkori ellenzék vezetője a napnál is világosabbá tette, hogy a magyar érdek helyett a Nyugat előtti teljes megalázkodás politikáját akarja folytatni, és ebben nem különösebben zavarja meg egy háború – ez csúcsosodott ki a legendássá vált válaszban: „hogyha a NATO úgy dönt, akkor akár katonait is”. Értik: nem létezik ab ovo vörös vonal, saját álláspont arról, hogy egy háborúba megyünk-e, avagy nem megyünk – a NATO pedig fentről küld le döntést, nem velünk dönt.
Benne volt abban a félmondatban minden, ami miatt a magyarok a tisztességben megőrült Márki-Zay Péterből nem csináltak miniszterelnököt.
2026. február végén, mintegy 40 nappal a magyar országgyűlési választás előtt megborult az ukrán vezetés. Olyannyira megborult, hogy a minap Brüsszelben járva fejvesztés terhe alatt vettem ki az esküt a Patriótáknál dolgozó kedves barátomtól: nem mi fizetjük, ugye? Politikai aggyal egyszerűen felfoghatatlan mértékben mutatta ki a foga fehérjét az Európai Unióba törekvő reformálatlan haramiaállam, mikor egyik legfontosabb energetikai partnerét, a vele az elmúlt hónapokban – lásd a 90 milliárd eurós kölcsön szó nélküli átengedését – kifejezetten méltányosan és konstruktívan bánó Magyarországot heteken át ábrázaton hazudta a Barátság kőolajvezeték újraindításának ügyében.
Majd mikor fülöncsípésre került, sőt: a 90 milliárdos kölcsön megállítása révén sokkalta nagyobb pofonba rohant bele, mint amit alattomosan lekeverni kívánt, úgy kezdett harapni, mint a sarokba szorított vipera.
Volt itt az olajszállítás nemzetközi jogot sértő leállításának nyilvános politikai bejelentése, katonák fenyegetése nyílt agresszióval, spekulálás a Tisza Párt győzelmére – és végül a miniszterelnök halálos megfenyegetése. Ez utóbbinál kapcsoltak az Európai Unió intézményei, közte egyik magyarországi intézményük, Magyar Péter, hogy nem lesz ez így jó – és adták ki egyelőre semmiféle éllel vagy következménnyel nem bíró, félszívű, álságos elítélő nyilatkozataikat.
A magyar választás mindig nagyböjt utánra esik, s az azt kísérő kampány pont a választási quadragesimában, a T-40. nap körül igazi böjti megvilágosodásokat hoz; négy éve a háború, most Ukrajna kapcsán. Ebben az időszakban nyílik fel Magyarországon többszázezres néptömegek szeme az igazán fontos dolgokra, amely megvilágosodás aztán választási eredményekben manifesztálódik.
Ki merem jelenteni: a 2026-os kampány „akár katonait is”-pillanatában vagyunk.
Abban a pillanatban, amikor az európai mainstreammel való kényelmes együttúszás veszélyei egyértelművé válnak, és az a politikai oldal, aki az európai fősodorba való visszatérés ígéretével kampányol az európai ellenzék fellegvárában, erre kőkeményen ráfarag. Élő ember nincsen, aki azt gondolja, hogy a Tisza Párt ne csavarna 180 fokot a magyar Ukrajna-politikán, ne adná fel az ukrán EU-csatlakozási lázálmok blokkolását, illetve az Ukrajna felfegyverzéséből és pénzeléséből való kimaradást. Magyar Péter hazudhat, amit akar, ha Volodimir Zelenszkij és Friedrich Merz igazat beszélnek helyette.
„Hogyha az EU úgy dönt, akkor akár tagságot is.”
És ha ők jönnek, akkor ez lesz. Csupa-csupa jó ember beenged az Európai Unióba egy útonálló stílusában politizáló latorállamot, amelyben könnyfátyollal eltakart szemük nem lát többet egy katonai agresszió hős áldozatánál. Pedig Ukrajnát nem lehet a komplexitása nélkül értelmezni. Venezuela és Irán esetében ez olyan jól megy, menjen hát Ukrajnánál is: Ukrajna gyalázatos orosz katonai agresszió áldozata, sokat szenvedett, hősies nép hazája, Európa fontos országa – és egy utolsó, megbízhatatlan, agresszív, ön- és közveszélyes latorállam. Ez mind egyszerre igaz, és mindezeket egyszerre figyelembe véve lehet csak értelmes Ukrajna-politikát folytatni.
Aki csak utóbbit látja, szívtelen; aki csak előbbieket, az meg balek. Sem szívtelen, sem balek Ukrajna-politikát nem szabad folytatni.
Előbbi sehol Európában nem fenyeget, utóbbi – fősodratú uniós politika lévén – igen. Nagy szívességet teszünk Európának azzal, hogy nem engedjük, hogy balek módon egy ilyen Ukrajnához láncolja sorsát.
Ez az az elemi erejű, komplex és fájdalmas igazság, amit ezekben a napokban értet meg mindenkivel a megborult Zelenszkij elnök és magából kivetkőzött sleppje. Ugyanúgy, ahogy Márki-Zay is megértette 2022 kampányquadragesimájában mindenkivel. Köszönjük a Mindenhatónak a nekünk minden négy évben bőséggel jutó, megvilágosító kegyelmét.
Nyitókép: Ludovic MARIN / AFP
