A múlt nem teher, hanem kapaszkodó – Both Miklós, a Hagyományok Háza főigazgatója a Mandinernek

Önöket érintették a közelmúlt nem éppen kedvező globális történései?

Természetesen érintettek, ugyanúgy, mint bármely más kulturális intézményt. Az utóbbi évek válságai egyszerre hatottak a közönségszokásokra, a finanszírozási környezetre és a működés tervezhetőségére. Ilyen körülmények között a stabilitás a tudatosan felépített működés eredménye. A köz számára talán kevésbé látható, de az utóbbi öt évben ennek megfelelően átalakítottuk a struktúránkat. A Hagyományok Háza szerepe 2017 óta jelentősen megnőtt, ma már több mint kétszáz főt foglalkoztató, kiemelt országos intézmény vagyunk – ez másfajta szervezettséget igényel. A helyzetünket sajátossá teszi, hogy egyszerre látunk el múzeumi, kutatási, archívumi és közművelődési feladatokat, valamint koordináljuk az országos és határon túli hálózatot.

Hogyan néz ki ez az új típusú működés?

A lényeg, hogy áttértünk a magányos feladat­végzésről a csapatmunkára. Korábban gyakori volt, hogy egy-egy projekt teljes terhe egyetlen emberre nehezedett, a szervezéstől a lebonyolításon át a reprezentációig. Ma a feladatok strukturált munka­csoportok között oszlanak meg: külön szakmai, támogató és adminisztratív egységek dolgoznak együtt, pontosan meghatározott szerepkörökben. A váltás szemléleti fordulatot is jelent. A népművészet alapvetően közösségi gyakorlat, ezért indokolt, hogy az intézményi működés is együttműködésre épüljön.

A Hagyományok Háza leginkább látható „homlokzati eleme” eddig a 75. születésnapját ünneplő Magyar Állami Népi Együttes volt, e mellé csatlakozott időközben a Magyar Népi Iparművészeti Múzeum. Milyen sikerrel?

Stratégiai célként két olyan, országos jelentőségű intézményi területet jelöltünk ki, amely széles közönségréteget szólít meg. A Magyar Állami Népi Együttes évtizedek óta stabil, és jelentős nézőszámmal működik, az intézmény közönségforgalmának meghatározó részét adja. A Magyar Népi Iparművészeti Múzeum az utóbbi években megerősítette pozícióját. A kiállítások látogatottsága szakmúzeumi viszonylatban kifejezetten erős, és mutatja, hogy a tárgyi kultúrára épülő bemutatási forma képes önálló közönséget is vonzani.