Itt van Magyar Péter legnagyobb problémája: „Ez nem vízió, hanem improvizáció”!

„Miután azon veszedelmek, melyekkel a fennálló viszonyok ellen irányzott törekvések a közbékét fenyegetik, közösek Nyugat-Európa valamennyi államában, ezeknek alapokát is oly valamiben kell keresnünk, mi szintén közös mindezen államokban s ez nem más, mint korunknak vezéreszméi és azon ellentét, melyben az állam szervezete mindenütt ezen eszmékkel áll. Ha tehát segíteni akarunk a létező bajokon, megoldásként vagy oly kép kell szervezni az államot, hogy az az uralkodó eszméknek megfeleljen, vagy pedig ezen eszméket kell módosítanunk.”

Eötvös József: A XIX. század uralkodó eszméinek befolyása az álladalomra

*

Eszmék, ideológiák, víziók – ezen fogalmak köré rendeződik a politika már az őskor vége óta. A politikai gondolkodás és elképzelések bemutatása eleven része mind a világ-, mind a magyar történelemnek. 1990 után a magyar kormányfők többsége a politikáját valamilyen vízió, elképzelés, vagy éppen ideológia mentén próbálta berendezni. 

Ezekre a nagy kérdésekre nincsen válasza Magyarnak

Az elmúlt másfél évben a magyar politika egyik legfőbb jelensége kétségkívül Magyar Péter felemelkedése volt. Egy olyan szereplőé, aki villámgyorsan vált a rendszerellenes elégedetlenség gyűjtőpontjává, miközben máig nem világos, pontosan milyen országot akar építeni. És ez már nem pusztán kommunikációs hiányosság. Ez politikai probléma. A politika ugyanis nem TikTok-videók, indulatos interjúk és személyes sérelmek összessége. A politika vízió. A politika irány. A politika válasz arra a kérdésre: milyen legyen Magyarország tíz, húsz vagy harminc év múlva?

A választási kampány véget ért, megválasztották az új miniszterelnököt, megalakult az új kormány, megkezdte munkáját az új Országgyűlés.

Magyar Péter esetében egyre inkább az látszik: a rendszerkritika mögött nincs koherens kormányzati filozófia. Nincs világkép, nincs ideológiai gerinc, nincs államelméleti elképzelés. Van helyette hangulatpolitika, napi indulat és folyamatos pozicionálás. Ez rövid távon lehet sikeres. Hosszú távon azonban kevés. Mert lehet gyűlöletből politikai mozgalmat építeni, de országot kormányozni nem.

Magyar Péter politikájának középpontjában ma is elsősorban a személyes hitelesség narratívája áll: ő „belülről jött”, „látta a rendszert”, „szakított vele”, ezért automatikusan alkalmas az ország vezetésére. Ez azonban inkább morális történet, és nem politikai ajánlat. A választó viszont előbb-utóbb joggal teszi fel a kérdést: rendben, de mi következik mindebből?

Ezekre a kérdésekre nincs világos válasz. Vagy ha van, az mindig az aktuális közönséghez igazodik. Ez pedig nem vízió, hanem politikai improvizáció.

A baloldal vízióval rendelkezett

Különösen érdekes, hogy miközben Magyar Péter hívei a „régi ellenzéket” rendszeresen alkalmatlannak és elhasználtnak nevezik, valójában még a Medgyessy-, a Gyurcsány- és a Bajnai-kormány mögött is felismerhetőbb politikai filozófia állt, mint a mostani Tisza-jelenség mögött. Lehet vitatni vagy elutasítani ezeket a baloldali elképzeléseket — sok konzervatív joggal teszi ezt ma is —, de attól még léteztek.

A Medgyessy-kormány világosan hitt a jóléti állam expanziójában. A „jóléti rendszerváltás” mögött ott állt az az elképzelés, miszerint az állam béremelésekkel, közalkalmazotti juttatásokkal és szociális kiadásokkal tud társadalmi stabilitást teremteni.

Gyurcsány Ferenc már egy másik irányt képviselt: modernizációt, globalizációt, neoliberális reformpolitikát. Az ő politikája mögött ott volt az a meggyőződés, hogy Magyarország csak radikális versenyképességi és államszerkezeti reformokkal tud felzárkózni Nyugat-Európához. 

Bajnai Gordon pedig válságmenedzseri logikával közelített: technokrata, megszorító, fiskális stabilitást középpontba helyező politikát vitt. Rideg volt, sokszor népszerűtlen, de legalább értelmezhető.

Hiányzik a kohézió

A Tisza Párt jelenlegi működése inkább hasonlít egy permanens tiltakozó mozgalomra, semmint klasszikus politikai közösségre.  

• A rendszerellenes hangulat Nyugaton és Közép-Európában egyaránt komoly politikai hullámokat emelt hatalomra. 
• Csakhogy a protesztidentitásnak van egy súlyos korlátja: nem képes tartós államszervező elvvé válni. 
• Egy országot ugyanis nem lehet kizárólag sérelmekből működtetni. 

A politika története tele van olyan mozgalmakkal, amelyek pontosan ezen a ponton omlottak össze. Amikor kiderült: a rendszerellenesség mögött nincs valódi kormányzati kompetencia.

Magyar Péter politikájának egyik legszembetűnőbb sajátossága az ideológiai lebegtetés. Egyszerre próbál megszólítani baloldali, liberális, konzervatív és kiábrándult fideszes szavazókat. Ez taktikai szempontból érthető. Stratégiailag azonban veszélyes. Mert aki mindenkinek akar megfelelni, az előbb-utóbb senkinek sem fog. 

Magyar Péter esetében azonban nincs ilyen kohézió. Egyik nap piacpárti üzenetek hangzanak el, a másik napon a szociális érzékenység kerül elő. Egyszer Brüsszel-kritikus tónus jelenik meg, máskor kifejezetten föderalista hangütés. Egyik megszólalásában elitellenes, máskor technokrata. Ez nem politikai sokszínűség. Ez identitásválság.  

A kormányzás nem filmszínház és nem pszichodráma

Egy ország vezetése intézményi gondolkodást, stratégiai tervezést, hosszú távon érvényesíthető társadalomképet és következetes politikai filozófiát igényel. Nem elég karakternek lenni. Nem elég energikusnak lenni. Nem elég rendszerellenesnek lenni. A történelem tele van karizmatikus szereplőkkel, akik ellenzékben elementáris erőnek tűntek, kormányon azonban gyorsan kiderült: nincs mögöttük valódi koncepció. És minél inkább egy adott személyre épül egy politikai konstrukció, annál sérülékenyebbé válik.

Ma a politikai viták jelentős része karakterekről, stílusról, érzelmi benyomásokról szól. 

Lehet, hogy később fog. Lehet, hogy a Tisza Párt idővel valódi ideológiai karaktert épít. Lehet, hogy egyszer megszületik egy koherens nemzetstratégia is mögöttük. De jelenleg inkább egy politikailag ügyesen felépített elégedetlenségi hullámot látunk, mint kiforrott kormányzati alternatívát.

A politika végső soron nem arról szól, ki tud nagyobbat mondani egy Facebook-videóban vagy egy tüntetés színpadán. Hanem arról, hogy van-e válasza a 21. század legfontosabb kérdéseire: gazdaságra, identitásra, demográfiára, szuverenitásra, technológiai átalakulásra, geopolitikai kihívásokra. Egyelőre pedig úgy tűnik, Magyar Péter mögött van indulat, van lendület, van politikai marketing — csak éppen egységes kormányzati ideológia és világos vízió nincs.

***

Nyitókép: Szigetváry Zsolt/MTI