A sátán bilincseit hordta: így lépett a bűn útjára II. Rákóczi Ferenc

II. Rákóczi Ferenc száműzetése idején írt Vallomások című műve egy gyarló ember őszinte, sokszor önmarcangoló szembenézése addigi életével. A hatalmától megfosztott fejedelem irodalmi igényességű írásában azt sem hallgatta el, hogy fiatal korában a bűn útjára lépett. 

olyannyira, hogy idővel „nappalaimat, de gyakran éjjeleimet is ezzel töltöttem. Ezek az időtöltések elszólítottak engem a szokásos kegyesség gyakorlatoktól és a te szolgálatodtól: gyakran elmaradtak a reggeli, még gyakrabban az esti imádságok…” – fogalmazott írásában, amelyben Istenhez szólnak a bűnbánó szavak. 

Komoly pénzösszegekben kártyázott, s ahogy lenni szokott, egyre többet vesztett… „Éjszakáimat világias társaságokban és kártyajátékkal töltöttem, és olykor jelentős pénzösszegek elvesztésével szűkös helyzetbe kerültem, növeltem adósságaimat, elvettem a meglevő vagyont…” Így volt ez mikor Olaszországban időzött, s később, amikor Bécsben és Lengyelországban élt. 

Nagy megbánással írt arról is, hogy rendszeresen megcsalta a feleségét, Sarolta Amáliát, és prostituáltakkal töltötte az időt. I. Lipót császár 1693 tavaszán Olaszországba küldte az akkor 17 éves Rákóczit, hogy az itáliai művészeteket és kultúrát tanulmányozza. Visszaemlékezéseiben így vélekedett erkölcsi dilemmáiról: „Ünnepnapokon a misét kötelességből, nem pedig jámborságból hallgattam meg, és ha tartózkodtam is a széles körben elterjedt és csaknem szokássá vált bűnöktől és a prostituált nőkkel való érintkezéstől, valójában nem miattad tettem, Uram, hanem mivel természetes hajlamomnál fogva borzadtam tőlük, és 

és állatok módjára hempergett a mocsokban.”

Rákóczi félelme a nemi betegségektől nem volt alaptalan. A szifilisz, az akkoriban francos nyavalyaként és bujakórként nevezett nemi betegség volt a legveszélyesebb. Aki elkapta, arra hosszas szenvedés kín és nem egyszer halál várt. Az írásból az is kiderült, Rómában pont egy nyilvánosház mellett kapott szállást: „Alig nyitottam ki az ablakot, 

De te, ó, legfőbb szeretet, szemérmetlenségüket az én megmentésemre használtad föl, ugyanis szégyenérzésem nem állhatta sokáig a pillantásukat.”

A prostitúció a nagyvárosokban a mindennapok része volt, az egyház elítélte, ennek ellenére a férfiak jelentős része látogatta a nyilvánosházakat. Persze mindenki a pénztárcájához mérten választott alkalmi partnert és senki sem csinált titkot belőle, sőt, 

A fiatal Rákócziban vallásos neveltetése folytán ötlöttek fel erkölcsi kételyek. Azt sem hallgatta el, hogy miután a császár nagykorúsította és a nővérével, Juliannával perre ment a családi örökség ügyben, sokat időzött Bécsben, ahol szintén nem kerülte el a bűn és sokakat vendégül látott azok közül, akik befolyásolhatták a per végkimenetelét. 

„Csak fájdalommal tudok emlékezni, Uram, gyakori lakomáimra és ivászataimra, melyekre bizonyos emberek jóindulatának megszerzéséért ezek a pörösködések adtak okot, s melyek közben 

ha nem tartott volna vissza a te könyörületességed annak a bűnnek a végrehajtásától, melyet gondolatban valójában már sokszor elkövettem, jóllehet a tettlegességig még nem jutottam el.”

Ekkor még elkerülte a házasságtörést, később viszont már nem. Részletesen írt a varsói emlékeiről is: „Lányok és asszonyok szemlélésében gyönyörködtem a fogadókban, s ha nem követtem is el tettlegesen bűnt, nem az irántad való szeretet vagy a félelem tartott vissza, hanem rettenetesen irtóztam a testi betegségtől és az utálatos bajoktól. 

Megszabadítottál engem a bilincsektől, és én önként vettem föl ismét a sátán bilincseit. Mit mondjak neked, ó, lelkem édessége, mert nem akarok kibúvókat keresni? Ez ideig bűnös voltam, de a bűnöket vagy tudatlanságból, vagy a szerelem heves szenvedélyétől vezetve követtem el. De ebben az átkos cselekedetemben még csak ezek sem vezéreltek. Tudtam, hogy rosszat teszek, már a bűn elkövetése közben is vádolt lelkiismeretem, 

Megesett, hogy egy olyan örömlány szolgáltatásait vette igénybe, akivel percekkel korábban az apródja is hált. II. Rákóczi Ferenc megtért emberként írta a Vallomásokat, Isten kezébe helyezte életét és ennek megfelelően tekintett vissza gyarló múltjára: „Mi egyéb voltam, mint bemeszelt síremlék, és az ördögnek a fejedelem öltözékében és trónján ülő, álcázott rabja.”

Nyitókép: II. Rákóczi Ferenc egy későbbi ábrázolása. Forrás: MNMKK Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteménye

(Következik: A fejedelem gyermekei.)

Forrás: 

Köpeczi Béla, R. Várkonyi Ágnes: II. Rákóczi Ferenc. Osiris, Budapest, 2004 (Millenniumi Magyar Történelem. Életrajzok).

Rákóczi Ferenc: Vallomások, emlékiratok.