Zárdába küldték a Habsburgok II. Rákóczi Ferenc nővérét

II. Rákóczi Ferenc fejedelem nővére, Rákóczi Julianna Borbála 1672 szeptemberében, I. Rákóczi Ferenc és Zrínyi Ilona második gyermekeként látta meg a napvilágot. A pár korábban elvesztett egy gyermeket, a csecsemőkorában elhunyt Györgyöt. 

amikor 1676-ban meghalt I. Rákóczi Ferenc a lengyel határ közelében fekvő Zborón. A település adott helyszínt egykor I. Rákóczi Ferenc és Zrínyi Ilona esküvőjének és később Julianna életének is meghatározó helyszíne lett. 

Az özvegy Zrínyi Ilona kiharcolta, hogy gyermekei vele maradhassanak: I. Rákóczi Ferenc végrendelete értelmében árváit I. Lipót császár oltalmába kellett volna helyezni, azonban az udvar engedélyezte, hogy anyjuk nevelhesse tovább őket. Mindez az anyagi javakat is érintette: a vagyon és a birtokok felügyelete is Zrínyi Ilona kezében maradhatott. 

Anyja és apai nagyanyja, Báthory Zsófia egyengette az útját, ám az erdélyi fejedelemasszony 1680 júniusában elhunyt. Hamarosan újabb nagy változás történt a család életében, hiszen édesanyja házasságra lépett Thököly Imrével. Báthory Zsófia leveléből ugyanakkor kiderül, hogy korábban Julianna kiházasítása is felmerült: „Hála Istennek, hogy az gyermekek egészségben vadnak elég törődéssel hallom és olvasom az sok rendetlen hírt Julianka állapotja felől, (…) rút dolog Juliankát árulni, úgy gondolom, az Isten lecsendesíti csakhamar az kurucokat, ezzel Istennek ajánlom Kegyelmedet.”

A család Thököly mellett megtapasztalta a kurucok Habsburgok elleni felkelésének valóságát. 1685-ben Thököly török fogságba került. Zrínyi Ilona csaknem három évig védte Munkács várát, Julianna és a kis Ferkó anyja oldalán élte át az elhúzódó harcot. 1686 májusában írta a két gyermek Thököly Imrének a következő sorokat: „Leányi és fiúi engedelmességgel való szolgálatunkat ajánljuk Nagyságodnak mint jó kegyelmes Uramnak. (…) várjuk azt az áldott órát, az melyben Isten ő szent felsége elhozza Nagyságod közinkben.” A munkácsi vár feladását követően 1688-ban a császáriak Bécsbe vitették Zrínyi Ilonát és két gyermekét. A 16 éves Julianna és a 12 éves Ferenc nevelésére Kollonich bíborost jelölték ki.

A két testvér elszakadt egymástól. A serdülő Julianna lázadt a kolostori élet ellen. Anyja a császári udvar franciabarát hölgyeivel épített kapcsolatokat és így szervezte meg Julianna férjhez adását a főnemesi családból származó Ferdinánd Gobert Aspremont-Reckheim grófhoz, aki császári altábornagy volt. A gazdag férfi jóval idősebb volt a 18 esztendős Juliannánál, és mivel a császár nem támogatta a frigyet, az esküvőre titokban, a zárdában került sor.

Akkoriban a főrangú hölgyeknél bevett szokás volt, hogy az esküvői ruhájukból templomi terítőt varrattak és felajánlották az egyháznak. Rákóczi Julianna esküvői ruhájának is ez lett a sorsa, az aranyhímzéses palástot a zborói templom kapta. 1700 körül az addig Bécsben élő Aspremont grófné figyelme még inkább Zboró felé fordult. A helyi plébániatemplom mellett megkezdte egy elegáns, hatszögletű kupolával fedett kápolna építtetését Szent Anna tiszteletére. Ez az elköteleződés élete végéig megmaradt, végrendeletében örököseinek 300 aranyat biztosított, hogy a kamatokból a zborói ispotály szegényei minden héten megemlékezhessenek Szent Annáról. 

Lajos Gobert 1692-ben, a születése évében meghalt, József Gobert 1694-ben született, Vilmos Gobert közvetlenül születése után elhunyt 1696-ban. Luitprand Gobert 1697-ben látta meg a napvilágot, Johanna Gobertina Franciska 1698-ban, végül Károly Gobert 1703-ban. A történeti dokumentumok egy Anna Barbara Ernestine nevű gyermeket is említenek, ám az ő születési évét nem ismerjük.

Julianna II. Rákóczi Ferenc életére is hatással volt, hiszen miután testvére a bécsújhelyi börtönbe került, 1701-ben, ő volt az, aki Rákóczi feleségével, Hessen-Wanfriedi Sarolta Amália hercegnővel együttműködve közbenjárt a megszöktetése érdekében. 1715-ben a Habsburg dinasztia véglegesen rendezte a Rákóczi-vagyon sorsát. 

A hegyaljai birtokok közül megtarthatta többek között Bodrogkeresztúr, Erdőbénye és Tolcsva egyes részeit, valamint a szentmiklósi, podheringi és vámosújfalui birtokrészeket. Az asszony tulajdonában maradt a szerencsi és az ecsedi uradalom fele, valamint Zboró vára és uradalma is. Julianna birtokait azonban jelentős adósságok terhelték, amelyben közrejátszottak a háborús pusztítások és férje korábbi költséges életvitele is. 1717-ben, életének 45. esztendejében bekövetkezett halála után ezeket a javakat az Aspremont-örökösök birtokolták. Rákóczi Julianna Borbála Bécsben alussza örök álmát.

Nyitókép: Rákóczi Julianna egy későbbi ábrázolása. Forrás: Arcanum/Vasárnapi Újság

(Következik: II. Rákóczi Ferenc házassága)

Forrás: 

R. Várkonyi Ágnes: A fejedelem gyermekkora. Móra, Budapest, 1989.

Köpeczi Béla: Tanulmányok a kuruc szabadságharcok történetéből. Akadémia Kiadó, Budapest, 2004.

Rákóczi Ferenc: Vallomások, emlékiratok.