„Anyám igen gyöngéden szeretett”: ilyennek látta Zrínyi Ilonát II. Rákóczi Ferenc

Zrínyi Ilona dúsgazdag nemesi családban látta meg a napvilágot 1649 márciusában. Az édesapja Zrínyi Péter horvát bán, nagybátyja pedig a tragikus sorsú Zrínyi Miklós, a neves hadvezér és költő volt. Ilona gondos nevelést kapott, 

kisgyermekként pedig saját dajkája és gyóntatója volt. Amikor 17 éves lett, Makovica várában hozzáadták az akkor 21 esztendős I. Rákóczi Ferenchez. A következő évben született meg az első közös gyermekük, György, aki azonban már csecsemőként elhunyt. Később újabb tragédiák érték, hiszen édesapja, Zrínyi Péter csatlakozott a Wesselényi-féle összeesküvéshez, amiért a császár kivégeztette Bécsújhelyen. 

Nemcsak édesapját, az édesanyját, Frangepán Katalint is elvesztette, mivel az özvegy beleőrült férje kivégzésébe és egy zárdában halt meg. Ilona testvérével, János Antallal is elbántak a Habsburgok, besorozták a császári seregbe, majd koholt vádak alapján húsz évig sínylődött börtönben, ahonnan nem is került ki élve. Zrínyi Ilona mélyen vallásos, istenfélő asszony volt, aki később 

Kevés hiányzott ahhoz, hogy az apja után a férjét, I. Rákóczi Ferencet is elveszítse a Wesselényi-összeesküvés miatt, ám váltságdíj és számtalan pompás vár átengedése fejében életben maradhatott. Gyógyírt jelentett a családnak, hogy megszületett a kislányuk, Julianna, majd 1676-ban a kis Ferenc, a későbbi fejedelem. De aztán jött az újabb tragédia, hiszen Ferkó csupán négyhónapos volt, mikor 31 évesen meghalt az édesapja. 

Zrínyi Ilonáról tudni lehet, hogy már felnőttként sokféle növényt nevelt, fügefát, különböző gyümölcsfákat (melyeket ő is oltott), szerette a paradicsomvirágot, a ciprusokat, a törökszegfűt, a borostyánt, a fekete rutát. Melegágyakban termesztette a növényeket, és arról is gondoskodott, hogy gyermekeinek, így a kisfiának is legyen saját kertje, amelyet gondozhat. Értett a gyógyításhoz, és csodás hímzéseket készített. Kedvelte a muzsikát, szeretett táncolni, sokat olvasott. 

II. Rákóczi Ferenc hatéves volt ekkor. Felnőttként írt visszaemlékezései szerint az édesanyja „férje személyében fogadott kígyót az ágyába, akivel mégis végső leheletéig oly nagy türelemben, alázatban és házastársi, vagy a te színed előtt inkább azt merném mondani, szolgai engedelmességgel élt (…) Mert bár anyám igen gyöngéden szeretett, egyetértett férjének minden akaratával, részint mert nem tudta, részint mert nem hitte, részint mert megváltoztatni nem tudta nyomorúságaimat.”

Zrínyi Ilonára aztán történelmi szerepet mért a sors, 1685-ben felvette a harcot a Munkács várát ostromló Habsburg-sereggel. Harminchat éves volt, s a császáriak által körbevett várban ott voltak gyermekei is. Több mint két éven át védte a várat a túlerővel szemben, a második évben már Európa-szerte emlegették a hős asszonyt, aki megállította a császári csapatokat. Az ostrom alatt a sebesülteket ápolta, és a várfalról irányította a hősies védekezést. 

Hiába kérte, hogy találkozhasson a cseh földre, a jezsuitákhoz küldött fiával, nem hallgatták meg könyörgéseit: „Kérem Őfelségét, engedné meg, hogy fiam Prágából idejöjjön (…) Van-e súlyosabb csapás anyai szívemre, mint meghalnom, s nem tudnom, hogy mint hagytam gyermekimet.” Anya és gyermeke soha többé nem találkozhatott. Zrínyi Ilona így írt később fiának címzett búcsúlevelében: 

„Édes Fiam, Ferenc! (…) Semmi sem esik nekem oly súlyosan, mint tőled, legkedvesebb fiamtól elszakadnom… Te csak szorgalmasan tanulj, és igyekezz megtanulni alkalmazkodni, hogy tetteid dicséretének koronáját elnyerjed. (…) 

Ezért, édes fiam, miután egyedül benned van minden örömöm, ne okozz nekem keserűséget, mint ahogy nővéred sem, mert elszenvedtem és legyőztem sok mindent, amit Isten rendelt és Boldogasszony Szűz Mária legyen anyátok és védelmezőtök minden szükségben, ő sohasem hagy el benneteket. (…) Különben a mindenható Istentől anyai szívemmel minden áldást kívánok és maradok mindenütt, ahol csak leszek és minden időben a te szerető anyád. Zrínyi Ilona.”

II. Rákóczi Ferenc idősebb korában így magasztalta az édesanyját: „Mégis a legtöbbet értek a te szolgálódnak, anyámnak a tanácsai, 

Visszaemlékezésében azt a jelenetet is felidézte, amelyet kisgyermekként a munkácsi vár ostroma idején átélt az édesanyja mellett: „Te helyeztél pajzsot az ágyúgolyó elé, melytől egy ízben a mellette álló szolgálólány feje úgy szakadt le, hogy agya anyámra fröccsent. Megőrizted őt, hogy még több alkalommal érdemelje ki a te könyörületességedet kínok és gyötrelmek útján, melyek által vezetted őt, s melyekért – remélem – jobban dicsér téged a mennyekben, mint amennyire képes vagyok én szegényen és bűnösen itt a földön.”

Zrínyi Ilona Munkács után a császáriak foglya volt, zárdába küldték, majd követte férjét, Thököly Imrét a törökországi száműzetésbe. Végül 1703 februárjában hunyt el. Négy hónappal később útjára indult a Rákóczi-szabadságharc…

Nyitókép: Zrínyi Ilona a későbbi ábrázoláson. Forrás: MNMKK Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteménye

Következik: II. Rákóczi Ferenc gyermekkora

Források:

R. Várkonyi Ágnes: A fejedelem gyermekkora. Móra, Budapest, 1989.

Köpeczi Béla, R. Várkonyi Ágnes: II. Rákóczi Ferenc. Osiris, Budapest, 2004 (Millenniumi Magyar Történelem. Életrajzok).

Rákóczi Ferenc: Vallomások, emlékiratok.