Álruhában szökött meg a biztos halál elől a fiatal Rákóczi Ferenc

Kevés hiányzott hozzá, hogy fejét vegyék a bécsújhelyi börtönben a 25 éves II. Rákóczi Ferencnek, aki 1701 márciusában, a meghiúsult összeesküvés után került a Habsburg sas karmai közé. Rákóczi azért került halálos veszedelembe, mert XIV. Lajos francia királynak írt levele – melyben jelezte, eljött az ideje a francia udvar támogatásával a magyarok Habsburg-ellenes felkelésének – I. Lipót osztrák császár kezébe került. Rákóczit 1701 áprilisában tartóztatták le, 

Baljós jel volt az is, hogy Rákóczi sorsáról osztrák urakból álló rögtönítélő törvényszék döntött. A várható halálos ítélet hírére a felesége, Sarolta Amália Bécsbe utazott, hogy megszervezze férje szökését. 

A kalandfilmbe illő menekülés kulcsfigurája Gottfried Lehmann börtönparancsnok lett. A porosz nemesi családban született férfi kezdetben ellenséges volt a magyar arisztokrata felkelővel, megesett, hogy 

Sarolta Amália hercegnő a börtönparancsnok öccsén, Jakob Cristoph Lehmannon keresztül igyekezett jobb belátásra bírni a férfit. Lehmann egyre több engedményt tett, megengedte, hogy Rákóczi levelezzen az asszonnyal, közben pedig ő is egyre többet beszélgetett vele, s idővel már hitt az igazában. Abban is partner volt, hogy Sarolta Amália meglátogathassa Rákóczit, ahol aztán a szökés tervét is kidolgozták. 

Rákóczi Ferenc sikeres szökésére 1701. november 7-én került sor, Lehmann börtönparancsnok szobájában öltözött át tiszti egyenruhába és abban sétált ki foghelyéről. A kalandos szökésről részletesen beszámolt. Ezek szerint egy keskeny folyóson kellett eljutnia cellájából a parancsnok hálószobájába, igen ám, de a folyosó végén mindig egy őr állt. Hogy ne legyen probléma, Lehmann megparancsolta az őrnek, hogy mivel esteledett, menjen gyertyát gyújtani, az alázatos katona viszont nem akarta egy pillanatra sem elhagyni őrhelyét, 

Így is történt, Rákóczi pedig eljutott a parancsnok szobájába, ahol egy spanyolfal mögött már várta a dragonyos egyenruha. 

Rákóczi így írt a szökésről: „Csupán Lehmann százados, az ő öccse és én voltunk a hálószobában, amikor íme, a várőrség zászlósa, akit néhány nappal ezelőtt rendeltek ki Kertzel ezredes helyére, oly váratlanul jelent meg, hogy alig volt időm Lehmann öccsével a spanyolfal mögé húzódni.” Az írás szerint a váratlan vendég láttán a börtönparancsnok megzavarodott: 

A parancsnok zavara aztán átragadt a spanyolfal mögött rejtőző öccsére is, aki Rákóczi beszámolója szerint egyre nagyobbakat sóhajtott és idegesen azt kérdezgette tőle, mit kellene tenniük. 

A helyzet negyed óra után oldódott meg, amikor a parancsnok elhagyta a szobát a váratlan vendéggel. Ekkor Lehmann öccse elindult kifelé, mögötte ment immár álruhában Rákóczi, aki a hitelesség kedvéért egy zsákot vetett a vállára. „Át kellett haladnunk a lugason, mely a belső várat vette körül. Ott virrasztanak a velem együtt foglyul ejtett nemesek őrei, akik egymáséról gyújtották meg gyertyájukat, és szembejöttek velem, de én 

így hét őrszemet hátam mögött hagyva szerencsésen kijutottam a várból az előttem lépdelő ifjúval, aki – midőn már szabadabbnak érezte magát – ismét nagy sóhajtozásba kezdett, és tőlem kért tanácsot, mit tegyen: vajon templomba vagy kolostorba meneküljön-e?”

A sikeres szökés után Rákóczi Ferenc lóháton indult Lengyelország felé. A börtönparancsnok öccse egy rá váró parasztszekéren bújt el és így menekült el a városból. A börtönkapitány Gottfried Lehmann nem menekült sehová, így másnap letartóztatták és kegyetlenül megbüntették Rákóczi szökése miatt.

A kurucok a földi maradványait négy évvel később a kőszegi temetőben helyezték végső nyugalomra. A parancsnok özvegyének és a szökésben segédkező öccsnek Rákóczi életjáradékot biztosított.

A sikeres bécsújhelyi szökés után Rákóczi Ferenc levelet hagyott a cellája asztalán, amely a Habsburg uralkodónak szólt: „Óvakodom attól, hogy szerencsétlenségemet császári szent Fölségednek tulajdonítsam (hiszen Fölséged igen igazságos és jó), azonban azok a hazug tanácsok, amelyekkel Fölségedet ostromolták, és amelyek nagyapámnak, Zrínyi grófnak halálát okozták, tárgy és ok nélkül is vérontást keresik (…). Várom eziránt császári szent Fölséged rendeleteit, hogy azokhoz mint igen hű alattvalója szorosan alkalmazkodjam; 

Vagyok császári szent Fölséged legalázatosabb, legengedelmesebb és leghűbb alattvalója és szolgája: Rákóczi Ferenc fejedelem.” A többi ismert. Nem egészen két évvel később II. Rákóczi Ferenc a szabadságharc élére állva írt történelmet. Ez viszont nem történhetett volna meg a bécsújhelyi szökés és Gottfried Lehmann áldozata nélkül…

Nyitókép: A szökés egy pillanata. Forrás: MNMKK Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteménye

(Következik: Szenvedélyek viharában.)

Forrás: 

Köpeczi Béla, R. Várkonyi Ágnes: II. Rákóczi Ferenc. Osiris, Budapest, 2004 (Millenniumi Magyar Történelem. Életrajzok).

Rákóczi Ferenc: Vallomások, emlékiratok.