Egész valójában semmi középszerű sincs: ilyen volt Rákóczi Ferenc ifjúkora

A munkácsi vár feladása után Zrínyi Ilonát két gyermekével Bécsbe kísérték, ahol I. Lipót császár döntött a sorsukról. A hős várvédő asszony kivívta a nyugati közvélemény elismerését, egy francia lap például így írt róla: „Bécsben nem annyira a császárnak, mint ennek az erős asszonynak lehetne diadalmenete.

Az uralkodó fogolyként tekintett Zrínyi Ilonára és gyermekeire. A horvát származású Kollonich Lipót bíborost, bécsújhelyi püspököt, későbbi esztergomi érseket jelölte ki a gyermekek felügyeletére. A bíboros az akkor 12 éves Rákóczi Ferenc nővérét, Juliannát személyesen kísérte el a Szent Orsolya-rend kolostorába. Négy nap múlva 

és útnak indították Csehország felé, a jezsuiták ottani kolostorába. 

1688 április 8-tól kezdve közel három évet töltött Jindrichuv Hradecben, ahol szigorú nevelést kapott a jezsuita páterektől. Fennmaradt egy írás az iskola egyik tanárától, aki így írt új tanítványáról: „március 27-én töltötte be tizenkettedik évét, de olyan nagy és kifejlett termetű, hogy három-négy évvel idősebbnek látszik koránál. Magyarul beszél és latinul csaknem tökéletesen; arca barnáspiros, sötét a haja is, melyet nem rövidre nyírva, hanem hosszú, vállaira omló fürtökben visel. Egész valójában semmi középszerű sincs, szavai, magatartása, járása mind méltóságteljesek, fejedelemhez méltóak, minden kevélység nélkül; 

A feljegyzések szerint sokat sakkozott, például a kollégium beteg igazgatójával is. Havonta írt levelet anyjának és nővérének. Latinul tanult, mellette retorikát hallgatott és vallásos nevelést kapott. A vallomásaiban arról is megemlékezett, fiatalon távcsőlopásba keveredett: „Leginkább a látcsövekben gyönyörködtem, melyek közül egyet-egyet – minthogy hordozhatók voltak – a nagyobb kényelem kedvéért csaknem minden szobában elhelyeztek; 

Három év elteltével ugyanez történt velem a sziléziai Neissében, egy körző dolgában, melyet az atyák híres könyvtárában a nem használt matematikai eszközök közül emeltem el. Miközben ezeket érett ítélettel most újra fölidézem, feltűnik nekem, hogy mindkét cselekedetet anélkül hajtottam végre, hogy felebarátomat megkárosítottam volna, ugyanis senki nem ismerte fel, hogy hiányzik valami, és nem is kereste. Ezenkívül azt is tudom, hogy nem a cselekedetben leltem örömömet, hanem az elemelt dologban, tehát nem a megkárosítás vagy egy hasznos dolog eltulajdonítása volt szándékomban.”

A gimnázium elvégzése után a prágai Károly Egyetemre kerül. Kezdetben Prágában is a jezsuitáknál volt a szállása, csak később engedték meg, hogy az egyetemhez közeli magánlakásban élhessen. Az első évben a fő tantárgy a logika volt, amely nem érdekelte különösebben, inkább építészetet, matematikát, geometriát akart tanulni. A második évben fizikát és filozófiát is hallgatott, de elsősorban az optika, a hadi építészet, az erődítéstan és a ballisztika érdekelte és ezekhez a tudományokhoz kapcsolódó könyveket olvasott. 

1692-ben Zrínyi Ilonát kiváltotta a férje, Thököly Imre, így utána mehetett Törökországba. A császári udvar azonban azt már nem engedte, hogy a fiatal Rákóczi anyjával tarthasson. Sőt, megtiltották, hogy személyesen elbúcsúzhasson tőle. Közben Rákóczi nővérét, Juliannát feleségül vette Aspremont Ferdinánd gróf, aki a hozományként járó birtokokat követelte. Mivel Rákóczi még kiskorú volt, végül Lipót császár „nagykorúsította”, így hivatalosan is megegyezhetett sógorával. 

Többnyire Rómában időzött és az itáliai művészet és kultúra remekeit csodálta. Megtekintette a híres templomokat, csodás palotákat, a festészetről, szobrászatról, építészetről érdeklődött, éremtannal is foglalkozott. Vallomásaiban elítélte a személyesen megtapasztalt ledér Velencét, külön említést tett a vívásban, táncban és sportban híres Firenzéről, meglátogatta Nápoly és még a Vezúvhoz is elment. Azt sem hallgatta el, egy jezsuitaellenes munkát is elolvasott. 

Bocsánatért esedezett a 16 évesen átélt testi bűnök miatt, amelyekről vallomásaiban így írt: „Életemnek ez a tizenhatodik éve végzetes volt tisztaságomra nézve, melyben mindaddig megőrzött a te kegyelmed. Fölserdült és 

 Gyönyörűséget leltem a bűnben, de te tudod, Uram, nem tudtam, hogy bűn, míg több hónap elteltével egy kazuisztikai könyv véletlen elolvasása révén a szemérmetlenség különféle fajtáit kitanulva kezdett sejtelmem lenni e bűnről.” Rákóczi Ferenc 1694-ben lett 18 éves. Az anyjától elszakították, a császár döntött arról, hol tanuljon és még arról is, hová utazzon tanulmányútra. A császári sas foglya volt. De már nem sokáig…

Nyitókép: A fiatal Rákóczi Ferenc egy későbbi ábrázoláson. Forrás: MNMKK Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteménye

Következik: Rákóczi Ferenc és a testvére, Julianna

Forrás:

R. Várkonyi Ágnes: A fejedelem gyermekkora. Móra, Budapest, 1989.

Köpeczi Béla, R. Várkonyi Ágnes: II. Rákóczi Ferenc. Osiris, Budapest, 2004 (Millenniumi Magyar Történelem. Életrajzok).

Rákóczi Ferenc: Vallomások, emlékiratok.