Durvul a háború: súlyos válság felé halad a Magyar-kormány
Sulyok Tamás nem adja be a derekát, egyre kellemetlenebb a szituáció a kormányfő számára.
Erős pártokat építettünk, gyenge közösségeket hagytunk magunk mögött
2026. június 11. 17:59
A Fidesz vereségének egyik legfontosabb oka az volt, hogy fokozatosan elveszítette társadalmi beágyazottságát. A Fidesz egyre kevésbé érzékelte a társadalomban végbemenő változásokat, így megfelelő válaszokat sem tudott adni rájuk.
2026. június 11. 17:59
A 2026-os országgyűlési választás nem egyszerűen kormányváltást hozott.
Egy korszak lezárult, és vele együtt számos olyan politikai igazság is megkérdőjeleződött, amelyet korábban magától értetődőnek tekintettünk.
A legtöbb elemzés természetesen a választás közvetlen politikai okaira koncentrál. Arra, hogy mit rontott el a Fidesz, mit csinált jól a Tisza Párt, milyen kampányeszközök bizonyultak hatékonynak, és melyek nem. Ezek fontos kérdések, de önmagukban nem magyarázzák meg azt a folyamatot, ami a magyar társadalomban játszódott le. A választási eredmény ugyanis nem csupán egy kormány bukásáról vagy egy új politikai erő felemelkedéséről szól. Sokkal inkább arról, hogy a magyar politikai rendszer mélyebb szerkezeti problémái egyszerre kerültek felszínre.
A Fidesz zsákutcája
A Fidesz vereségének egyik legfontosabb oka az volt, hogy fokozatosan elveszítette társadalmi beágyazottságát. A párt egyre kevésbé érzékelte a társadalomban végbemenő változásokat, így megfelelő válaszokat sem tudott adni rájuk.
Azok a csatornák, amelyeknek el kellett volna juttatniuk a választói visszajelzéseket a döntéshozókhoz, vagy nem működtek megfelelően, vagy a jelzések elvesztek a rendszerben.
A Fidesz tizenhat éven keresztül elsősorban egy kiterjedt kormányzati és kormányzást támogató rendszert épített. Ez önmagában jelentős teljesítmény volt, a kormányzás mögött komoly intézményi teljesítmény állt. Ugyanakkor a politikai siker fokozatosan magába olvasztotta saját nem-intézményi társadalmi hátországát is.
Az elkötelezett támogatók jelentős része idővel maga is a rendszer részévé vált: a politikában, a közigazgatásban, a háttérintézményekben, az alapítványokban, a kutatóintézetekben vagy a gazdasági háttérvilágban talált szerepet.
Eközben egyfajta információs gát képződött a formális és informális közegek közt, és ezzel párhuzamosan egyre kisebb lett az a társadalmi tartalék, amelyet a politikai közösség még képes volt megszólítani.
A helyi támogatói közösségek fokozatosan gyengültek, zsugorodtak, a társadalmi visszajelzések nehezebben jutottak el a döntéshozókhoz, a politika pedig egyre inkább önmagáról kezdett szólni.
A Tisza-csapda
A választási eredmény másik tanulsága, hogy a Tisza Párt felemelkedése nem járt együtt mély társadalmi beágyazódással. Azt azért nem lehet állítani, hogy a Tisza ne épített volna kapcsolatot a választókkal: a kampány során számtalan valódi találkozás történt, rengeteg támogatói közösség alakult, és a Tisza sokkal kreatívabban használta a digitális tér lehetőségeit, mint bármely korábbi politikai szereplő.
Ugyanakkor a Tisza szavazótábora rendkívül heterogén. Megtalálhatók benne a korábbi O1G tábor tagjai, klasszikus baloldali értékeket valló szavazók, politikailag középen állók és korábbi Fidesz-szimpatizánsok is. A párt lényegében egyetlen cél érdekében, Orbán Viktor és a Fidesz leváltására tudott 3,4 millió választót maga mögé állítani. Vagyis ami ezt a tábort összetartotta a kampány alatt, az mindenekelőtt a fennálló rendszer elutasítása volt.
A protesthangulat rövid távon rendkívül erős politikai energiákat képes felszabadítani.
Ám a tiltakozás önmagában ritkán válik tartós közösségi identitássá, főként, ha eléri célját.
A kormányzati pozícióba került politikai párt előtt ezért az egyik legnagyobb kihívás az lesz, hogy képes-e valódi közösséget formálni ebből a sokszínű választói tömbből, és képes-e olyan értelmezési keretet adni a politikájának, amely hosszabb távon is egyben tartja támogatóit.
Vagyis miközben a Fidesz fő problémája az volt, hogy elveszítette társadalmi beágyazottságát, addig a Tisza kihívása az lehet, hogy nem tudja kialakítani, illetve elmélyíteni azt. És talán éppen itt található a 2026-os választás legfontosabb tanulsága.
Háttal a társadalomnak
A magyar politika az elmúlt évtizedekben rendkívül intenzívvé vált. Soha nem látott kampánygépezetek, professzionális kommunikációs rendszerek, hatékony mozgósítási technikák jöttek létre.
Közben azonban a társadalom önszerveződő képessége folyamatosan gyengült. Egyre kevesebb az olyan cselekvő közösség, amely nem pártok, nem külföldi érdekcsoportok, nem állami intézmények és nem piaci szereplők köré szerveződik.
Pedig a magyar történelem legsikeresebb időszakai mögött szinte mindig megtaláljuk azokat a közösségeket, amelyek megelőzték a politikát. A reformkorban a vármegyei közélet, a kaszinók és az olvasókörök teremtették meg azt a szellemi közeget, amelyből később a polgári átalakulás kinőtt. A dualizmus idején több tízezer egyesület működött az országban, a gazdaköröktől a lövészegyleteken át az önkéntes tűzoltó-egyesületekig. A két világháború között a cserkészet, a KALOT, a KALÁSZ, a népfőiskolai mozgalom vagy az egyházi közösségek kapcsoltak össze százezreket.
A magyar történelem legsikeresebb időszakaiban azok a közösségek játszották a meghatározó szerepet, amelyek összekapcsolták az embereket, vezetőket neveltek, társadalmi mintákat adtak és erősítették a nemzeti összetartozás érzését.
Ezek elsősorban nem a politikai versengés terepei voltak, hanem a társadalmi együttműködés műhelyei.
Fontos felismerés, hogy a pártpolitika önmagában ma sem képes közösséget teremteni. A pártpolitika képes megszervezni a kormányzást, a törvényhozást és a politikai versenyt, sőt, ideiglenesen még identitást is ad a követői táborának, de nem tudja helyettesíteni azokat a személyes kapcsolatokat, bizalmi hálózatokat és helyi közösségeket, amelyek egy nemzet valódi erejét adják. A politika nem tud a társadalom mélyrétegeinek helyére lépni. Vagyis tartós, valódi politikai teljesítmény csak ott jöhet létre, ahol létezik egy erős közösségi szövet, amely megtartja és visszacsatolással látja el a politikát. A politika építhet (és jól is teszi, ha épít!) erre a szövetre, de nem válhat annak pótlékává.
A probléma ráadásul nem kizárólag szervezeti természetű. Az elmúlt évek magyar politikáját egyre inkább olyan érzelmi mobilizációs technikák határozták meg, amelyek rövid távon rendkívül hatékonyak, hosszú távon azonban kockázatosak a társadalomra nézve. A Fidesz politikája jelentős részben a külső fenyegetésekkel szembeni védekezés érzésére épített, míg a Tisza Párt felemelkedését elsősorban a fennálló rendszerrel szembeni harag és elégedetlenség táplálta.
A szociálpszichológia szerint a félelem és a harag egyaránt a legerősebb politikai mozgósító erők közé tartoznak: képesek közösségeket gyorsan megszervezni, választókat aktivizálni és politikai energiát teremteni.
Ugyanakkor mindkettő könnyen vezethet a társadalmi bizalom leépüléséhez és az egymással szemben álló táborok tartós elidegenedéséhez. Mindkét érzelem hatékony kampányeszköz lehet, de egyik sem alkalmas arra, hogy egy nemzet hosszú távú együttműködésének alapjává váljon. Ahhoz közös célokra, közös felelősségvállalásra és közösen elfogadott jövőképre van szükség.
Esély a nemzeti minimumra?
Van a választási eredménynek egy másik, biztató olvasata is.
Az új Országgyűlésben négy olyan párt foglal helyet, amely valamilyen formában nemzeti, vagy szuverenista politikai erőként határozza meg önmagát. A nagy civilizációs kérdéseket tekintve az értékajánlatok közel azonosak voltak. A kampány során még a Tisza Párt sem a migráció támogatásával, a családtámogatási rendszer lebontásával vagy a nemzeti önrendelkezés feladásával kért felhatalmazást, éppen ellenkezőleg: azt ígérte, hogy megőrzi mindazt, amit az emberek helyesnek tartottak a Fidesz kormányzásában, és csak azon változtat, amit hibásnak ítélnek.
Lehet vitatkozni azon, hogy a jövőben mi valósul meg ezekből az ígéretekből.
A választói akarat szempontjából azonban az a döntő, hogy a magyar emberek elsöprő többsége olyan politikai erőkre szavazott, amelyek saját meghatározásuk szerint a magyar érdek elsődlegességét tekintik politikájuk kiindulópontjának.
Ez arra utal, hogy miközben a napi politikában rendkívül mély törések látszanak, léteznek olyan alapvető kérdések, amelyekben a magyar társadalom jóval egységesebb, mint azt első pillantásra gondolnánk.
A magyarok túlnyomó többsége olyan országban akar élni, ahol a magyar emberek jövőjét érintő legfontosabb döntéseket Magyarországon, a magyar választóktól felhatalmazást kapott döntéshozók hozzák meg. Ez lehet a XXI. századi magyar politika egyik legalapvetőbb nemzeti minimuma.
A társadalom kijelölte a feladatot. De ki fogja elvégezni?
A probléma az, hogy a pártpolitika természetéből fakadóan kevéssé alkalmas ilyen minimumok kialakítására. A pártok versenyeznek egymással. Sokszor érdekük az ellentétek végletes kiélezése. A társadalomnak viszont a választásokat követően is együtt kell élnie önmagával.
Ezért úgy gondolom, hogy az előttünk álló időszak legfontosabb feladata a nemzeti egyetértési pontok tudatos keresése lesz. Azoknak a kérdéseknek a meghatározása, amelyekben pártállástól függetlenül képesek vagyunk közös nevezőre jutni, és amelyeket később bármely kormányon számon lehet kérni.
Ez a felismerés vezetett a Magyar Egység Mozgalom létrehozásához.
A célunk egy olyan országos, alulról szerveződő, pártpolitikán felülálló, cselekvő közösségekből álló hálózat létrehozása, amely teret ad azoknak az embereknek, akik készek közösen gondolkodni Magyarország jövőjéről, hajlandók közösségeket építeni és részt venni a nemzeti minimum kialakításában.
Mert ha ez nem sikerül, akkor a következő években ugyanaz vár ránk, amit az elmúlt években már megtapasztaltunk: folyamatos politikai uszítás, állandó kampányüzemmód, egyre mélyülő bizalmatlanság és növekvő társadalmi szembenállás.
Ha viszont sikerül megtalálnunk azokat a kérdéseket, amelyekben magyarként egyet tudunk érteni egymással és hajlandók vagyunk tenni is a közös jövőnkért, akkor Magyarország előtt a lehetőségek kora nyílhat meg. Az biztos, hogy mindez magabíró, hazafias közösségek nélkül nem fog menni. Ezeknek a felépítésén fog dolgozni a Magyar Egység Mozgalom.
A szerző a Magyar Egység Mozgalom vezetője
Nyitókép: MTI/Ilyés Tibor
Amit Magyar Péter csinál, az latin-amerikai diktátortempó
Nincs külön bánásmód, nincsenek pluszjogosítványok, Magyar Péter nem messiás. Kohán Mátyás írása.
Figyelmeztet a szakszervezet: pótolhatatlan tudást dobnának ki, ha a tervek szerint valósulna meg az új vonatok beszerzése
Zlati Róbert a Mércének elárulta, semmilyen megkeresést nem kaptak még a jelenlegi kormányzattól, és Vitézy Dávid miniszterrel sincs semmilyen közvetlen kapcsolatuk.
Már Svájcban is Magyarországról beszélnek: Sulyok Tamás mindent elmondott Magyar Péter tervéről
A köztársasági elnök ajánlatot tett az új kormánynak.
Navracsics Tibor aggasztó mintázatra hívta fel a figyelmet a Tisza Párt körül
Egy miniszteri egyeztetés és egy polgármesteri látogatás kapcsán vont le tanulságokat a korábbi miniszter.
„Eszement gyűlölet terjedt el az országban az utóbbi hónapokban, ami a filmszakmába is beivódott” – Kálomista Gábor a Mandinernek
Miért döntött úgy, hogy felhagy a filmproducerkedéssel? Mi a véleménye az „abszolút filmszínházról”? Erről is kérdeztük a Thália Színház igazgatóját, aki az Eszenyi-ügy margóján egyúttal azt is leszögezte, végre napvilágra kell kerülniük a több évtizedes színházi visszaéléseknek.
„Így csinálják a mesterek” – Orbán Viktor barkácsvideóval válaszolt: visszakerült a falra a Nemzeti Hitvallás (VIDEÓ)
Belföld
Mindezt a legendás MacGyver-sorozat főcímzenéjére.
„Folyamatosan jönnek a segélykiáltások” – Nagy Ervin a kulturális intézmények átvizsgálását szorgalmazza
„Miközben az egész ország a kegyelmi ügyről beszél, itt százszámra vannak »kegyelmi ügyek«” – árulta el ennek kapcsán a Mandinernek Kálomista Gábor.
„Ne hagyjátok abba az álmodást” – diplomaosztót tartott az MCC
Ünnepélyes keretek között, telt ház előtt tartotta diplomaátadó ünnepségét a Mathias Corvinus Collegium június 11-én budapesti központjában. A végzős hallgatókat Szalai Zoltán főigazgató, Orbán Balázs kuratóriumi elnök és Tombor András alapító köszöntötte, akik a tudás, a közösség, a nemzeti identitás és a tehetséggondozás jelentőségéről beszéltek.
Összesen 18 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Nagyhuba1
2026. június 11. 19:17
Sóval azért illene a felelősöket megkeresni és legalább a fülüket meghúzni.Nem vették tudomásul a hónapokkal előtte jelentkező jeleket.A komoly Fideszes szavazók sokszor figyelmeztették akárcsak itt a mandíneren is de csak a győzelmi mantrát nyomtatták.Elzárták a valóság elől a nézőket.Ugyanez volt a városlátogatásokon is, készpénzként tálalták a győzelmet.Óriási csalódást okoztak.Remélhetőleg tudnak majd csodát tenni.
Válasz erre
0
0
szertelen
2026. június 11. 19:12
Egyszerübbet mondom: három vagy négy Fideszre szavazó szülö csak egy tudta elérni, hogy 18-30 korosztályba esö fia vagy lánya a Fideszre szavazzon. BESZÉLGETNI KELLENE OTTHON.
pl. evident volt, hogy legalább felebrészben az EUs pénzekröl az EUs politikáról szól a választás? Jóakaróink vagy kifosstóink, beolvasztóink. Mi történt a nyugati àllamokkal.
Se a Tiszára szavazó fiatal nem tudta elképzelni, hogy több adót fog fizetik, se a Fideszre szavazó szüleinek nem ért el oda a képzelete, hogy tényleg nem kapja meg a tizennegyedik havi nyugdijat, ellenében a gáz drágább lesz.
El nem tudták képzelni, Hogy a piros.fehér zöld lohogók és Wass Albert idézetek , Magyar népdalok szimbolikájával Lannert Juditot adják el neki meg a meleghazassagot, pedig világos lehetett volna hogy benyujtjak a szamlat.
Beszélgetni kellett volna a családban ...
.
Válasz erre
0
0
bbszaiff-2
2026. június 11. 19:10
Hablaty .
Válasz erre
0
0
2026. június 11. 18:50 • Szerkesztve
Sajnos úgy tűnik, a Fidesznél még mindig nem hajlandóak elgondolkodni azon, hogy a hatalmas zakó okát részben ők maguk jelentik. Rengeteg kritikus hangot lehetett hallani az elmúlt években, vidéken sok elégedetlen emberrel lehetett találkozni. Van-e munkahelyem, mennyi a fizetésem, mit tudok venni a pénzemből, kapok-e normális orvosi ellátást - az egyszerű embereket ezek a kérdések foglalkoztatják, nem Ukrajna vagy Brüsszel. A Fidesznél sajnos a kampány során sem voltak hajlandóak megérteni, hogy az embereket nem a nagypolitika érdekli, és amíg ezrek dolgoznak minimálbérért, napi akár 10-12 órát is, amíg diplomás emberek százai nem keresnek nettó 300-at sem, amíg hónapokat kell várni arra is, hogy egy egyszerű orvosi vizsgálatra időpontot kapjunk, addig inkább ezekkel a dolgokkal kellene foglalni. Oda kellett volna figyelni a társadalomban meglévő elégedetlenségre, amit a Fidesz elmulasztott. Az elbizakodottság és az elkényelmesedés megbosszulta magát.
Válasz erre
2
2