Irány a polgári Magyarország?

„A mondás szerint rendszerváltás van. Sokáig az Orbán-Gyurcsány korszak leváltását ígérték a hatalomra aspirálók, de szűkült a látótér: már csak az utóbbi 16 évet pásztázza a kritikai figyelem reflektora. Ez hatalomtechnikai szempontból érthető, hiszen csak az elkötelezett fideszesek maradnak az ellenzéki oldalon, míg a többiek az új kormány híveivé válnak. Ugyanakkor ez baj is, mert megelégszünk az orbáni hatalomgyakorlás elítélésével és tagadásával, de európai lemaradásunk igazi okaihoz alig jutunk közelebb. És ez – rövid távon – megbosszulja magát.

Nem kell nagyon messzire merengenünk a múltban. Tizenhat éve még Gyurcsány Ferenc fejét követelte a nép, és Orbán Viktor volt a megváltó. Az időben ugyanennyit ugorva vissza Kádár János rendszerén vertük el a port – megint csak okkal –, és azt gondoltuk, hogy a szovjet uralom alóli megszabadulás és a politikai struktúra átszabása megoldja minden gondunkat.

Aztán most itt állunk az európai uniós rangsor utolsó helyeinek egyikén, derékig a mentális szociál-feudalizmusban.

Ahol a jó fentről jön.

Ha meg nem, akkor ellopták.

Romsics Ignác történész szerint a finnek azért húzhattak el mellettünk az elmúlt száz évben, mert szabad paraszti társadalmuk tudatába nem ágyazódott be a hűbéresi mentalitás.

Tudják, hogy mindenki felelős a saját sorsáért, és e szerint teszi a dolgát. Itthon viszont épp az a hamis meggyőződés éltet tömegeket, hogy a bűnös Orbán-rezsim embereinek menesztése, majd börtönbe zárása kulcsot ad a földi Paradicsomhoz.

Pedig ha az igazságszolgáltatás – korrekt eljárásrendben – be is tölti hivatását, és megbünteti a vétkeseket, a közös szembenézés akkor sem maradhat el. Mert a hatalom gyakorlói 2014-ben, 2018-ban, majd 2022-ben mégiscsak a kormányzás folytatására kaptak felhatalmazást – attól néptől, az istenadtától, amely most korbáccsal verte ki a Fideszt a hatalom templomából.

Az Orbán-hittel megáldottak szerint azért áradt ki a Tisza, mert az ország áprilisban brüsszelita összeesküvés áldozata lett. Amiből – formállogikai alapon – arra kell következtetni, hogy a globalista erők 2010-ben, 2014-ben, 2018-ban és 2022-ben még nem léteztek, vagy nem tudtak rendesen összeesküdni. Különben ez a magyarázat zsákutcába fut. A másik konklúzió pedig az lehet, hogy a világban mindenki – különösen egy nagyhatalom – a saját befolyását akarja érvényre juttatni, a helyzettől függően sikeresen vagy kudarcosan.

Szóval, lehet kifelé mutogatni – mások hibáztatásában úgyis világbajnokok vagyunk –, de a mutatvány másra sem jó, csak az önvizsgálat elkerülésére, az önfelmentésre.

Ezért is forgunk saját tengelyünk körül.

Pedig rögzíthetnénk, hogy itt masszív hazai többség akart változást – azok, akiknek elege lett a szuverenitás szószával leöntött ország felzabálásából.

A közvagyon hatalmi célú kisajátításából. A kirekesztésből és a megbélyegzésből. A szavak és a tettek kakofóniájából.

Elege lett a végeláthatatlan veszélyhelyzetből. És elege lett abból, hogy Orbán Viktor – a rendszerváltás óta sosem tapasztalt — hatalmi koncentrációja, repülőrajtos ígéretei ellenére, képtelen volt életet lehelni a gazdaságba.

Tanulságos, hogy Orbán még hajlandóságot sem mutatott önvizsgálatra, korrekcióra, a hibák kijavításra vagy a lejárt szavatosságú személyek lecserélésére. Helyette a szövetségeseire mutogatott. Ukránozott, háborúval riogatott. Mi több, a Fidesz tisztújító kongresszusa után bejelentette, hogy ő már nem is akar változni. Tusnádfürdőn pedig ennek szellemében tartotta meg szokásos beszédét.

Ez a változni képtelenség csak annyiban az ország baja, hogy a kormányzó erőknek megint nincs erős ellenpontjuk. Pedig jó lenne, ha lenne.

Amikor a Tisza-kormány első 100 napját teszem mérlegre, arra koncentrálok, hogy a változtatások új szemléletet, új működési rendet, a teljesítményelv érvényesítését, a verseny erősítését, a szövetségi politika javítását célozzák-e meg, azaz a polgári Magyarország alapjait rakják-e le az Európai Unióban, vagy csak új szereplőket felvonultatva elfoglalják Orbán Viktor hatalmi struktúráját.

Mindkettőre van példa.”

Nyitókép forrása: Facebook