Merre tovább, új kezdet?

„Csodálatos színházi hagyományainkat éltetni kell! A nálunk vendégeskedő nyugati színházcsinálók rendszeresen panaszkodnak a gyorsan fogyó nézőszámra. Mi még nem panaszkodhatunk, de tennünk kell azért, hogy ne induljanak el káros folyamatok. A budapesti túlkínálat ellenére is meg tudjuk tölteni a házainkat.

Hatalmas kincs a színházi struktúra. Ha az új kulturális kormányzat – esetleg francia mintára – hozzá akar nyúlni, óvatosságot javaslok. Jó volna néhány, szakmai konszenzust élvező kezdeményezést fenntartani: az előző miniszter megígérte, hogy évente egy színházat fel fognak újítani, jó volna megvalósítani ezt az ígéretet a változás után is, mert a színházi infrastruktúránkra ráfér a fejlesztés. Nemrég alakult a Németh Antal Idős Színész Támogató Alapítvány, amelynek támogatása rendkívül fontos volna. Az előző kabinet biztosított forrást a működésére, most ezen források sorsát sem ismerjük. És a legfontosabb: színházi életünk talán legnagyobb problémája a túlképzés, amely hosszú távon rengeteg elhelyezkedni képtelen, boldogtalan, frusztrált embert nevel ki. Ezen is érdemes volna elgondolkozni.

Fontos volna, hogy a személyemtől függetlenül is tovább éljenek ezek a kezdeményezések. A királyt – bár én sosem éreztem magam annak – száműzni lehet, bár – ironikus módon – Shakespeare száműzött királyai rendre visszatérnek a dráma végén. Ahogy tetszik. De a személyeskedésnél és a narratívaképzésnél (meseszövésnél) méltóbb egy kulturális döntéshozóhoz, ha a magyar népet szolgálja, és megőrzi azokat a színházi és kulturális értékeket, amelyek nemzetünk épülését, kulturális ellátást biztosítják.

Ennek a kampánynak és az Inga kávézóban folyó, felszínes beszélgetésnek a hangneme és színvonala alkalmatlan arra, hogy a magyar kultúráról és azon belül a színház ügyéről érdemi vita folyhasson. A döntés joga a kulturális kormányzaté. Őszintén remélem, hogy a kampányidőszakot magunk mögött hagyva minden szereplő átérzi ennek a felelősségét. Ha valódi megtisztulás előtt állunk, annak semmiképpen sem szeretnék az útjába állni. De a színház ügye, a magyar kultúra szolgálata túlmutat a személyeinken. Ebben a szellemben várom a kilátásba helyezett egyeztetést, a meghirdetett új kezdetet.”

Nyitókép: Ficsor Márton / Mandiner