A Magyar Érdemrend nagykeresztjével kitüntetett színész reméli, hogy egyszer lesz egy olyan magabiztos politika Magyarországon, amelyik a szakmára bízza a Nemzeti Színház igazgatójának a kiválasztását.
A Katona József Színház ifj. Vidnyánszky Attila rendezte némacsendje nem Hamlet, hanem Horatio története: az egyetlen túlélő megpróbál elbeszélni egy emberi szavakkal elbeszélhetetlen történetet.
A Nemzeti Filmintézet igazgatóságának, köztük Káel Csaba igazgatósági elnöknek, a megbízatását visszavontuk.
A rendező szerint a közéletben a megalázás nem lehet eszköz, a színházi világban pedig sürgős változásokra van szükség.
Ha valódi megtisztulás előtt állunk, annak semmiképpen sem szeretnék az útjába állni.
„Miközben az egész ország a kegyelmi ügyről beszél, itt százszámra vannak »kegyelmi ügyek«” – árulta el ennek kapcsán a Mandinernek Kálomista Gábor.
Miért döntött úgy, hogy felhagy a filmproducerkedéssel? Mi a véleménye az „abszolút filmszínházról”? Erről is kérdeztük a Thália Színház igazgatóját, aki az Eszenyi-ügy margóján egyúttal azt is leszögezte, végre napvilágra kell kerülniük a több évtizedes színházi visszaéléseknek.
„Kérem fogadják el őszinte bocsánatkérésemet” – írta a színésznő.
Klasszikus magyar művek, nagyszabású előadások, különleges vendégjátékok és fesztiválszereplések várják a közönséget júniusban a Nemzeti Színházban. Az évad utolsó heteiben a budapesti nézők még számos kiemelt produkcióval találkozhatnak, miközben a társulat több rangos hazai fesztiválon is bemutatkozik.
Felkérték Eszenyi Enikőt rendezni, ám most mégis felfüggesztik a produkciót.
És miért hisz benne rendületlenül, hogy a tehetség nem lehet emberség nélkül? Erről is beszélgettünk azon kevés magyar művészek egyikével, akik nem csak itthon világhírűek.
Aggódtam már a Magyar Narancs operai botránykeltésre szakosodott munkatársáért.
Kedves Attila! Érdeklődéssel kérdezem mi is volt annyira nagyon sz’r az elmúlt 10 évben?
A tavasz a megújulás, az új élmények időszaka. A színházba járó, kulturális programokat igénylő közönség is vágyja a friss, lendületes, pozitív ingereket nyújtó programokat. A Duna Művészegyüttes idén tavasszal pontosan ilyen élményt ígér.
A Nemzeti Színház színpadán Vidnyánszky Attila rendezésében megszülető Marxtőkéje nem magyaráz, nem ítélkezik és nem menteget. Tetemre hív. Két részben, valóságrajzként, amelyben nem minden az, aminek látszik.
A magyar kultúra napja azért fontos, hogy erre is ráirányítsa a figyelmet.
A Nemzeti Színház előadását Viktor Rizsakov rendezi, aki az olvasópróbán hangsúlyozta: az ember lelke nem öregszik, legfeljebb rétegződik. A darab humorral telített dialógusai mögött ott húzódik az élet tragikus tapasztalata – az elmúlás, a kimondatlan érzések és a késlekedő felismerések sora.
Az egyik Tisza Sziget volt kapcsolattartója úgy döntött, felvállalja az igazságot a fenyegetések ellenére. Molnár Zsolt hangfelvételeket is ígér.
