Pataki Andrást, az Előadó-művészetek Kollégiumának elnökét többek között arról kérdeztük, hogy az NKA vissza nem térítendő támogatásai miként segítik a magyar kultúrát és a színházi világot.
Darvas Iván Gálffi László alakjában beszél hozzánk azért, hogy Gálffi az ő szavain keresztül beszélhessen mindannyiunkhoz. Az Örkényben bemutatott A Darvas szerelmes levél nőkhöz, színházhoz, élethez.
A „nemzet csalogánya” vándorolva nőtt fel, hatása Kossuthéhoz mérhető, a magyar nyelv terjedésében fontos szerepe volt. Mindent elért, amit színésznő elérhet, de máig nem tudjuk, kibe volt szerelmes.
Fülöp Péter lerántja a leplet a baloldali média színházi támogatásokkal kapcsolatos manipulációjáról.
A színész szerint a hazai kultúra ma olyan, „mint egy útszéli kóró, ami az életéért küzd”.
A Recirquel a világon egyedülálló produkcióra készül: Vági Bence társulata a Millenáris Nagycsarnokában kelti új életre az antik mítoszokat, középpontban Dido és Aeneas szerelmi tragédiájával.
Az ismert református zsoltár az egyik építőköve a Komáromi Jókai Színház új bemutatójának. Az elátkozott család a Jókai-bicentenárium apropóján került színre, a jelenben is érvényes látványvilággal, és ami még fontosabb, soha el nem évülő tanulságokkal.
Balogh Rodrigó fesztiváligazgatót, a romák és nem romák közötti párbeszédet is elősegítő Független Színház vezetőjét a mindenkori túlélésről kérdeztük.
Legalább 15 százalékos forrásbővülés lesz egyes teátrumoknál.
A liberálisok a kettős mérce hívei, valamiért úgy érzik, hogy ők mindent megtehetnek.
Theodórosz Terzopulosz köztudottan jó viszonyt ápol Vidnyánszky Attilával.
A zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházban félbeszakadt az előadás.
Az újonnan alakult Bástya Színház remekül mutatkozott be: a Minden jót, Leo Grande nem csak a mértékletes, de nagyon őszinte tálalás és a sok humor miatt olyan jó, Udvaros Dorottyát minden pillanatában élvezet nézni.
Mindeközben az igazság az, hogy Nagy Ervin és felesége dúskál a munkában.
A valaha volt egyik legnagyobb magyar színésznő a legmélyebbről érkezett: patkányok rágták a haját, mocskos szalmán aludt, vizes kötéllel verték – a géniusz mégis érvényesült, de ennek ára volt.
Kifelé bezzeg nyitottnak mutatjuk magunkat, a szabadság szellemét hirdetjük, az egyenlőségért demonstrációt is szervezünk, ha van politikai motiváltság. És csak az van. Zalán János írása.
A címben szereplő kérdést teszik fel egymásnak a Vörösmarty Színház színészei; arról beszélnek két felvonásban, amiről józanul nem lehet.
