Több dolgok vannak földön és égen! Ez történt a Hamlet után

A shakespeare-i csúcsdarab Hamlet annyi szempont szerint cincálható, hogy nem csoda, ha az irodalmi és színházi világ máig képtelen betelni vele. Pedig a sztori a felszínen nem túl bonyolult, ahogyan a Katona némacsend című előadásának ismertetője is közli az egymást követő összecsapásokat, árulásokat és halálokat precízen felsoroló leltárszerűséggel. És a végén az ebben az elgondolásban lényegi kérdéssel: „Horatio mindennek a tanúja; az ő feladata elmesélni a történetet?!” 

A bizonytalanságot tükröző záró írásjel nem véletlen, hanem a dán királyfi hű barátjára és lelkiismeretére kimért sors jelölője: ha ő marad csak, aki az igazságot elmondhatja, van-e joga kitérni a felelősség elől? De mi történik akkor, ha az átéltek hatására „szó bennszakad, hang fennakad, lehellet megszegik” – hogy citáljunk egy másik, a mi Shakespeare-képünket meghatározó klasszikust is –; és akinek dolga volna a mese, annak folyton az utolsó hamleti szavak visszhangoznak csak a fejében: „a többi néma csend”? 

Elbeszélni valamit persze nem csupán szavakkal lehet, lásd többek között a tánc univerzális érthetőségét. Az ifj. Vidnyánszky Attila rendezte, „Hamlet után” járó kísérletben azonban táncról szó sincs, hacsak az elnagyoltan groteszk, pantomimszerű, mégis pontosan adagolt mozdulatokat (Berecz István és Kondákor Ajsa Panka koreografálásában) nem tekintjük annak. Sőt, a színészek időnként meg is szólalnak, legalábbis hangokat adnak ki, Horatio meg dalra fakad – Lengyel Benjámin e szempontból is korosztálya legjobbja; elképesztően kellemes orgánumát akármeddig el tudnánk hallgatni. 

És mindennek a hátterében ott van az a bizonyos, mindennél beszédesebb díszlet. Schnábel Zita a Színház- és Filmművészeti Egyetem Ódry Színpada aulájának pontos mását alkotta meg, itt zajlik az egyik síkján a generációk harcaként is értelmezhető, soha véget nem érőnek látszó cinikus öldöklés. Ennek fényében minden színházi közegben jártas ember érti, a közösségin túl milyen személyes traumafeldolgozás zajlik a szemünk előtt: „Az apám szelleme kísért!” – húzza alá a színlapon kiemelt hamleti szöveg is. 

A némacsend az eltelt évad talán egyik legkíváncsibban várt előadása volt, és rá is szolgált a nagy érdeklődésre. Előtte azonban nem árt felkészülni az alapjául szolgáló műből, különben nem lesz több, mint egy érdekesen hullámzó, a türelmet meg-megpróbáló, majdnem kétórás mozgásszínházi kísérlet sok kiömlő vérrel. 

Némacsend – Shakespeare Hamletje után. Katona József Színház. Rendezte ifj. Vidnyánszky Attila.

Nyitókép: Katona József Színház/Dömölky Dániel