Tudom, hogy a politikai tankönyvek szerint a választók memóriája az aranyhaléval vetekszik

„A tiszás propagandamédia, amely a kampányban brutális erővel sulykolta azt a pszichózist, hogy a magyarok sokkal jobban élnének, ha hatalomra segítenék a NER kisstílű haszonélvezőjét, most 180 fokos fordulatot vett, és már arra érzékenyíti a bepalizott Tisza-szavazókat, hogy a beígért jólét helyett megszorítások jönnek. 
Ugyanazok, akik évekig rágták az emberek agyába, hogy kongói szegénységben élünk Magyarországon, és mindenkinek a Tiszára kell szavazni, hogy eljöjjön a Kánaán, most már azt magyarázzák, hogy vissza kell venni az eddigi jólétünkből. 
De milyen »jólétünkből«, haver, ha eddig itt nyomor volt Orbán alatt? Döntsd el, hogy mikor lódítottál, a kettő együtt nem megy.
Eddig arról szólt a fáma, hogy kevés a 13.-14. havi nyugdíj, kevés a CSOK, kevés a 595 forintos benzinstop, és 480 forint kellene helyette, kevés a 3 százalékos lakáshitel, kevés a családi adókedvezmény, kevés az anyák élethosszig adómentessége, és ha majd ti jöttök, akkor sokkal többet adtok a magyaroknak. 
Tudom, hogy a politikai tankönyvek szerint a választók memóriája az aranyhaléval vetekszik, de egyszerűen nem tudom elhinni a magyarokról, hogy miután éveken keresztül az üdvösségig bezárólag mindent megígértek nekik, most majd behúzott nyakkal elfogadják, hogy minden hazugság volt a 480 forintos benzintől az azonnali dupla családi pótlékon át az egészséges élelmiszerek 5 százalékos áfájáig.
Hogy kéztördelve azt magyarázzák nekik, hogy sajnos mégsem lehet jövedéki adót csökkenteni, fizessék csak ki a 700 forintos üzemanyagot, és vele együtt a további gerjesztett inflációt, hiszen mindent szállítani kell. 
A bepalizott tiszások most még lelkesen győzködik egymást a Facebookon, hogy akkor jó emberek, ha gyertyával világítanak a szobában és hagyják kiszáradni a kertben a paradicsomot, miközben mellettük a Sziget fesztivál megzabálja egy megyei jogú város havi energiafelhasználását. Hogy a felelős miniszterelnöki felkészülés az aszályhelyzetre a Hungaroringen való pózolgatás volt. 
De egyszer elfogy a türelem, és ahogy Varga Juditnak, úgy az országnak is eljön a kijózanodás pillanata. Ami korábban a budai éjszakában egy remegő női hangon hangzott el, azt hamarosan egy fél ország fogja kiáltani: »NEM EZT ÍGÉRTED, PÉTER!«”

Nyitókép: MTI/Balogh Zoltán